Belépés / Regisztráció
Keresés
Akármennyire is igyekeztem, nem tudtam késés nélkül odaérni a reggeli, fél nyolcas áhítatra. Mégis megérte korábban kelni, hiszen ahogy csatlakoztam a lelátón szép sorokban üldögélő, rekedt hangú, hunyorgó társaimhoz, máris tudtam: valami különlegeset sejtet a természetes környezet – a hullámzó víz, a túlpart fái és nádasa –, és persze a korán kelők várakozó arca, amint elképzelik: valamikor a Mester hasonló emberek előtt, hasonló körülmények között hirdette az Igét.
Az áhítatos csendben persze jót derültem az el-elcsúszó énekhangokon, és nem túl friss fejjel bedőltem az igehirdető minden ugratásának is. Ahogy Szilágyi Sándor tiszaberceli lelkipásztor fogalmazott: többen felébredtek, többen visszaaludtak egyes hajnali, hálaadó dalok felcsendülése nyomán. Fáradtan érkeztem én is: hajnalig munkálkodtam, de megpróbáltam átadni magam a találkozás meghitt pillanatainak. Ekkor jött a meglepetés…
Valami hasonló történt sok-sok évvel ezelőtt Péterrel is: egy – esetében – sikertelenül végigdolgozott éjszaka után Jézus odalépett hozzá, és elkérte hajóját, hogy a parttól távolabb arról taníthassa a sokaságot. Csodák előkészítője volt ez a momentum: nemcsak a csodálatos halfogást, hanem az emberhalászat csodáját is megelőzte. Ennek kulcsa pedig Jézus igehirdetése és az annak tárgyi feltételét lehetővé tevő, fáradt Péter készséges engedelmessége volt. Akár itt a Csillagponton, akár odahaza – a családban, a munkahelyen vagy a gyülekezetben – próbálunk éppen most helytállni, biztató a tudat, hogy Jézus nem véletlenül feszegeti a határainkat, és kér tőlünk a legerőtlenebb pillanatainkban még egy kicsivel többet. Amit ő kér ugyanis, az mindenképpen jó – még ha esetenként szokatlan is. De ha ez így van, akkor az is fontos kérdés, vajon mi ott vagyunk-e a csónakban, amikor elér minket az engedelmesség lehetősége ezen a mélyponton, amikor maga Jézus kérne tőlünk valamit, hogy csodája előkészítésének részeseivé tegyen minket.
A lelkipásztor ezen a reggelen megragadta a csónak oldalát és beszállt. Énekelve hagyta el a kikötőt. Távoztában azt tanácsolta, hogy ne görcsöljünk a terheink miatt, sőt, ragadjuk meg a napot, és adjuk önmagunkat. Jézus ránk talál, csendesen mellénk áll, és társul szegődik erőtlenségünkben, sőt maga visz el ismeretlen vizekre, de nemcsak minket, hanem a testvéreinket is – ha hajlandóak vagyunk egy hajóban evezni.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
