Belépés / Regisztráció
Keresés
Az ősz végével nemcsak az utolsó levelek hullnak le szerte az országban a templomokat szegélyező fákról, de a hittörténeti mérföldkövet jelentő, a Kálvin Évhez szorosan kapcsolódó gazdag októberi programok, kulturális rendezvények is véget érnek. A társadalomtudósok szerint nehéz lezárni valamit tökéletesen elvarrva a szálakat, de nekikezdeni valaminek és egyenletes minőségben folytatni azt még erőpróbálóbb feladat. Erre hívta föl a közvélemény figyelmét az a megemlékezés, melyet október 31-én a budapesti Reformációi Emlékparkban, nagy nyilvánosság előtt tartottak.
Az Üdvhadsereg fúvószenekara közreműködésével zajló esti áhítatot Bóna Zoltán nyitotta meg, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nevében köszöntötte mindazokat, akiknek közös hitkincse elég erős ahhoz, hogy a felemelő pillanatok elillanása után is szoros közösséget vállaljanak egymással és a folyamatosan megújító Istennel. Az Igét Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök hirdette Pál apostol korinthusiakhoz írott levele alapján: „Az alap rendkívül fontos, lefektetése és elsajátítása igen hosszú és körültekintést igénylő folyamat, akármilyen területéről is beszélünk az életnek. Kellő fundamentum nélkül nem lehet eredményeket elérni, se a különböző tudományokat gazdagon művelni. Ha valaki a hit világában kíván elmélyedni, abban az esetben is el kell fogadni, hogy ismeretek nélkül nem tud kellőképpen eligazodni a vallások tarka világában, vagy éppen a felekezetek sokasága között. Így tehát feltehetjük magunknak a kérdést, kinek mennyire fontos, mennyire biztató és motiváló a jó alap. Senki sem találhat más és jobb kapaszkodó pontot, mint amely adatott nekünk: az Úr Jézus Krisztust, aki életét adta értünk, és akit az Atya feltámadásában igazol. Ő életünk, a gyülekezetépítés, az egyházi hit alapja ma és mindörökké, az alap, mely a reformáció fordulatában nyert új értelmet” – mondta a kezében gyertyalángokkal megemlékező tömegnek.
Az ünnepi beszéd elmondására Tőkéczki László nyert felkérést, aki rövid történelmi áttekintésében elmondta: „A reformáció évenkénti megünneplésekor az ember elgondolkodva mindig újabb és újabb érdekes tanulságokra és összefüggésekre figyel föl. Ebben az a perdöntő, hogy egy másfél évezrede működő társadalmi, gondolkodásbeli struktúrát úgy feszítették szét a 16. században, hogy mind Kálvin János, mind Luther Márton egyedül az Ige által foglalt állást. A világ egy másik úton indult el általuk Európában, ami út ma is tart. A reformáció olyan szellemi mozgalom volt, amely bátran kezdeményezett és nyitott a világ felé, valamint – a kulturális, művészeti, tudományos dimenziók felszabadításán túl – azokat is egy magasabb szintre emelte, akik valamilyen okokból szembekerültek vele. A tudás és a hit nem ütközhet össze, az előbbi, mint eszköz Isten ajándéka, amely ilyen formán mindig szolgálatot fog jelenti. Az 1517. október 31-én elindult mozgalom nélkül a magyarság nem lenne olyan gazdag, mint ma. Adjunk hálát az Istennek, hogy nemzetünk közössége találkozott a reformációval, és a Biblia mindvégig megtartó erőként működött népünk között. Óvjuk, védjük ezt a forrást, és mindent tegyünk meg az ellen a destruktív folyamat ellen, ami el akar szakítani tőle, hogy az ember uralmát helyezze előtérbe! – intette a gyülekezetet a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka.
A megjelent egyházi vezetők áldásmondása előtt előbb a Baptista Teológiai Akadémia hallgatói, majd a Julianna Református Általános Iskola növendékei adtak gazdag és emlékezetes kulturális műsort. A rendezvénysorozat végén a fasori református templomban zenés istentisztelet során kaphatta meg ki-ki azt a lendületet, mely a hétköznapokban is segít újra megélni a reformáció örökérvényű csodáját.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
