Belépés / Regisztráció
Keresés
…eszembe jutott egy pár évvel ezelőtt kapott képeslap és felirata. A karácsonyi hangulatú lap a feltámadott Krisztus-arcot ábrázolta, és mellette ez állt: „Mondtam volna, hogy a születésnapomra szüntelen vásárlással emlékezzetek?”
Újra és újra gondolataim között forgatom e szavakat, ízlelgetem, és megkeseredik a szám íze: mert ebből is kiderül, hogy mennyire nem értjük 2000 év távlatából sem, mit is akar a mi Urunk. Csapdába estünk, mert Isten ajándékának elfogadása helyett az egymás megajándékozására helyeztük a hangsúlyt. Évszázadokkal ezelőtt. Azóta sem tudunk ettől a csapdától megszabadulni. Sőt! Globalizálódó társadalmunk sugallatára, a reklámhadjárat hatására egyre jobban és jobban belelovalta magát az emberiség a vásárlási lázba. Mi, keresztyének is. Igaz, prédikációinkban, beszélgetéseinkben mindig elmondtuk, hogy nem az ajándék nagysága vagy drágasága az érdekes, de engedtük, hogy hatással legyen ránk a világ. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy megajándékozzuk szeretteinket, hanem hogy eltolódott a hangsúly, és már nem számít az Isten ajándéka, csak a miénk.
Most, a gazdasági válság idején egyre többektől hallom a régi történeteiket. Amikor még kézzel készítették az ajándékokat.
Vagy a háború után maguk főzték a szaloncukrot, és legnagyobb ajándék egy családban az volt, hogy együtt voltak, és hálát adhattak, hogy senki nem veszett oda a fronton. Amikor még az édesapa barkácsolta a babaszekrényt a lányának, az édesanya több elbontott pulóver anyagából kötött rengeteg fantáziával csodaszép csíkos újat a fiának. A nagymama horgolta a mécsestartót, és együtt díszítette unokájával a mézeskalács díszeket. Az emlékezésekben nem a szegénység keserve sejlik fel, hanem az együtt töltött órák öröme. Az adventi dalokat még nem CD-ről hallgattuk, hanem együtt énekeltük, és a templomi gyermekkarácsony csomagjaiba nem megvettük az édességeket, hanem napokig közösen sütöttük a süteményeket.
Hol rontottuk el?
A képeslapról idézett feliratot olvashatja úgy is valaki, hogy mintha maga Krisztus is elbizonytalanodna: „mondtam volna?”
De ő sosem bizonytalan. A kérdésben számonkérés van. Honnan hallottátok, kitől tanultátok, ki ferdítette el, ki másította meg?
Hiszen Krisztus ezt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 13,34)
De hát ehhez magunkba kell szállni, el kell gondolkozni. Egymásra kell figyelni. Észre kell venni a másikat, meghallgatni, együtt érezni vele, örülni az örömének, beszélgetni vele. Ez pedig időbe kerül. Többe, mint egy ajándék megvásárlása. Többe, mint az ajándék árának megkeresése.
Önmagunk alázatra nevelésébe.
Észrevenni és rájönni, hogy mellettünk emberek élnek. Ők is Isten képére és hasonlatosságára teremtettek. Ők is tőle kapták a Megváltót, a karácsony csodájában értük is megszületett Krisztus. Nem olyanok, mint mi. De ha ismerjük a Biblia tanítását, tudhatjuk: sokfélék vagyunk, de egyek a Krisztusban. Így karácsony táján illene tán jobban figyelnünk egymásra.
A parancsolat így szól: egymást szeressétek!
A szeretet nem önző, hanem adakozó. Sokminden hibát elfedez, megbocsát. Hosszútűrő, nem irigykedik, nem kérkedik, nem örül a hamisságnak, nem keresi a maga hasznát... (1Kor 13)
Oly sokszor élvezzük azt a tudatot, hogy Isten szeret. Sütkérezünk ebben a szeretetben. A baj csak az, hogy feléljük ezt a szeretetet, és nem megéljük mások felé. Az egymás szeretésében benne van az is, hogy tudom, Isten engem nagyon szeretett, és ezért küldte el Egyszülöttjét értem. Nem azt nézte, megérdemlem-e, hanem hogy szükségem van rá. Megváltott, megszabadított minden bűnömtől, megkötözöttségeimtől, így energiáim, életerőm felszabadult arra, hogy hálából, teljes erőmből és tudásommal szolgálhatok neki: szerethetem embertársaimat a tőle kapott szeretettel.
Ha ez a felismerés megszületik bennünk ebben az adventben, akkor már nem a vásárlási láz köt le. Akkor nem kell Krisztus feddését hallgatnom: „mondtam volna, hogy a születésnapomra szüntelen vásárlással emlékezzetek?” – hanem a szeretet parancsát megélve reménységünk lehet arra, hogy a világ felismeri bennünk Krisztus követőit.
Készüljünk így a karácsonyra!
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
