Vízkereszt, a „pogányok karácsonya”
LV. évf. 2. sz. - 2011-01-09
Vízkereszt ünnepe (január 6.) a karácsonyi ünnepkör utolsó jelentős állomása, a legősibb keresztyén ünnepek egyike, ami a keleti keresztyének számára a feltámadás ünnepe mellett a második legnagyobb ünnepnap. A mi kultúránkban azonban már csak szinte arról híres, hogy sok családban ezen a napon szokás lebontani a karácsonyi időhöz újabban elválaszthatatlanul kapcsolódó karácsonyfát. Az idegen eredetű szóval epifániának nevezett ünnep Krisztus, az Isten Fia világban való megjelenését foglalja össze (megkeresztelését a Jordánban, első csodatételeit), amelyek mutatják és kifejezik isteni hatalmát és dicsőségét.
Szerző: Pap Ferenc
Tizenegyen 2011-ről
LV. évf. 1. sz. - 2011-01-02
„Nem elég az új alkotmányba foglalni keresztyén gyökereinket, keresztyénként is kell viselkednünk” – vélekedik az újságíró. „Jézus nem kényelmes életre szült újjá bennünket, hanem azért, hogy őhozzá vezessük és így jobbá tegyük a világot” – hangsúlyozza a polgármester. „Reménységem, hogy terjed az evangélium, és gyógyító üzenete elér minél többeket” – mondja a teológus. Az egyház missziójának és a családok, közösségek erősítésének fontosságát emelték ki azok a református lelkipásztorok és világi egyháztagok szerte a Kárpát-medencéből, akiktől ezekre a kérdéseinkre kértünk válaszokat: „Mit vár ön a 2011-es évtől hazánk, a magyar nemzet és a magyar reformátusság életének vonatkozásában? Mit tart az egyház legfontosabb feladatának ezekkel összefüggésben?”
Szerző: Kiss Sándor
„2000 óta egységes, magyar, református”
LIV. évf. 51-52. sz. - 2010-12-19
Naponta hat-nyolcezer látogató keresi fel az egyik legjelentősebb református internetes portált, a Parókiát. Munkájukat tíz évvel ezelőtt kezdték el. Saját oldalukon a következőket írták az évfordulójuk kapcsán: „Az egész sok szót nem is érdemelne, ha nem a hála jutna először eszünkbe. Isten megengedte, elindította és tartja ezt a munkát, amelynek részesei lehetünk.” Erről a munkáról, annak körülményeiről, a múltról, a jelenről és a jövőről a portál egyik alapítójával, Füle Tamással beszélgettünk.
Szerző: Hegedűs Márk
Kövy Zsolt emlékezetére
LIV. évf. 50. sz. - 2010-12-12
A Dunántúli Egyházkerület egész közössége nagy részvét mellett búcsúzott Kövy Zsolt nagytiszteletű úrtól október 2-án a pápai református templomban. A vigasztalás Igéjét Steinbach József püspök hirdette, az elhunytra Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora, Áldozó Tamás, Pápa város alpolgármestere és e sorok írója emlékezett. A sírnál Lentulai Attila, a Pápai Egyházmegye esperese végezte a szolgálatot.
Szerző: Köntös László
Megemlékezés Boross Géza teológiai professzorról
LIV. évf. 49. sz. - 2010-12-05
„Engem azonban betölt az Úr lelke…” (Mik 3,8)
Boross Géza professzor az Úr szentlelkes szolgája volt, mint lelkipásztor, mint igehirdető, mint tanár, azaz összegezve: mint személyiség.
Szerző: Steinbach József
A lélek szerelőcsarnoka
LIV. évf. 48. sz. - 2010-11-28
„Elődeink Isten segítségével építették ezt a templomot” – mondta ünnepi prédikációjában Böttger Antal, a Dunaújvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. November hetedikén emlékeztek meg a dunaújvárosiak a felszentelés huszonötödik évfordulójáról. A hálaadó istentiszteleten együtt ünnepeltek az építők és az azóta felnőtt generációk. A gyülekezet múltjáról és jövőjéről tájékozódtunk.
Szerző: Feke György
„Varga-betűk” - Beszélgetés Varga László nyugalmazott lelkésszel
LIV. évf. 43. sz. - 2010-10-24
A magyarok a kiélezett helyzetekben képesek az összefogásra, ahogy ezt 1956-ban is bebizonyították, és ahogy egy hasonló helyzetben ma is képesek lennének rá – véli Varga László nyugalmazott erdélyi lelkipásztor, akivel a forradalomról, börtönviselt múltjáról, teológiájáról és szolgálatairól beszélgettünk, és aki a szemtanú hitelességével számolt be az ötvennégy évvel ezelőtti eseményekről.
Szerző: Vörös Éva
A humanizmus és a reformáció viszonya a Szentíráshoz - Humanista biblicizmus és bibliai humanizmus
LIV. évf. 37. sz. - 2010-09-12
A humanisták lelkének mélyén az a természetes igény húzódott meg, amit Ovidius halhatatlan sorai így mondanak: „Gratius ex ipso fonte bibentur aquae” – szívesebben isszuk a vizet magából a forrásból. A fölösleges emberi erőlködésekből, kusza gondolatokból táplálkozó bölcselkedések zavarossá tették a kutak vizét, amelyből meríteni lehetne, ezért szükség van arra, amit a humanisták így fogalmaztak meg: vissza kell térni a forrásokhoz, az eredeti nyelvek alapos ismeretében magukból a forrásokból kell meríteni, hogy tudásszomjunkat csillapítsuk, és a bölcsesség iránti olthatatlan sóvárgásunkat enyhíteni tudjuk. Az igazság nyelve egyszerű, s ez az egyszerűség nem lelhető fel másutt, csak a tiszta forrásnál.
Szerző: Németh Pál
Isten lelke még ott lakozik az omladozó templomban
LIV. évf. 34. sz. - 2010-08-22
Tudatos falurombolás volt – mondják a nagygéciek, akik negyven év után sem tudják, és nem is akarják elfelejteni falujukat. 1970-ben árvíz mosta el ugyanis Nagygécet, majd az építési tilalom tette lehetetlenné a település továbbélését. A szebb múltra az omladozó, nyolcszáz éves templom emlékezteti az arra járót. A katasztrófa 1970. május 13-án történt. Nem várt árvíz árasztotta el Nagygéc utcáit, a falu összes lakóját még azon az éjszakán kitelepítették. 749-en menekültek el otthonaikból, valószínűleg egyikőjük sem gondolta, hogy véglegesen.
Szerző: Hegedűs Márk
Hazai gyermekbetegségünk: a romakérdés
LIV. évf. 16. sz. - 2010-04-18
„A cigány közösségek szociális nyomorából és megaláztatásából magyarellenes hangulatot csinálni, vagy politikai fegyvert kovácsolni mélységesen elítélendő” – fogalmazott Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke a Cigányok Világnapja alkalmából szervezett konferencián, ahol Szabó István református püspök is felszólalt.
Szerző: Pintér Dániel Gergő
| << korábbiak | 16/17 | frissebbek >> |