„Szeress, és tégy, amit akarsz!”
LIV. évf. 7. sz. - 2010-02-14
Ez az élet már csak ilyen. És az mégis milyen? – kérdezheti az olvasó. Hát kinek milyen… Azt tanultam, és már tudom is jóideje, hogy a házasság célja a házasság. Az azonban, hogy kinek milyen, azt már mindenki maga tudja. A világ olyan sokszínű e tekintetben is, hogy érdemes benne körülnézni. Az bizonyos, hogy az egyháznak, a vallásnak egyfajta ideáltipikus képet kell(ene) mutatnia. Olyat, amit az Isten felmutat nekünk, embereknek.
Szerző: Turcsik Ferenc
Diakónia – lehajló vagy felemelő szeretet?
LIV. évf. 6. sz. - 2010-02-07
Keresztyén gondolkodásunkban évszázadok óta az irgalmas samaritánus példázata szimbolizálja a foglalkozást a sérültekkel, az elesettekkel. Néhány intézmény épületében kiábrázolva is megjelenik ez a motívum, de még több intézet és szeretetszolgálatot végző ember szemléletében van jelen. Annyira kézenfekvőnek látszik a párhuzam az irgalmas samaritánus és a jó diakónus között, hogy el sem gondolkodunk ennek mélyebb jelentésén, következményein.
Szerző: Győri Juhász Zsófia
Szétszakította az eget
LIV. évf. 5. sz. - 2010-01-31
Ézs 63,15–64,2
Sok a nyomorúság ezen a földön, az ember pedig keresi, hogy ki a felelős érte. Nézzük a legkisebb közösséget, a házasságot: olyan könnyen kimondja a férj a feleségre, hogy miattad van, te vagy a hibás. A feleség pedig a férjet okolja ugyanígy. Sokszor elmondják a gyerekek, hogy nem jól osztályozott a tanító, ő a hibás a rossz jegyért. Sokszor a szomszéd a hibás. Olyan sokszor a másik a hibás! Munkahelyen: hogy lennék én hibás? A kolléga vagy a kolléganő a hibás, hát ő csinált valamit rosszul, és annak levét isszuk.
Szerző: Sándor Endre
Református keresztyén öntudatunk és az ökumené
LIV. évf. 4. sz. - 2010-01-24
A címben említett mindkét fogalom végtelenül időszerű; és nem is csak a most véget érő ökumenikus imahét kapcsán, nem csupán esztendőnként egyetlen alkalommal. Mindkettőnek, azaz református keresztyén öntudatunknak, valamint a más felekezethez tartozó keresztyénekkel való együttműködés készségének jelen kell lennie gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben az év minden napján, ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt.
Szerző: Huszár Pál
„Ti vagytok erre a tanúk”
LIV. évf. 3. sz. - 2010-01-17
Ezt mondja Jézus (Lk 24,48) a feltámadás csodája előtt értetlenkedő, kétségeskedő, a feltámadás csodája alatt pedig ámuló és elbűvölt tanítványainak. A kép, amely a tanítványok szívében elhívásuktól a virágvasárnapi bevonulásig Jézus Krisztusról kialakult, nagypénteken szilánkokra tört. Húsvét hajnaltól azonban ez a kép – sőt az igazi, az evangéliumi, a valóságos és helyénvaló jézusi kép – kezd újra összeállni szívükben.
Szerző: Bóna Zoltán
Lelke rajtunk
LIV. évf. 2. sz. - 2010-01-10
A határidőnaplóm lapjain 2009-ben éppen ötven gyülekezeti meghívást rögzítettem. Voltam szórványban, hiszen, ha időm engedi, szívesen vagyok a saját gyülekezetemhez tartozó falvak templomos hívei között.
Szerző: Csűry István
A reménység története
LIV. évf. 1. sz. - 2010-01-03
„...feltámadt a harmadik napon” (1Kor 15,4/b)
Telik a jövő évi naptáram. Azt feltételezem ugyanis, hogy a jövő meg fog történni. Ha nem a feltételezett jövő felől látnám a jelent, akkor vajon miképp lehetne értelmet adni a mának?
Szerző: Köntös László
Szegénnyé lett…
LIII. évf. 51-52. sz. - 2009-12-20
Az idén sokaknak szegényebb karácsonyuk lesz, mint korábban. Még jobban be kell osztanunk az ünnepre félretett forintokat, meg kell gondolni, milyen ajándékokat veszünk, sőt, nyilván lesznek az idén is, akik semmilyen ajándékot nem kapnak, s még karácsonykor sem kerül finom falat az asztalukra. De ahol lesz is, szerényebben kell ünnepelni. Ez önmagában szomorú, ugyanakkor segíthet abban, hogy a karácsony egyre inkább annak az ünnepe legyen, ami az eredeti tartalma volt.
Szerző: Cseri Kálmán
Az övéi közé jöve
LIII. évf. 50. sz. - 2009-12-13
A jánosi prológus legszebben induló mondatát (Jn 1,11) Károli Gáspár a személyesség hangján fogalmazta meg. Számára a hazatérés, a sajátjába megérkezés fogalma és jelenete – a hegyektől övezett Göncön – inkább magába foglalta a völgyben elterülő falut, annak népét, a közösséget, mint bármi más. Ha annyit mondunk: oda jött, abba érkezett, ami az övé, akkor tárgyakat látunk, talán házat, talán birtokot. Ha azt mondjuk, az övéi közé: akkor pedig arcokat, életeket. S éppen erről van szó.
Szerző: Szűcs Endre
Már itt és most is…
LIII. évf. 49. sz. - 2009-12-06
„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,23)
„…eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)
„De eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába (…), de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” (Jn 16,32)
Szerző: Ifj. Kuti József
| << korábbiak | 9/9 |