Belépés / Regisztráció
Keresés
Ez volt a központi kérdése a Csillagponton az öko-kerekasztalok nyitó alkalmának, amely az egyház környezetvédelemben betöltendő szerepét vizsgálta. A címet azonban rögtön pontosíthatjuk is, hiszen nemcsak a természeti problémák egyre inkább elhatalmasodó árnyával való szembesülésről van szó, hanem – ahogy a szakemberek előadásából kiderült – magáról a teremtés védelméről is.
A meghívott előadók elhívott keresztyének: Berndt Mihály római katolikus, Muntág András pedig evangélikus zaj- és rezgésvédelmi szakemberek, akik a klímaváltozással kapcsolatos problémákról fedték fel a fátylat, és beszéltek nemcsak a nemzetközi valamint a magyar helyzetről, hanem az egyetemes egyház lehetőségeiről és felelősségéről is a Biblia tükrében.
Mint kiderült, a fajok kihalásának mértéke Földünkön ezerszerese a természetesnek, és kifejezetten hazai probléma, hogy az őshonos társulások az eltűnés szélén állnak, felszíni vizeink sebzettek, az élő vizek pedig szennyvíz- és hajócsatornákká váltak. De ne gondoljuk, hogy a drasztikus változások hátterében a megfelelő technológiák hiánya állna, vagy éppen a túlnépesedés és a szegénység. A problémák gyökere sokkal inkább gazdasági eredetű: a politikai döntéseket ugyanis a kíméletlen piaci verseny és a pénzügyi-gazdasági logika diktálja az egész világon. Az ember tehát belesétált az aranyborjú csapdájába, és Isten szava helyett vélt érdekeire alapoz, elszakítva magát a természetes környezettől, hogy aztán az ebből fakadó hiányait mesterséges módon pótolja. Tragikus, hogy a GDP vette át az emberélet értékének helyét a fejlettség megítélésében, noha kutatások bizonyítják, hogy a jóléti társadalmakban a jövedelemmel korántsem arányos a boldogság mértéke. Az egyház szerepe ebben is magától értetődő.
Nekünk, egyszerű fogyasztóknak is pazarló az erőforrás-felhasználásunk, így túl sok környezeti szennyeződésnek vagyunk okozói. Beszédes, hogy csak Magyarországnak is két bolygóra lenne szüksége ahhoz, hogy a lakosság fenntarthassa önmagát, és a bolygó a keletkező hulladékot elnyelje.
Ami pedig a teremtésvédelem kérdését illeti: a Biblia lapjain mind az első, mind pedig a záró fejezetek teremtéstörténetek. A teremtés csodájába azonban Isten be akarja vonni az embert is, ráadásul „a teremtett világ is sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19). Isten tehát már kijelölte a célt számunkra, fiúi létünk tudatosulása révén személyes elhívásunk része a bolygó és a rajta élők javát szolgálni.
Fontos tehát, hogy megőrizzük, sőt, fejlesszük a természetet, amit Isten alkotott. Tudatos vásárlói magatartással, a megújuló energiaforrások kiaknázásával és a hatókörünkben történő áldozatvállalással változtathatunk a jelenlegi helyzeten. Felelősségünk hullámként terjedhet tova, ha csupán a ránk bízottakkal jó sáfárként bánunk. A puszta egyetértés ma már nem elég, konkrét lépésekre van szükség. Hívő emberként kovász lehetünk az egész emberiség javára, reménységünk másokra is irányulhat.
A református egyház felelősségvállalása és összefogása is nélkülözhetetlen lenne e téren, hiszen gazdasági lobbiérdektől és pártoktól függetlenül, a társadalmi igazságosság mellett elkötelezve, valamint kulturális igénnyel emelheti fel szavát a teremtés megóvása érdekében. Vagyis: éppen úgy, ahogy semmilyen más, világi-közösségi összefogásnak nem áll módjában!
Az öko-kerekasztalon Beliczai Botond és Kovács Október tartott előadást a környezetbarát energiatermelés és takarékos energiafogyasztás témakörében. A beszélgetés két előadója más-más szemszögből közelített a kérdéshez.
Beliczai Botond, a Paksi Atomerőmű fizikusa általános helyzetelemzéssel mutatta be rohanó világunk kielégíthetetlen energiavágyát. Mint mondta, a folyamatosan növekvő energiaéhség megoldása – a világ energiafogyasztása az utóbbi 40 évben háromszorosára nőtt – számos problémához fog vezetni a közeljövőben. Hangsúlyozta, hogy a választ nem a hagyományos energiahordozók – szén, kőolaj, földgáz – fokozott felhasználása, és nem is a megújuló, alternatív energiák kiaknázásának bővítése jelentheti. Véleménye szerint a „tiszta” atomenergia felhasználása lehet a megoldás kulcsa, hiszen előállítása nem jár károsanyag-kibocsátással, így nem járul hozzá a klímaváltozás felgyorsulásához.
Kovács Október kémia–biológia szakos tanár előadása sokkal inkább a „nagyközönséghez” szólt. Saját életéből merítve hozott példákat a környezettudatos háztartásvezetésre. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha odafigyelünk az apró részletekre, és a mindennapokban is alkalmazni tudjuk a zöld gondolkodást.
A gyakran elhangzott „sok kicsi sokra megy” szellemében sorolta az egyszerű, de mégis zseniális megoldásait, tudatosítva a hallgatóságban, hogy ők is sokat tudnak tenni környezetükért. A vízhasználat mérséklésére hozott példái: a kádban pancsolás helyett a zuhanyzás, a fogmosás közben folyó vízcsap elzárása vagy a fogmosópohár használata, egy szabályozható vízáteresztésű vécétartály felszerelése vagy akár az esővíz hasznosítása az öntözésre mind-mind egyszerű, de nagyszerű megoldás.
Természetesen vannak ennél költségesebb módszerek is, de egy napkollektor felszerelése a meleg víz előállítására hosszú távon kifizetődik. Nemcsak a vízzel, hanem a villamos-energiával is lehet spórolni, például energiatakarékos izzóval, a mobiltelefon töltőjének kihúzásával, vagy az éppen nem használt elektromos készülékek teljes áramtalanításával. A háztartási hulladék szelektív gyűjtése, a konyhai szerves hulladék komposztálása és újrahasznosítása is sokat csökkenthet ökológiai lábnyomunkon.
Mára már méltó helyére került a környezetvédelem ügye, de sajnos azzal a paradox helyzettel találkozhatunk, hogy magasabb szinten, a „fejünk felett” gyakorlatilag nem történik lényeges előrelépés a kérdésben. Éppen ezért fontos, hogy mindenki egyénileg törekedjen a környezettudatos életre, és ösztönözzön erre másokat is.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
