Belépés / Regisztráció
Keresés
Jó és örömteli tény, hogy országszerte újabb és újabb Kálvin-konferenciákkal ünnepeljük a nagy reformátor ötszázadik születésnapját. Az pedig csak fokozhatja örömünket, ha olyan Kálvin-tanácskozás részesei lehetünk, ahol a Noyon nagy szülötte számára fontos hittestvéri barátság, egyenesség, szeretet szelleme uralkodik – a tudományos igényesség mellett.
Kálvin gazdag levelezéséből és életének, sőt utolsó napjainak krónikáiból is tudjuk, hogy az ő életében kitüntetett szerepe volt Isten országának méltó képviselete mellett az emberek közötti kapcsolatoknak is. Az emberi kapcsolatok a mi őt ünneplő, de szelleméhez gyakran kevéssé méltó, zivataros századelőnkön sokszor csak az „embernek ember a farkasa” megnyilvánulásokra korlátozódnak. Egyszóval: nem csupán megokosító, de lélektisztító és erőt adó volt az a pataki nap, amit együtt tölthettünk.
Az egybegyűlteket Dienes Dénes professzor, gyűjteményi igazgató köszöntötte a konferencián résztvevő fővédnök, Csomós József püspök és Börzsönyi József esperes nevében is. A szép címadó mondat ebből a köszöntőből való: Isten dicsősége felragyog a tudomány berkeiben is. A nyitóelőadást Buzogány Dezső kolozsvári egyháztörténész professzor tartotta, aki Kálvin Szenci Molnár Albertéhoz hasonló „házasodási kísérleteiről” beszélt leveleinek tükrében, leszállítva őt a megszokott szobortalpról, és emberközelbe hozva örömeivel, csalódásaival együtt. Kolumbán Vilmos, aki ugyancsak kolozsvári egyháztörténész, Az első Kálvin-irat Erdélyben címmel tartott rendkívül gazdagon rétegezett, alapos előadást arról az úrvacsora-vitáról, amely Erdélyben zajlott, s amelyben Kálvin egyik írását is felhasználták. A konferencia nemzetközi jellegét gazdagította Kónya Péter eperjesi rektor-helyettes előadása Reformátusok Sáros megyében címmel, középpontban az 1546-os eperjesi zsinattal, és olyan kevéssé tudott érdekességekkel, mint Eperjes elutasító viselkedése Comeniussal szemben – éppen kálvinista elvei miatt.
A következő beszámolót e sorok írója tartotta a Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézete képviseletében Kálvin-motívumok a magyar puritán irodalomban címmel. Szabadi István debreceni levéltár-igazgató Pázmány Péter egyik prédikációjából kiindulva három református prédikátort helyezett Kálvin és Magyarország: az ellenállási jog mint teológiai alapvetés a 17. század elején című áttekintése középpontjába. Szabó András, kutatói profiljának megfelelően, egyetemjárás-történeti előadást tartott a huszonegyedik századi technikát is felhasználva A német Genf, Heidelberg fizikai és szellemi hatása a magyarországi református diákokra az újabb feldolgozások tükrében (1584–1622) címmel.
Takács Tamás fiatal kutató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről érkezett közénk, és Pázmány véleményét mutatta be Kálvin Hiszekegyével kapcsolatban Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszekegy Istene címmel. A Debreceni Egyetemen máris jelentős publikációkat felmutató Fazakas Gergely Tamás – talán az időben közeli halottak napjához is kötődve – Felettébb való pogányi sírással ne sírjatok. A siralom református szabályozása a 17. századi Magyarországon címmel adott elő. A záróelőadást a kiváló néprajzos-teológus Küllős Imola egyik tanítványa, Nagy Károly Zsolt tartotta, a „keressük Kálvint”-típusú egykori és jelenkori kérdőívekről, Kálvin a népi tudatban címmel.
Meg kell végül említenünk, hogy az előadók a gazdag és változatos pataki könyvtermésből nagyon értékes könyv- és folyóirat-ajándékokat kaptak, mintegy megerősítő lelki útravalóul, köztük a Tudományos Gyűjtemények és a Rákóczi Múzeum Kálvin Emlékév 2009 Sárospatak című, gyönyörű és az oktatásban is haszonnal forgatható közös kiadványát, amely ugyancsak közös kiállításuk múzeumi katalógusa.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
