Én nem tudom, a tisztelt olvasó hogy van vele, de ez a halloween-őrület nekem egyre terhesebb. Nem az a gond, hogy néhány képletes tökfej valóságos tökfejeket illeszt a fejére, még csak nem is a szakadatlan bulizás zavar az esedékes halloween-partykon, elvégre, aki szeret táncolni, tegye, amikor csak akarja. Inkább az ünnep – ebben az esetben a mindenszentek – megfosztása a lényegétől, pontosabban deszakralizálása elképesztő. Hogy abban a világban, ahol a kisebbségi érzékenységre oly sokan ügyelnek, szent szigorral és vigyázzállásban, valahogyan mindig a keresztyénségen csattan az ostor.
Tavaly például az oxfordi önkormányzat döntött úgy, hogy eltöröl mindenfajta utalást a karácsonyra: december 25. és az azt követő időszak a „téli fény ünnepe” nevet fogja viselni. Hát, ez pompás, gondoltam már akkor is. Nagyjából az egykori francia jakobinusok szintjére süllyedt le a brit képviselő-testület: ők annak idején az Isten helyett dacosan a Legfőbb Lény meglehetősen ködös alakját ajánlgatták ámuló kortársaiknak. Betiltani a karácsonyt és helyette fenyőünnepet kreálni egyébként már foglalt eljárás a közelmúlt történelmében: igen, a kommunisták próbálkoztak ezzel, persze, tökéletesen haszontalanul.
Végtelenül korszerűtlen gondolkodásomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem szeretem a Valentin-napot sem, sőt a Challenge Day sem mozgat meg. Néha attól tartok sződligeti magányomban, hogy bár én nem keresem fel, Amerika mégis itt zörget az ajtómon. Kipp-kopp, ünnepelj velem, suttogja zúzmarás lehelettel az új kontinens. De nekem nem kellenek az amerikai ünnepek és az életforma. Nem akarok Hálaadás Napját ülni, inkább a töltött káposztát választom karácsonykor, jó, legyen rácponty, mindegy, csak ne rugaszkodjunk el végleg az európai és magyar hagyománytól.
És akkor az ünnepek lelki tartalmáról még nem is beszéltünk. Lássuk be, bármi történjen ebben a világban, a karácsony és az újszülött Jézus örökérvényű, míg a halloweenes tökfejekben már nem lennék ennyire biztos.
Szilágyi Domokos írja szép versében:
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
Valóban, az a legszentebb ünnep, ha csak úgy, általában érezzük és tudjuk, hogy élni jó, hogy szeretni kell, és nem közvetítjük, hanem hordozzuk a boldogságot. Az importált ünnep nem az igazi. Maradjunk önmaguknál, és akkor nem lesz baj!
Kommentek írásához be kell jelentkezni.