Belépés / Regisztráció
Keresés
„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,23)
„…eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25)
„De eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába (…), de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” (Jn 16,32)
Hogyan viszonyul egymáshoz Jézusnak ez a János evangéliumában többször is megfogalmazott gondolata, ez az eszkatologikus jelen az adventhez, a keresztyén várakozáshoz? Olvasva e mondatokat, úgy tűnik, mintha Jézus – miközben mi hitünkkel az eljövendő felé fordulunk, s ezt különösen így, karácsony előtt szépnek és örömtelinek tartjuk – épp azt magyarázná, hogy nem kell semmire várni, hiszen a lényeg már eljött, itt van.
Csak nem akarja a Mester kioltani adventi várakozásunkat?
Pesszimista korban élünk, olyan korban, amikor még az egyházban is felerősödött valamiféle borúlátás. Fogyatkozó gyülekezetek, kiürülő templomok, romló statisztikák, növekvő elvilágiasodás, vagy éppen teret hódító újpogányság, hiszékenység, mágia. Nem az egyetlen, de sokszor megszólaló hang ez az egyházban. (És akkor a világban zajló dolgokról – gazdaság, társadalom, politika – még nem is szóltunk.) Ráadásul úgy tűnik, mintha a fejekben a borúlátás a realitásérzékkel párosult volna: aki komolyan veszi a helyzetet, aki a mélyére lát a folyamatoknak, az pesszimista – és fordítva, ha valaki derűlátó, akkor az legalábbis naiv vagy felszínes, félvállról veszi a dolgokat.
Mindeközben Jézus – a jánosi versek szerint – elégedettnek tűnik.
Akkor most kinek van igaza? Ki látja reálisan a helyzetet? Jó-e úgy, ahogymost van, vagy még várnunk kell valamit?
A két gondolat: a „jelenvaló, gonosz világ” érzékelése és a jánosi „most van” hangsúlyozása – ahogy ez már eddig is sejthető volt talán – nem ellentétes egymással, sőt, egybevetésük épp az adventtel kapcsolatban fontos dolgokra világíthat rá.
Az alapkérdés az: mi a realitás? Milyen az életünk? Milyenek az esélyeink?
Realitás az emberi gyarlóság, a hitetlenség, reálisak az egyház életében is felismerhető negatív folyamatok. És az is a realitáshoz tartozik, hogy ez az állapot nem fog magától megváltozni. Sem a tudomány, sem a felvilágosodás, sem a humanizmus, de még a véletlen sem tudja kijavítani azt, amit az ember egyszer elrontott. Igaza van a teremtett világnak, ha „sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).
Ugyanakkor – és Jézus épp erről beszél János evangéliumában –, amilyen valóságos az emberi gyarlóság és az ebből következő minden fájdalom – fogyatkozó gyülekezetek, kiürülő templomok, romló statisztikák –, ugyanolyan, sőt, még valóságosabb Krisztus eljövetele ebbe a világba. Ez utóbbit pedig épp a tanítványoknak kell megfogalmazniuk, hiszen a jelenlévő Krisztust csak a hit szemei látják. A tanítványok azok, akik látják, hogy „betelt az idők teljessége”, hogy „már közöttetek van”, sőt azt is, hogy „elvégeztetett”. És őnekik kell azt is tudni, hogy Krisztusnak ez a jelenléte valóságosabb az emberi gyarlóság valóságánál, mert erősebb annál, és képes felülírni azt. Nemcsak majd, „azon a napon”, hanem már itt és most is. Nincs az a romló statisztika (Ez 37), amelybe a jelenlévő Krisztus ne tudna életet lehelni.
Jézus tehát azt mondja János evangéliumában: a lényeg megtörtént.
Mire várunk még? Tapsra? Igen!
Olyan ez, mint a színház. A színdarab, a lényeg lezajlott a szemünk előtt – láttuk. Legördült a függöny – itt tartunk most. És várunk, hogy ismét felgördüljön, kigyúljanak a fények, és mi megtapsolhassuk azt, aki Istennek ezt a hatalmas drámáját, a megváltás drámáját végigküzdötte. Várjuk, „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké hogy minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,10–11)
A keresztyének adventje tehát nem valami homályos várakozás: majd csak lesz valahogy… A keresztyén ember pontosan tudja, hogy mit vár, mert pontosan tudja, hogy mi történt. Várja, hogy az, ami elvégeztetett, ami már most is megvan és valóságos, és amiből már ma is él és remél, az mindenki előtt nyilvánvaló legyen (1Jn 3,2).
(A szerző szomódi lelkipásztor)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
