Belépés / Regisztráció
Keresés
Annak az első karácsonynak, a csodálatos, Jézus-fényű éjszakának a díszletei csillagok, pásztorok, állatok voltak. Ezekről mondta valaki: „Isten karácsonyi világa tele van követekkel, és néhányan úton vannak hozzád is…” A napkeleti bölcsek már látták a zsidók királyának csillagát feltűnni (Mt 2,2), ezt követve indultak el messzi földről tisztességet tenni a megszületett Megváltónak. Ez a titokzatos csillagjel ott ragyogott az ószövetségi ígéretek hajnalán is, amikor Bálám, Beór fia – a „megnyílt szemű ember, aki látja a Mindenhatónak látását” – szózatában kijelentette: „Látom őt, de nem most. Nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból…” (4Móz 24,17) A Mindenség Királya a kozmikus jelenségeket is hírnökévé fogadta. A karácsonyt megszületésével ünneppé emelő Krisztus a világ világossága, az igazi napforduló. Születésének ünnepe nem véletlenül került a téli napforduló idejére, hiszen ez is tudatosítja az újabb és újabb nemzedékekben: vele kezdődik az egyre hosszabbodó napok sora, vele kezdődik az üdvösség szép napvilága, az új élet kikelete, az emberi szívben felragyogó hajnalcsillag véget nem érő uralma és világkorszaka.
A keresztyén egyházi énekkincsben szerte a világon már nagyon korán megjelent Krisztusnak, mint hajnalcsillagnak, a magasztalása. Énekeskönyvünkben Nicolai Fülöp soraival énekeljük: „Szép tündöklő hajnalcsillag, Ki kegyelemmel felragyog…” (296,1), vagy Szőnyi Benjámin soraival ezt: „Dávid gyökere s ága, Fényes hajnalcsillag…” (304,7) Régebbi festményeken szabály volt Máriát az éjszakai égbolt mélykékjével festett felöltőben ábrázolni. Nem ritkán feltűnik a képeken jobb válla felett egy csillag Krisztus jeleként. Az aranyló vagy vörös kosztüm, amit alatta hord, színében is az isteni szeretet és kegyelem drága voltát, élő, lángoló valóságát jelképezi.
A betlehemi barlangistálló jászolbölcsőjéhez vezető jel is a csillag volt és maradt. Régi ószövetségi hagyomány szerint minden csillagra egy-egy angyal felügyel. Így a csillagok Isten követei. Ezért sok középkori ábrázoláson láthatjuk megjelenni az angyalokat, amint a bölcseket Betlehem felé vezetik. Mivel pedig Isten egyetlen és igazi követe, közbenjárója Krisztus, ezért az ő monogramjaként gyakran szerepel csillag is. Ez jelzi azt, hogy ami Krisztus által a Földön történik, az érvényes a mennyben is, sőt előzetesen ott már minden elvégeztetett.
Így a karácsonyi ünnepen a templomokban, a karácsonyfák díszein feltűnő vagy a híres Zinzendorf gróf által alapított herrnhuti közösségben gyártott, ma már világszerte ismert csillagok többféle formát öltöttek a századok során. De valamennyien Krisztus születésének csodájáról vallanak, a testet öltés kimeríthetetlen gazdagságából villantanak fel valamit. Legfőképpen pedig a csillagvilág, a kozmosz hódolata mellett az emberi szív hódolatát is megjelenítik vizuálisan.
Egyik közismert formája a pentagramma vagy ötágú csillag. Ezt megszakítás nélkül, kezünk öt mozdulatával lerajzolhatjuk, felső kiindulópontja egyben a rajzvégi záró pontot is jelenti. Csúcsa felfelé mutat, ezért régóta „üdvösségre mutató jelként” fogták fel. Alsó szárai lefelé mutatnak, az emberi élet bűntől terhelt tragikus mélységeire, ahonnan mégis van felemelkedés, kivezető út. A keresztyén szimbolikában a pentagramma az öt érzék jelképe. A csúcsaira az S, A, L, V, S betűket írva az egészség jelképe (az egészség latinul salus). Néha Krisztus öt sebét is jelképezi. A pentagramma egyik csúcsát megnyújtva kapjuk a hajnalcsillagot. A pentagramma a betlehemi csillag korai jelképe is.
Másik változata a nyolcágú csillag. Ez az igazi, eredeti karácsonyi csillag. Érdekes módon ezt is megrajzolhatjuk egyetlen ceruzavonással, megszakítás nélkül. Az ókorban áldáskívánó értelme volt: akár mélységeket járunk, akár jobbra vagy balra döntenek a sorserők, Isten ereje által mégis felülemelkedünk a mélypontokon, kilábalunk a bajból. Ugyanakkor a figyelmes szemlélő felfedezi benne a dőlt alakú keresztet. A megdőlt kereszt alakjában kétféle betű jele is kivehető, az egyik az M, ami nem csak Jézus anyját, Máriát jelöli, hanem az egyházat is (mater=anya). Ugyanígy felfedezhetjük az X betűt is, ami viszont Xhrisztosznak, Krisztus görög nevének a kezdőbetűje. Mindegyik nyolcszor jelenik meg. Végezetre pedig a nyolcágú csillag tartalmaz még 12 egyenlő szárú háromszöget is, ezek a 12 tanítványt szimbolizálják.
Csillagjelnek számítanak azok az egymást metsző vonalak is, melyek a fénysugarak szálait jelenítik meg. A görög ábécében Krisztus nevének kezdőbetűje, ahogy már említettük, az X. A latinban az IX a kilences számot jelöli. E kettő összecsúsztatásával keletkezik a hatsugarú (hexagramm) rajzolat, ami a változatos gazdagsággal képződő hókristályok szokásos, egyszerűsített jele. A kereszt jelének összedolgozása az X jellel adja a nyolcsugarú csillagképet. Ami azt üzeni a szemlélőnek: Krisztus és a kereszt összetartoznak, együtt Isten országának égi jelét is alkotják.
Jó nekünk az ég csillagainak hódolásából, meg az emberi gondolat alkotta csillagjelképekből is megérteni: személyes hódolásra indítanak ezek, hogy mi is, ma is megérkezzünk ahhoz, aki a Jelenések könyvében ezt mondja magáról: „Én Jézus (…) vagyok ama fényes és hajnali csillag” (22,16). Mert ő arról is szólt, hogy eljön majd az idő, amikor „a csillagok az égről lehullanak” (Mt 24,29), és akkor valóban egyedül ő lesz és marad az egyetlen fényforrás, az emberek világossága. Afrikai kortárs testvérünk erről így ír: „Az a csillag rávetette fényét a földre. És világosság áradt szerteszét. A születés pillanatában új élet támadt közöttünk, és földi létünk új ragyogást nyert örökre – áldunk érte Krisztus!” (Kamba Luësa)
Leszünk-e már most, ezen a karácsonyon, és majd akkor mi is megnyílt szemű emberek, és látjuk-e majd őt – örökre? Így, csakis így lehet beteljesült ünnepünk annyi teljesületlen vágyunk ellenére (D. Bonhoeffer) – törékeny és nagyon sebzett világunkban, 2008-ban is...
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
