Belépés / Regisztráció
Keresés
Nagyszabású szociológiai kutatások éve volt a tavalyi. Bár az Európai Értékrend Vizsgálat és az Ifjúság 2008 kutatás sem tipikusan vallásszociológiai felmérés, természetesen vallásossággal kapcsolatos kérdéseket is magukban foglaltak. A két vizsgálat eddig tudható és a közelmúltban publikált eredményeiről, valamint az egyházak számára azokból levonható következtetésekről egyházunk szakértői is beszámolnak a Zsinat november 18–20. közötti ülésén.
Visszaszoruló vallásosság I.
Az Európai Értékrend Vizsgálat (EVS) kivételes jelentősége abban áll, hogy 1981 óta nagyjából tízévente elvégzik Európa országaiban. Segítségével jól nyomon követhetők és összehasonlíthatók az európai társadalmak értékrendjében zajló változások.
A kutatás egyik alapvető kérdése, hogy a társadalom mekkora része vallja magát valamilyen felekezethez tartozónak. A ‘70-es évek elején még a magyar társadalom 50%-a, az évtized végén azonban már csak 37%-a vállalta felekezeti hovatartozását. Ez volt a mélypont. A ‘80-as évektől emelkedő tendencia indult, és 1991-ben az arány már 56,5% lett. A ‘90-es években ismét csökkenést mértek, majd a csúcsot a 2002-es esztendő jelentette, ekkor az emberek 64%-a vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak. Az utóbbi években azonban ismét csökkenés figyelhető meg, a legutóbbi kutatás szerint a magyarok 55%-a vállalta egyházát, és ezzel az adattal hazánk pont az európai átlagot produkálta. Figyelemre méltó, hogy a felekezethez tartozás aránya a katolikus országokban és néhány ortodox országban általában magasabb.
„Mondhatnánk, hogy ezek hullámzó adatok, de ha a templomba járás gyakoriságát vizsgáljuk, sajnos egyértelműen rosszabb képet kapunk. Ilyen alacsony adatot még soha nem mértek” – értékeli az eredményeket Csanády Márton szociológus, a Magyarországi Református Egyház parlamenti tanácsadója. Míg 1981-ben az emberek 11, a rendszerváltozás környékén pedig 14%-a járt hetente templomba, addig a ’90-es és 2000-es években ez 10%-ra szorult vissza, mára pedig 8,5%-ra csökkent.
Régi vágású parasztasszonyok helyett városi értelmiségiek
Az elmúlt évtizedek és különösen az utóbbi húsz év urbanizációs hullámainak köszönhetően a csökkenő tendenciák mellett a vallásos csoportok összetételének és a vallásosság jellegének megváltozása is megfigyelhető. „Míg húsz éve azt mondtuk volna, hogy a tipikus templomba járó a falusi, alacsony iskolázottságú, idős nő, addig ma azt mondanánk, hogy a közepes városban lakó értelmiségi” – érzékelteti a változást Csanády Márton, aki arra figyelmeztet, hogy bár a potenciális templomlátogatók túlnyomó része a városokban lakik, a lelkipásztorok többségének a falvakban van a szolgálati helye.
A leírt jelenséget Tomka Miklós vallásszociológus, az EVS magyarországi kutatásvezetője úgy értelmezi, hogy bár a vallásosság számszerű és arányszerű csökkenése tény, ugyanakkor a magukat vallásosnak mondók körében a valláshoz kötődés sokkal tudatosabb és sokkal meghatározóbb döntéseikben.
Református sajátosságok
A 2008-as felmérésnek református szempontból különös jelentősége van, hiszen készítői most először bontották szét felekezetek szerint a protestánsok válaszait. Csanády Márton szerint ez azért fontos, mert az evangélikusok és a reformátusok szociológiai szempontból nagyon eltérőek, így a mostani vizsgálat alapján sokkal jobban láthatóvá vált a reformátusság társadalmi karaktere.
