Belépés / Regisztráció
Keresés
Hatvan évvel ezelőtt felvidéki magyar menekültként tanultam a pápai tanítóképzőben. Az ünnepekre készülve Szenci Molnár Albert húsvéti pédikációját tanulmányoztam. Nagy hatással volt rám. A pápai református templomban vettem részt ünnepi istentiszteleten. Csüggedt lelkemnek vigasztalásra volt szüksége. Úgy éreztem, hogy üres az életem, egyedül vagyok. Jövőmet is reménytelennek láttam. Vártam a vigasztaló szavakat, megerősítő üzeneteket. Vágytam rá, hogy megbizonyosodjam róla, hogy a feltámadt Jézus az én élő Megváltóm, aki nem hagy el, velem marad mindenkor.
Felidéződött bennem ott Szenci Molnár Albert húsvéti prédikációjának egy részlete: „Mert senki sem ülheti igazán a húsvéti ünnepet, aki noha a húsvéti bárányból, a Krisztusból enni akar, de mérges, irigy és háborgó szívet hoz vele a templomba, és meg olyannal megyen ki is.” Ezért teljes alázattal, bűnbánó szívvel az igehirdetésre fordítottam figyelmemet. Annak alapigéje a Lk 24,15 volt: „És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton.” Megértettem, hogy Isten kegyelmének nagy ténye, Krisztus feltámadása újul meg lelki szemeim előtt ezen a napon. Ismét Szenci Molnár Albert figyelmeztető szavai elevenedtek meg előttem: „Ha érzed, hogy a te szíved melegül, és kedved jő a gonosznak eltávoztatására és a jónak követésére, bizonyos jeled legyen az tenéked, hogy a Krisztus tebenned feltámadott.” Tehát húsvét ünnepén már a feltámadott Krisztus üzen nekem, s ezeket az üzeneteket meg kell hallanom.
Az első üzenet: nem hagylak magatokra benneteket. Ne gondoljátok, hogy engem el lehet temetni! Ne gondoljátok, hogy azzal a lepecsételt kővel minden el van intézve! Ne gondoljátok, hogy az a katona, aki őrzi a sírt, megakadályozhat engem abban, hogy Istennek ígéretei beteljesedjenek! Ne gondoljátok, hogy árván és egyedül maradtok! Ne úgy jöjjetek el az én síromtól, mint ahogy egyébként el szoktatok jönni a temetőből! Töröljétek le könnyeiteket, és lássatok meg engem, mert én veletek vagyok, és veletek megyek az úton. Ezzel kezdődött az igehirdetés. Megértettem, hogy számomra ez a húsvéti ünnep egyik áldott üzenete. Nagy szükségem is volt erre a biztató üzenetre!
A második üzenet: Jézus velem jön az úton. Életem útját nekem is végig kell járnom. Hogy milyen lesz ez az út, azt előre nem tudhatom. Mindnyájunk számára váltakozó. Egyszer szép sima úton haladunk, máskor töviseken, göröngyökön kell mennünk. Egyszer felfelé halad az út, máskor lefelé. A terheink is különbözők. Van úgy, hogy gondtalanul, vidáman megyünk, mint akiknek semmi terhük nincsen, máskor meg görnyedezünk a terhek súlya alatt. Van olyan teher is, amely sokkal nehezebb annál a tehernél, amit vállainkon cipelünk. Ez a teher a szív terhe. Milyen nagy teher tud lenni a fájdalom, a szenvedés, a csalódás. Ezeket a terheket nem lehet átadni másoknak, mert ezeket nem tudja segíteni más ember. Csak egyvalaki tud segíteni: Jézus. Ő az, aki mellénk szegődik, mint az emmausi tanítványok mellé, és biztat bennünket. Boldog öröm töltött el, hogy az én életutamat sem kell egyedül járnom. Ő velem jön, s az én életutam is könnyebb lesz, mert ketten járjuk azt végig. Az életúton azonban egyszer minden útitársunk elhagy. Csupán egyetlen útitárs van, aki bennünket végigkísér, aki mindvégig velünk jöhet, sőt aki az országhatáron is átléphet, átsegíthet a vámon, és beléphet velünk az új országba, a mennyeknek országába. Ez Jézus. Ez volt számomra e húsvétnak igazán nagy, isteni üzenete: menjek csak bátran az életutamon, mert van egy áldott, isteni útitársam, aki mindvégig együtt jön velem, átsegít a végállomáson is, hogy beléphessek az örökkévalóság új és dicsőséges országába.
Végül a harmadik üzenet: ti, akik együtt haladtok az életúton, beszélgessetek egymással a lelkek és az üdvösség dolgairól, beszélgessetek az Úrról! Az emmausi tanítványok nem haszontalan dolgokról beszélgettek az úton, hanem az Úr nagyságos dolgairól, azokról, amelyek a közeli napokban Jézussal történtek. Milyen jó dolog, ha nemcsak a földi terhek hordozására nézve vagyunk egymásnak útitársai, hanem tudunk egymással beszélgetni a lélek dolgairól. Van-e kedvesebb beszéd, mint mikor az életút együtt haladó két vándora beszélget az élet fejedelméről, Jézusról? Arra kaptam ezúttal megbízatást, hogy beszélgessek másokkal is nagy szeretettel Jézusról. Tapasztalni fogom, hogy amikor róla beszélgetek, máris ott van velem, ott van a szívemben, és betölt mennyei békességgel.
Az üzenetek befogadása elhatározásra késztetett: úgy menjek tovább az életutamon, hogy ha Isten megajándékoz hívő házastárssal, akkor vele is sokat beszélgessünk majd őróla. Ezt az elhatározásomat Isten megáldotta, s ma már három gyermekünkkel és nyolc unokánkkal rendszeresen beszélgetünk az Úr dolgairól. Megtapasztaljuk, hogy így sokkal örömteljesebb az életünk, mert Jézus együtt jön velünk az úton.
Azért is hálát adtam Istennek, hogy nem hagyott magamra bűneimben, nyomorúságomban, hanem olyan szabadítót küldött, aki diadalt vett a halálon és a bűn hatalmán. Bizonyossá vált előttem, hogy élő Jézusom van, aki mindig velem lesz, amikor elcsüggedek, amikor életutam göröngyökön és töviseken vezet keresztül, mert ő lesz életem vezére, útmutatója.
Eddig sokszor megtagadtam őt, szégyelltem róla beszélgetni, hálátlan voltam jóságával szemben, de ő nem nézte gyarlóságomat, megmutatta, hogy csak akkor lesz boldog az életem, ha Jézus a szívemben fog lakozni. Arra kértem az én Megváltó Uramat, hogy akkor is legyen segítségemre, ha jönnek a kísértések, megpróbáltatások, hogy győzelmes lehessen életem. Ezek a húsvéti üzenetek egyenessé tették lelki életemet.
Bizonyságtételemet Szenci Molnár Albert húsvéti kívánságával fejezem be: „Ez az én húsvéti kívánságom is a mai ünnepnapon, hogy amiképpen mi mostan nagy számban egybegyűltünk, azonképpen nagy sereggel egymást megláthassuk az utolsó örvendetes, dicsőséges és örökkévaló Húsvét napján. Erre segítsen minket az életnek hercege, az Úr Jézus Krisztus, kinek legyen dicséret és dicsőség mindörökké.”
Én is ezt kívánom minden húsvétot ünneplő testvéremnek.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
