A papkéve
LV. évf. 27. sz. - 2011-07-03
Tízen ültünk a náddal fedett kis kerti filagória alatt, névnapot ünnepeltünk. Beszélgettünk az élet nagy és még nagyobb dolgairól, amikor egy pillanatnyi hallgatásban ennyit kérdeztem: milyen volt régen az aratás? Az asztal körül ülő barátaim – néhányan már hetven felé járva, de már mind túl az ötvenen – hirtelen újra megfiatalodtak, múltjuk újra életre kelt, és ifjúságuk mozdulatait láttam: kezükben a kaszák jól-fogásának titkát, arcukon a marokszedő ölében átkarolt kalász különös illatát. Majd kévét kötöttek és keresztet raktak. Vitatkoztak arról, összesen mennyi kéve kell egy keresztbe, sorolták e tároló alakba kerülő kévék rendjét: a bujtatóra alapozva négy kalásszal érintkező kéve formálta a keresztet, erre helyeztek még másik három sort, s a tetejét pedig egy középre tett, a kalászokat takaró kéve került, a papkéve.
Szerző: Szántó József
Amikor együtt lakoznak az atyafiak
LV. évf. 26. sz. - 2011-06-26
Urunk Jézus azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az ő nevében, ott jelen lesz. A kis gyülekezetek nagyon is számítanak erre az ígéretre, különösen olyan alkalmaikon, ahol kevesen gyűlnek össze.
Szerző: Börzsönyi József
Nincs harmadik út!
LV. évf. 25. sz. - 2011-06-19
Június 4-én Kossuth téri zászlófelvonással kezdődött, és ökumenikus istentisztelettel zárult Sárospatakon a nemzeti összetartozás napjának országos rendezvénye, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített. Az itt elhangzott igehirdetés szerkesztett változatát adjuk közre.
Szerző: Csomós József
Isten élő Lelke, jöjj!
LV. évf. 24. sz. - 2011-06-12
„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." (Jn 16,12-13)
Szerző: Horváth Géza
A konfirmáció ideje
LV. évf. 23. sz. - 2011-06-05
Ez az írás nem az, aminek eredetileg terveztem.
Szerző: Kereskényi Sándor
Mennybemenetel ünnepe
LV. évf. 22. sz. - 2011-05-29
A Feltámadott „negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1,3). Ugyanazok a tanítványok, akik a húsvéti feltámadás tanúi voltak, látták a Mestert felemeltetni a mennybe: „felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) Akiket tanúként a földön hagyott, meg is áldotta ezekben a pillanatokban, és azok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe (Lk 24,50–51), hogy várják az ígéretek beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét. A feltámadás hitével és tapasztalatával indultak a tanítványok a tanítvánnyá tétel küldetésére (Mk 16,14–18, Mt 28,16–20). Márk evangéliumában pedig fontos teológiai összegzést is olvasunk: „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16,19) Az Apostoli Hitvallás szerint a mennybemenetel tanulsága és jelentősége a múlt, a jelen és a jövő összetalálkozásaként foglalható össze: „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”
Szerző: Pap Ferenc
A korfordító Isten és magyar reformátusságunk
LV. évf. 21. sz. - 2011-05-22
A magyar református egység napján a hálaadás tölt el: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” (Zsolt 126,3) E miatt a tény miatt szárnyalt a zsoltár 2009. május 22-én Debrecen utcáin, de nem szálltunk el az eufóriától. Istent magasztaltuk nagy tetteiért, de közben önmagunk megerősödéséért tettünk és szóltunk. Felidéződtek évtizedek könnyes keserűségei, a történelmi vargabetűk, de az összekapaszkodás vágya is és a kölcsönös számontartás akarata is. Nem volt az a nap szentimentálisan érzelgős, de feledhetetlen lett attól, hogy szabadon kimutatható volt a tisztán áradó érzelem.
Szerző: Fekete Károly
Boldogok az irgalmasok…
LV. évf. 20. sz. - 2011-05-15
Az első és életünk talán legbiztonságosabb helye az anyaméh. Tökéletes védettséget, abszolút biztonságot nyújt minden magzat számára ez a rendkívül erős izomzatból felépülő anyai szerv, ahol a fejlődő élet mindent maradéktalanul megkap, amire csak szüksége van. De nem csupán táplálékról, vitaminokról vagy oxigéndús véráramról van itt szó, hanem a legfontosabbról: az édesanya szeretetéről.
Szerző: Literáty Zoltán
Ne aggódjatok!
LV. évf. 19. sz. - 2011-05-08
Sok ember élete tele van aggodalmaskodással. Az aggodalmaskodás nem más, mint töprengés azon, hogy mi lesz: hogyan alakul majd az élet, hogyan alakulnak a dolgaim, lesz-e elegendő élelmem, ruházatom, lesz-e elegendő pénzem, ki tudok-e jönni majd a nyugdíjamból, a fizetésemből. Ezen őrlődik, ezen aggodalmaskodik nagyon sok ember, s közben megfeledkeznek arról, hogy mennyi minden jót vettek Istentől. Elfelejtik azt, hogy ma kell élniük s a mában hálát adniuk mindazért, ami ebben a világban az övék. Nem a mában élnek, hanem a jövőtől félnek.
Szerző: Sándor Endre
Ráhel, az áldozatos édesanya
LV. évf. 18. sz. - 2011-05-01
„Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt. A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldokolt, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte. Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.” (1Móz 35,16–20)
Szerző: Nagy László
| << korábbiak | 16/16 |