Szembetűnő például, hogy hazánkban a magukat reformátusnak vallóknak csak a 12%-a jár rendszeresen templomba. Ugyan Svájcban is hasonló a helyzet, de Hollandiában ez az arány már 40% a reformáció helvét ágát követők körében. „Hogy miért van ez így, nem tudjuk biztosan. Nagyon sok más kérdés mellett ez is további vizsgálatokat igényelne” – mondja a parlamenti tanácsadó.
Fájó és talán sokak számára meglepő pontja az eredményeknek a reformátusok alacsony iskolázottsága. Közöttük a legmagasabb a csak nyolc általánost végzettek aránya, és a felsőfokú végzettségűek 12%-os aránya is alulmarad a reformátusság országos arányánál, ami a legalacsonyabb mért adatok szerint is legalább 16%. A szociológus szerint ennek társadalomtörténeti okai lehetnek. A téeszesítés idején ugyanis a református gazdagparaszti réteg a szocialista rendszer ellenségének számított, ezért éppen az oktatási mobilitás beindítása idején szorították ki őket az iskolákból.
Logikusan következik az alacsony iskolázottságból, hogy a többi felekezethez képest a reformátusoknál a leggyengébbek a jövedelmi viszonyok, és közöttük van a legtöbb munkanélküli is.
A kutatók számára is meglepő, de biztató adat ugyanakkor, hogy a két világháború közötti egykéző gyakorlattal ellentétben a vizsgálat az átlagosnál nagyobb gyermekvállalási kedvet mutatott ki a reformátusok körében.
A politikai preferenciákat illetően fontos megjegyezni, hogy a reformátusok – és általában a vallásos csoportok – között a szélsőjobboldal támogatottsága alig kimutatható, viszont a többi felekezethez képest a szocialisták szavazótábora még a párt mostani alacsony támogatottsága mellett is viszonylag magasnak tekinthető, akár csak a liberálisoké.
Céltalan, pesszimista ifjúság
Magyarországon 2000 óta négyévente végeznek ifjúságkutatásokat, alkalmanként mintegy nyolcezer fős mintán, a 15-29 évesek körében. A tavalyi kutatás legfőbb megállapításai szerint a korosztály létszáma négy év alatt majd 200 ezer fővel csökkent, és csökkent körükben a házasok és a gyermeket vállalók aránya is, ugyanakkor a 25-29 évesek körében megnégyszereződőtt a még tanulók aránya. Növekvő pesszimizmus, kilátástalan jövő és céltalanság jellemzi ezt a társadalmi csoportot, melynek megítélése szerint a Kádár-korszak jobb volt a mostani időszaknál. Figyelemre méltó az a megállapítás is, mely szerint 2000-ben a fizikai munkát végzők aránya még kétharmad volt, most egyharmad a körükben.
Visszaszoruló vallásosság II.
Az Ifjúság 2008 is az EVS által feltárt tendenciákat támasztja alá. Minden mutató a vallásos kötődés visszaszorulására figyelmeztet, ráadásul a csoporton belül ez leginkább a legfiatalabb korosztályt érinti.
A kutatás szerint a magukat „egyházuk tanítása szerint vallásosnak” tartó fiatalok aránya nyolc év alatt két százalékponttal, 10-ről 8%-ra csökkent (1. ábra). A meglepő azonban az, hogy ez a csökkenés nem a „maguk módján vallásosak” és a határozottan más meggyőződésűek között jelent meg többletként, sőt e kategóriák aránya is csökkent, hanem a „nem vallásos” fiatalok körében. „Ez alapján az feltételezhető, hogy a vallásossággal szembeni tartózkodás, a közömbösség és az érdektelenség válik egyre jellemzőbb attitűddé” – vélekedik Hámori Ádám szociológus, a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársa.
