Belépés / Regisztráció
Keresés
Október 9. és 11. között három erdélyi magyar iskolába látogatott a húsz évvel ezelőtt, 1989-ben Kisvárdán megalakult alapítvány kuratóriumának elnöke és két tagja: Lengyel Szabolcs, Nagy György és Papp Angéla. Az alapítvány két fő célt szolgál: évente egyéni díjjal jutalmaz egy olyan személyt, aki a magyarság érdekében kiemelkedő teljesítményt nyújt, éljen Magyarországon vagy a határokon túl. A 2009. évi díjat Koncsol László író, költő, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház volt főgondnoka kapta.
A másik cél kimondottan a határon túli tanulók támogatása, hogy magyarul, magyarnak maradva tanulhassanak. A Tiszántúli Egyházkerület közgyűlése a 2004. december 5-i népszavazást követően döntött arról, hogy a Tőkés Lászlóról elnevezett alapítványt bízza meg, hogy gyűjtse össze és juttassa el a támogatást a diákokhoz. Az alapítvány évente egy meghatározott összeggel segíti a diákokat – ez eddig havi ötezer forint volt, amit az anyagi nehézségek miatt ez évtől sajnos ezer forinttal csökkenteni kellett, és tizenkét hónap helyett tíz hónapon át tudjuk fizetni.
A gyermekekkel beszélgetve meggyőződtünk róla, hogy becsületes magyar emberek lehetnek a támogatott diákokból. A támogatást egyházak és magánszemélyek befizetése teszi lehetővé. Támogatunk diákokat Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban is. Az iskolákkal, a gyermekekkel való személyes kapcsolat céljából október 9. és 11. között Szatmárnémetiben a Magyar Református Gimnázium nyolc, Zilahon a Wesselényi Miklós Református Gimnázium tíz és Nagyenyeden a Bethlen Gábor Református Kollégium húsz tanulójának adtuk át a hathavi ösztöndíjat. A tanulók kiválasztását az iskolák tantestülete végzi, figyelembe véve a diákok tanulmányi eredményeit, szorgalmát és a családi helyzetét. Az ösztöndíjakat Szatmárnémetiben a református templomban tartott istentiszteleten, Zilahon és Nagyenyeden a tanári szobában adták át az igazgatók és helyettesek jelenlétében. Lengyel Szabolcs személyesen beszélgetett el a megjelent tanulókkal.
Magánszemély támogatóink száma jelentősen csökkent ez évben. Támogatóink nagy része nyugdíjas, és az ő helyzetük romlott leginkább. Természetesen szeretnénk, ha kérésünk eljutna másokhoz is, akiknek nem lenne megerőltető adomány az évi negyvenezer forint.
Szombat délelőtt a hivatalos programon kívül Kóréh Péternek, a Nagyenyedi Egyházközség presbiterének vezetésével az ezeréves gyulafehérvári székesegyházba látogattunk el. Megrendítő érzés volt megállni az ősi falak közt, Hunyadi János és Bocskai István fejedelem sírja mellett. Láthattuk a szépülő műemléki környezetet, magyar örökségünk fontos részét. Szakszerű előadást hallhattunk a tervezett felújításokról, a várfalak tervezett visszaépítéséről.
Gyulafehérvár után szomorúan álltunk meg Ompolygyepün (Preszákán) az 1848–49-es román pogrom áldozatainak tömegsírja felett emelt emlékoszlopnál. Hasonló vérengzés történt Nagyenyeden is 1849 januárjában. A környéken a románok százával pusztították el a magyar lakosságot, a területen alig találni ma már magyar embert. Ilyen falu a szépnevű Magyarigen is, ahol a csodálatos barokk református templom gyülekezetének mindössze 9 tagja van a lelkész, Gudor Botond családjával együtt. Mára az egykori 1000 fős magyarság 15 főre apadt. A lelkes fiatal lelkész-történész nagyon sokat tesz a szórványban élő magyarságért és múltunk emlékeinek megőrzéséért.
Délután felemelő megemlékezésen vettünk részt a nagyenyedi vártemplomban, ahol a Romániai Magyar Dalosszövetség, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Nagyenyedi Egyházközség emlékezett meg az aradi vértanúk kivégzésének 160. évfordulójáról.
Megható érzés volt ott lenni. Élveztük a Kisbácsi Református Énekkar, a Marosújvári Református Énekkar, a Magyarlapádi Férfi Dalkör, a Magyarlapádi Női Kar, a Szentmihályi Vegyeskar és a Magyarfenesi Vegyeskar szívmelengető énekét.
Ahhoz, hogy az említett ünnepeket évről évre megtartassák, hogy nemzettestvéreink szülőföldjükön élve magyarként boldoguljanak, segítenünk kell a tanuló ifjúságot. Nem sok az a pénz, amit kapnak, de nekik sokat segít; érzik, hogy összetartozunk, hogy gondolunk rájuk, segítjük őket. Tudjuk, hogy nehéz időket élünk, de gondoljunk arra, hogy Isten megsegíti azt, aki a kicsiből is adni tud. Kérjük a kedves testvéreket, ha egyénileg vagy gyülekezetekként hozzájárulnának a Tőkés László Alapítvány e nemes cselekedetéhez, a következő számlaszámra – 10918001-00000021-82200001 – küldjék adományaikat. (Tel.: 06-45-405-200. Kérésre csekket küldünk.)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
