Belépés / Regisztráció
Keresés
Minden ember életében van egy bizonyos szakasz, amikor a személyiség kialakulásában és fejlődésében nagy szerep jut a példaképeknek, hétköznapi hősöknek, akikre méltán felnézhetünk. Más kérdés, hogy elértéktelenedő világunkban egyre inkább fordulunk tágra nyílt szemekkel a média által túlreprezentált valós vagy elképzelt ikonok, dróton rángatott bábok felé a külsőségek, anyagiak, vagy akár csupán kifordított gondolkodásuk miatt. Az általános kísértés e jelenség tükrében a társadalomban olykor akkora morális károkat okoz, hogy ellensúlyozására sajnos kétségbeejtően kevés olyan feltétlen tiszteletet érdemlő, csendes ellenpéldát hozhatunk fel, mint Erdélyi Géza református lelkész, akinek munkásságát október 30-án a szakmai kuratórium Károli-díjjal tüntette ki.
A kulturális tárca az 1997-ben alapított, a 16. századi bibliafordítóról elnevezett díjat minden esztendőben azoknak adományozza, akik a biblikus tudományokban – fordítással, tanulmánnyal – kimagasló eredményeket értek el, vagy kiemelkedőt alkottak a magyar líra és próza nyelvi megújítása területén. Ezek az életművek a lutheri és a kálvini örökség magyarországi hatásának a jegyében fogantak, ennek az üzenetnek a megértése, elmélyítése, alkalmazása és terjesztése során épültek fel. Az elismeréseket Hiller István oktatási miniszter megbízásából Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője adta át a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol az egybegyűltek szép számán végigtekintve többekben feltámadhatott a remény, hogy vannak még olyanok, akik belső, krisztusi értékeik kisugárzása miatt választanak követendő személyeket. Pósfay György evangélikus lelkész és teológus, valamint Sonnevend Imréné Lackovits Emőke néprajzkutató, nyugalmazott főmuzeológus is a díjazottak között volt; mindketten a keresés jegyében élnek és szenvedélyüket tovább is adták. Eredményeik sokszínűségét leginkább az Isten- és az önismeret kölcsönös, egymást is megtermékenyítő hatásának lehetne tulajdonítani.
Kósa László, a kuratórium akadémikus-elnökének laudációjából kiderül, hogy a harmadik kitüntetett, Erdélyi Géza életének sorai többkötetes, izgalmas regénybe illenek: volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, világjáró teológus és különleges vizuális gondolkodással megáldott művészettörténész is. Foglalkozott levéltárak és könyvtárak számba vételével – megóvásuk kezdeményezését küldetésének érezte. Építészettörténeti kutatásaival elévülhetetlen érdemeket szerzett a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyar kulturális örökség őrzése és gondozása területén. Teológiai tanári működése annyira jelentős, hogy a mai napig megszámlálhatatlanul sok tanulmánya és számos könyve jelent meg. Úgy tartják, a puszta ész, a gazdag lexikális tudás, valamint az átfogó műveltség őszinte hit és iránymutató elvek nélkül olyan, mint a penna tinta nélkül. Egy lelkész munkássága tehát nem mérhető egyedül tudományos teljesítményekben; Erdélyi Géza emberi és lelki oldaláról a tevékeny szolgálati évek alatt végtelen számú gyülekezeti tag, barát, ismerős vagy ismeretlen rászoruló mesélhetne, akiknek mindig, minden időben, fenntartások nélkül, gazdag emberismeretét felhasználva segített jó szóval, hallgatással, imával. A 16. századi reformáció teológiai és kulturális tartalmának állandóságait és változásait életének minden percében felmutatva folyamatosan segít bennünket, kortársakat abban, hogy a kezdetek tükrében a magunk viszonyát is meghatározhassuk. Ez az összekapcsolódás első látásra lehet csupán jelképes és szimbolikus is, de lehet konkrét és ennél jóval tartalmasabb is azok számára, akik a kitüntetés nyomán fokozott figyelemmel fordulnak a díjazottak életműve felé, hogy felkutassák bennük a nemcsak a hívő közösséget, de az egész magyar társadalmat gyarapító, örökérvényűen tartalmas, valódi lelki és szellemi gazdagodás forrásául szolgáló kincseket. Az igazi példaképek tehát soha nem múlnak el az idő előrehaladtával, alázatos alakjuk szinte beleivódik az életünkbe, hogy Pál apostol szavait követve igaz irányba befolyásolják azt: „légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.”
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