A mintában valamennyi nagyobb létszámú felekezet jelenléte csökkent, a nem megkeresztelt fiatalok aránya pedig több mint kétszeresére – 9 helyett 22%-ra – nőtt a 2000-es felmérés eredményeihez képest (2. ábra). A szakember szerint felnőhetett egy olyan generáció, amelynek a szülei már nem tartották fontosnak a keresztség tradíciójának továbbadását gyermekeik számára. Ezek szerint a vallásos neveltetés átörökítő hatása gyengült.
Ha az ifjúság felekezeti identitását vizsgáljuk, a katolikusok aránya kis mértékben nőtt, a reformátusoké nem változott. „Mivel a vallásosság mértéke az önbevallás szerint csökkent, a katolikus identitás vállalása pedig arányában erősödött, ezért feltételezhető, hogy a csökkenés a reformátusokat jobban érintette” – figyelmeztet Hámori Ádám.
Még aggasztóbb képet mutat a templomba járók számának változása (3. ábra). Nyolc év alatt felére csökkent azok aránya, akik heti rendszerességgel, és 17%-ról 10%-ra esett vissza azok aránya, akik legalább havonta néhány alkalommal eljárnak valamelyik felekezet szertartására. Ugyanakkor 38-ról 42%-ra nőtt azok aránya, akik soha nem járnak templomba, és ez az évente legfeljebb egyszer templomba látogatókkal együtt a fiatalok 71%-át teszi ki. „Vagyis a fiatalok közel háromnegyedét az egyházak szinte egyáltalán nem érik el a hagyományos vallásgyakorlási formákon keresztül, egyre többen vannak közöttük azok, akiknek semmilyen kapcsolata sincs az egyházzal” – összegez a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársa.
Kitörési pontok
A fiatal szakember a sok rossz hír mellett azonban az alagút végén pislákoló fényt is megmutatja. Meglátása szerint ugyanis a sok-sok negatív tendencia ellenére az egyháznak és a vallásnak továbbra is helye lehet az emberek életében. Ezt mutatják azok az eredmények, melyek szerint az egyházi „szolgáltatásokra”, az úgynevezett kauzáliákra, különösen is az egyházi esküvőre változatlanul nagy igény van még a magukat egyébként „nem vallásosnak” tartók körében is. „A vallásosság szerkezetével együtt tehát az igényrendszer is átalakul, de ezekről az igényekről átfogó vallásszociológiai kutatások híján csak hipotéziseink vannak” – utal a református egyházon belüli kutatások szükségességére Csanády Márton után Hámori Ádám is.
Azonban ezek nélkül is biztosnak látszik szerinte, hogy az emberek idegenkednek a hagyományos népegyházi formáktól, a gyülekezetbe történő örökletes betagolódástól, a közösségek melletti hosszú távú elköteleződéstől. „Ennek a régi modellnek nyilvánvalóan megvannak a maga teológiai és egyéb indokai, viszont az is látszik, hogy egyre kevésbé működőképes a megváltozott, modern, rendszerezetlen életvitel mellett” – mondja a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársa, de mindjárt hozzá is teszi: „Ebben a kérdésben nem merek állást foglalni, csak annyit jelzek, hogy az egyházban erről a problémáról is nyíltan kellene beszélnünk.”
Siba Balázs lelkipásztor szerint az egyháznak nem kell kibújnia a bőréből, hanem a közösségteremtésen kívül továbbra is be kell töltenie a hivatását: Isten Igéjét kell hirdetnie. „De azt úgy kell elmondanunk, hogy az üzenet célba találjon. Mert meggyőződésünk szerint az embereknek Isten Igéjére van szükségük elsősorban, viszont arra is, hogy érthető nyelven közvetítsék azt feléjük” – mondja a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője, aki szerint a kialakult helyzet ugyan nemcsak a mi felelősségünk, de az már igen, ha a nyilvánvaló jelek hatására sem szánjuk el magunkat a helyzet jobb megismerésére és a változtatásra. Úgy véli, bár az életben változni a legnehezebb, éppen a megújulásban tudjuk leginkább követni a reformátorok hagyományát.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
