Belépés / Regisztráció
Keresés
1984 őszén indult a református egyház egyik társadalmi missziós szolgálata, a Telefon-lelkigondozás. Önkéntes munkatársai minden este 17 és 21 óra között várják a budapesti, 201-0011-es számon azok hívását, akik lelki válság esetén emberi, családi, lelkiismereti és hitbeli kérdéseikre keresik a választ. Dr. P. Tóth Béla misszióvezető lelkipásztor szerint az életnek nincs olyan iszonyú, sokszor a képzeletet is meghaladó mélysége, amivel ne találkoztak volna munkatársai az elmúlt negyedszázad során.
– Ha a telefon-lelkigondozói szolgálat húszéves lenne, nem csodálkoznék különösebben, mert sok minden indult a rendszerváltozás környékén. Önök azonban már öt évvel korábban megkezdhették tevékenységüket.
– Akkor már látható volt, hogy a rendszer nagyon nagy bajban van, rendkívül magas volt az öngyilkosságok, ezen belül pedig különösen a 14 éven aluli, befejezett gyermeköngyilkosságok száma. Első helyen voltunk a világranglistán, és száz százalékkal haladtuk meg még az utánunk jövő Csehországot is. A pesti lakótelepeken voltak a legtragikusabbak ezek a mutatók. Tehát a rendszer „vívmánya” valójában a problémákkal teli tömegember kitermelésnek helyévé vált.
– A besúgás és a telefonlehallgatás kádári világában hogyan sikerült megteremteni a bizalom légkörét?
– Nagyon nehezen. Tudtuk, hogy lehallgatnak minket is. A provokációra igyekeztünk komolyan fölkészülni: tudtuk, mik azok a témák, amiket lehetőleg kerülni kell. Megmondtuk, hogy politikai kérdésekkel mi nem foglalkozunk: lelki válság esetén, emberi, családi, lelkiismereti és hitbeli kérdések megbeszélésére lehet hívni minket.
– Ha akaratom ellenére be akarnak léptetni a pártba a munkahelyemen, az lelkiismereti kérdés számomra.
– A lelkiismereti kérdések közé sok mindent be lehet sorolni. Kések között járás volt ez a szolgálat akkoriban. Példákat azonban nem szívesen mondok, alapszabály nálunk, hogy eseteket nem ismertetünk.
– Pedig kérni akartam, hogy mondjon el egy-két olyan történetet, ami személyesen is megérintette.
– Esélytelen. A név megváltoztatása mellett is bárki ráismerhet a saját esetére. Nem kívánjuk kockáztatni a huszonöt év alatt megszerzett bizalmi tőkénket. Annakidején nem kis szerepe volt egy rádióműsornak abban, hogy elhatároztuk ennek a szolgálatnak a beindítását. A műsorvezető házassági krízisekkel hozzá forduló emberek nyomorúságából csinált műsort, nem egyszer gúnyt űzve belőlük.
– A kereskedelmi adók úgynevezett kibeszélő show-iban azóta ez mindennapossá vált.
– Dante, amikor belehallgat a pokolban egy pörpatvarba, hirtelen föleszmél, és megfogalmazza, hogy a legalantasabb dolgok közé tartozik mások veszekedésének kihallgatása. A kereskedelmi televíziók esetében márpedig erről van szó. Közönség előtt pénzt csinálnak az emberek bajából. Ezzel szemben az ügyelő, amikor meghallgatja egy bajban lévő embertársát, papi szolgálatot végez, áldozatot hoz, hiszen ezalatt bármi mással foglalkozhatna.
– Mi nem showműsort szeretnénk, csak látni a magyar valóságot. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mi van a világban.
– Maradjunk annyiban, hogy az életnek nincs olyan iszonyú, sokszor a képzeletet is meghaladó mélysége, amivel ne találkoznánk.
– Pozitívan végződő példát sem hallhatunk?
– Azt sem.
– Ma hogy áll az öngyilkosságok helyzete hazánkban?
– A rendszerváltozás óta körülbelül 20-25%-kal csökkent a számuk. Ennek oka, hogy a társadalmi helyzet valamelyest normalizálódott, a társadalomra kényszerített hazugságrendszer megszűnt, bár igaz, hogy más típusú bajok és feszültségek viszont előjöttek.
– Furcsa, hogy pont a mai Magyarországgal kapcsolatban említi a hazugságrendszer megszűnését.
– Hazugság mindig volt, mindig lesz. Most azonban legalább nincs „rendszerbe állítva”. Akkoriban még az iskolában is azt tanították.
– A pénzügyi-gazdasági válság mennyire érhető tetten a beérkező hívásokban?
