Belépés / Regisztráció
Keresés
Mt 19,16–26
Rainer Maria Rilke leír egy történetet. Amikor először Párizsban tartózkodott, egy francia hölggyel jártak ebédelni egy téren keresztül, ahol egy koldus üldögélt. A hölgy mindig adott egy pénzdarabot, és egyszer megkérdezte Rilkétől: „Te miért nem adsz neki?” Rilke így válaszolt: „Nekünk szívből kell adnunk, nem a kezünkből!”
Néhány nappal később Rilke egy szál fehér rózsát adott a koldus kezébe. S egy egész hétig nem lehetett látni a koldust. Egyszerűen eltűnt, üres volt a helye. „Vajon miből élt akkor?” – kérdezte a francia hölgy. Rilke válaszolt: „A rózsából.”
Isten nekünk nem csak olyan ajándékokat ad, amelyeket kézbe lehet venni, hanem olyanokat is, amelyeket szeretettel a szívünkbe zárunk. Isten nemcsak élelmiszert ad, amivel élünk napról napra, hanem a belső élethez szükséges dolgokat is. Olyanokat, amelyek az életünknek értelmet, tartalmat adnak. Nagy szeretetét adja mindannyiunknak. Azért adta egyszülött Fiát, hogy általa megváltson bennünket!
Az evangéliumi történet is arról szól, hogy egy gazdag ember kérdez az örök élet felől. S amit Jézus neki mond, azt már az ifjú kora ifjúságától megtartotta. Egyáltalán nem hat rá az újdonság erejével. „Mi fogyatkozás van még bennem?” (20) Semmi rosszat nem teszek – micsoda magabiztosság ez?
De ne feledjük, hogy nincs az a jó, ami ne lehetne még jobb. Jézus ezt mondja neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj és kövess engem.” (21) Azaz: ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön. Mit tesz ez az ember? „Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (22)
Elriasztotta Jézus ezt az ifjút? Nem az Jézus célja, hogy elriasszon. Jézus azt akarja, hogy emberek halászaivá legyünk, megnyerjünk embereket. Ez a feladatunk ma is. Igazán rendes, jólnevelt ember volt ez az ifjú. Miért kell a mércét ilyen magasra tenni? Nem követelünk-e sokat ma is a modern embertől? Ha elnézőbbek lennénk, mindjárt többen lehetnénk!
Nagyon sok esetben igaz az ének szava: „Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, / S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.” (445. dicséret 4.v.) „Ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek” – mondja másutt Jézus. Örökérvényű igazság ez. Ez látszik itt is. Nagyon nehéz kimondani, hogy én változtassak a dolgaimon. De ha azt látom, hogy nagyságrenddel nagyobb az, amit Isten az örök életben adni akar, akkor azonnal meg lehet tenni!
„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (24) Jeruzsálemben van egy kis keskeny kapu, a tű foka, ahol a kereskedőknek le kellett szedni mindent a tevéjükről, csak úgy lehetett átvezetni azokat, s közben a vámszedők elvehették a vámot. Nem tartja Jézus lehetetlennek a gazdag bejutását, de nagyon nehéz feladat! Az üdvösség elérése nem emberi feladat. Mert „az embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”! Isten az, aki elkészíti az utat az emberi szívhez, hogy higgyen és éljen a hit által, mert az igaz ember a hitéből él!
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
