Belépés / Regisztráció
Keresés
„Óh Golgota, gyásznak hegye;
Óh Golgota, áldás hegye...”
Régebben, mikor a tanult emberek nyelve a latin volt – sőt az egyházi szertartás nyelve is –, természetesnek tűnt, hogy sok temető bejárata fölött ez a felírás volt olvasható: „Ave crux, unica spes.” Mindenki értette ennek a jelentését: „Légy üdvözölve kereszt, mert te vagy a mi egyetlen reménységünk.”
Nekünk, magyar reformátusoknak, a csillag fontosabb, illetve használatosabb jelképünk. Ez pedig az egykor Betlehemben megjelent csillagra utal, mely a Megtartó megszületésének örömüzenetét hirdette. Ez látható majdnem minden református templom tornyának tetején. Kálvin jubileumi évében illik azt is megjegyeznünk, hogy ezt Kálvin-csillagnak is nevezik, és sokan jelvényként is szokták hordani.
Kedves református jelképünk még a kehely, amelyet síremlékekre is rá szoktuk vésetni. Ez azt jelenti, hogy mi a kenyér és bor jegyében vesszük az úrvacsorát.
A kereszt azonban nekünk egy kicsit szokatlan, vagy talán valamelyest idegen jelkép. Azért is van ez így, mert ez egykor kivégzőeszköz volt. Szenvedést és halált jelent a szó. Hogyan lehet ezt üdvözölni, és hogyan lehet egyetlen reménységünk?
Ennek magyarázatát a Szentírásban találjuk meg, közelebbről Jézus szenvedéstörténetében. Ennek első része az ő lelki tusája, amikor készül a szenvedésre. Ekkor kéri az Atyát, hogy amennyiben lehetséges, múljék el tőle e pohár, de mégis az Atya akarata legyen meg. Olyan nehéz volt ez a lelki gyötrelem, hogy közben angyalok is segítették, sőt az a meglepő, hogy a gyarló tanítványok támogatását is kérte: „Maradjatok itt, és imádkozzatok velem.” Ebben a nehéz lelki tusában végül legyőzte a nehézségeket, és elvállalta a kereszten való szenvedést.
Ezután következett a valóságos testi szenvedés, a keresztre feszítés, és az ott bekövetkező kereszthalál. Mindez pedig történt egyrészt a Gecsemáné kertjében, illetve a Golgota hegyén. Ezért a keresztfának és a Golgotának szomorú és fájdalmas jelentése van. Mégis a kereszt azáltal, hogy Jézus azon szenvedett és tett eleget helyettünk, az átok fájából az áldás fája lehetett. Így lehet a kereszt a mi egyetlen reménységünk.
Mivel Jézus a keresztfán történt engedelmes szenvedésével legyőzte a bűnt és a halált, ezáltal van reménységünk az örök életre. Ez bátoríthat fel bennünket arra, hogy elhunyt szeretteink síremlékére ezt a sokak számára rejtélyesnek tűnő öt betűt odavésessük: A. B. F. R. A. – A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt.
Nem véletlen, hogy a református templomokban régi szokás nagypénteken Jézus szenvedéstörténetét felolvasni. A történet önmagáért beszél, és megérteti velünk, mit is jelent számunkra a kereszt, Jézus szenvedése és a Golgota. Vagyis az átok fájából miként lett az áldás fája, és az átok helyéből az áldás helye, ahogy ezt az énekvers kifejezi: „Óh Golgota, gyásznak hegye, hol Jézus értem szenvede; / Óh Golgota, áldás hegye, hol megszerezte üdvömet.”
Nagypénteken egyrészt sírnunk kellene Jézus szenvedései miatt, ahogy bennünket erre biztat régi énekünk. Másrészt azonban Jézus keresztje reménységre jogosít fel bennünket, jövőnket illetően. Sőt, ez a mi egyetlen reménységünk, ahogy a régi mondás tartja.
Ez a belső szemléletváltozás játszódott le a nagy zeneszerző, Johann Sebastian Bach életében is, ahogy a hagyomány feljegyezte. Amikor Jézus szenvedéstörténetét szép zeneművében feldolgozta, egyszer elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor Jézus meghalt. Erre ő annyira elérzékenyült, hogy sírva borult rá zongorájára. Ezt felesége észrevette, és szobájába belépve ezt kérdezte tőle: – Miért sírsz, Johann? – Azért, mert meghalt Jézus Krisztus. – Ne sírj, mert érted is meghalt – hangzott a nő érzékeny, lélekvigasztaló szava.
Nagypéntek eseményei tehát kettős értelemben hatnak ránk. Először felzaklatnak, összetörnek. Az énekvers ezt így fejezi ki: „Keresztedre búsan nézünk, érted, veled mi is vérzünk.”
De másrészt az ott megtörtént események bennünket vigasztalnak, és reménységgel töltenek el. Ezt a másik ének így mondja el: „A keresztfához megyek, / Mert máshol nem lelhetek / Nyugodalmat lelkemnek.”
Nagypéntek óta azért nem kell bánkódnunk elhunyt szeretteink felől sem, mert van reménységünk e téren is. Hiszen ahogy Urunk a kereszten mondotta, az egész világ megváltása: elvégeztetett.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