– Az elmúlt évben jelentősen emelkedett a munkahelyüket elvesztők, a lakásuk elvesztésétől, az utcára kerüléstől félők száma.
– Hogyan tudnak ezeknek az embereknek segíteni?
– Semmiképpen sem az a dolgunk, hogy válaszokat találjunk helyettük. Az a célunk, hogy a saját legjobb válaszukhoz segítsük őket. Abban próbálunk segíteni, hogy önmaguk tudjanak lenni, hogy ne tévesszék össze magukat a válságra pánikkal reagáló emberrel. Vegyék észre, hogy az nem a teljes énjük. A lelki válság, a krízis azt jelenti, hogy az illető tudatállapota arra szűkül, amiből a szorongása fakad. Csak azt látja maga előtt, nem tud, nem akar mást látni. Mi megpróbáljuk rádöbbenteni, hogy a lelke sokkal gazdagabb annál, minthogy csak a szorongást keltő tényezőt lássa az életében.
– Ha jól sejtem, ez a bizonyságtételre is lehetőséget ad önöknek.
– Arra törekszünk, hogy megpróbáljuk kitapogatni, milyen alapokon áll a bajban lévő ember, hátha előrébb tudjuk őt segíteni egy lépéssel a legbiztosabb alap felé. Ehhez persze szükség van a telefonáló nyitottságára, fogékonyságára is. Mi nagyon érzékeny párbeszéd keretében hirdetjük az evangéliumot.
– Most, amikor ez az interjú készül, ügyelőik szolgálatban vannak. Kikkel beszélgetnek? Idősekkel, fiatalokkal? Hány hívót hallgatnak meg ma este?
– Évente ezer hívásunk van. Tehát kétszer-háromszor csörög a telefon egy ügyeleti idő alatt. Ezek között van nagyon rövid, de van másfél órás beszélgetés is. Nincs a magyar társadalomnak olyan korosztálya és rétege, amelyből ne fordult volna elő hívás az elmúlt huszonöt esztendőben.
– Nyomon tudják valahogy követni a telefonálók útját? Nem hálátlan szolgálat ez?
– Hálátlan abban az értelemben, hogy senkitől sem várhatunk el semmit. Ha visszajelzést kapunk, nagyon jólesik, de körülbelül kéthetente van egy-egy olyan hívás, ami megköszön egy korábbi beszélgetést.
– Melyik időszakban jelentkeznek a legtöbben?
– Általában április és november a kiugró időszak. Ilyenkor a legmagasabb az öngyilkosságok száma is. Amikor a természet fölébred, és az embernek ki kell jönnie az odújából, a legtöbben örülnek ennek. A depressziós ember viszont dühbe gurul amiatt, hogy már megint élnie kellene. Novemberben pedig fordított a helyzet: beszorulunk a lakásba, és ez okoz az arra hajlamos emberek számára depressziót. Az ünnepek környéke is kritikus időszaknak számít.
– Nem lenne szerencsésebb, ha a bajban lévők ingyenes számon tudnák hívni önöket?
– Nekünk a hívásokból semmi bevételünk nincs. A rendszer minden esetben normál tarifával számol. Tapasztalatok szerint a díjmentes vonal parazitizmusra ad módot, sokan visszaélnek vele. Az igaz, hogy ha valaki bajban van, esetleg minden fillér számít neki, de ha valaki telefont használ, magától értetődő, hogy telefonszámlája is van.
– Hitbeli kérdésekkel is lehet a szolgálathoz fordulni. Mit értsünk ezeken?
– Például azt, hogy miként lehet megtérni. Mi van a halál után? Üdvözülhetek-e, ha most beszedem a pohár vízbe kevert negyven darab Tardyl tablettát? – ilyen kérdésekre válaszolunk legtöbbször. De sokszor csak egy-egy jó szót, egy-egy biztató igét kérnek, és ha a helyzetüket föltárva tudunk valami odavágót mondani, megnyugszanak, és boldogan megköszönik. Sokakat bánt az egyház valamely hibás lépése, állásfoglalása vagy annak elmaradása, esetleg a hívő vagy egyházi emberek erkölcsi élete.
– A szolgálat jövőre Skype-os lelkigondozással bővül. A közelmúltban indult az erre jelentkezett munkatársak képzése.
– A munkatársaim jelezték, hogy igény lenne ennek az ágnak a beindítására. A Skype mindenesetre a magyar társadalomnak egy szűk, körülbelül két-három százaléknyi rétegét, a húsz és harminc közöttiek egy részét érinti. A magam részéről felületesnek és többnyire felelőtlennek tartom a világhálón zajló úgynevezett „chatelések” legnagyobb részét. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy egyre növekszik az internetfüggők száma, tehát elképzelhető, hogy erre is egyre nagyobb szükség lesz.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
