Rovatok - Ifjúság

Négyszázezer ember KözösPontja

LIV. évf. 34. sz. - 2010-08-22 - Pintér Dániel Gergő

Az új, a megújult és a már megszokott programhelyszínek változatos kavalkádjával várta látogatóit – immár 18. alkalommal – a Sziget. A nemzetközi sztárok, a hazai élvonal, valamint a szenzációs utcaszínház mellől a civil szervezetek sem hiányozhattak: különleges mondanivalójával a KözösPont sátra messze kiemelkedett a fesztiválozók arctalan tömegéből. A református, a katolikus és az evangélikus egyház missziója közös feladatának tartja a történelmi keresztyén felekezetek egységéből fakadó egyházkép megjelenítését Európa egyik legnagyobb kulturális eseményén is.

Valamikor a ‘90-es évek elején a világ legolcsóbb és legjobb nyaralásának nevezték a szervezők az úgynevezett diákszigetet, amely az óbudai Hajógyári-szigeten várta a szórakozni vágyókat. Az ötlet megvalósítói olyan nemzetközi ifjúsági kulturális találkozót szerveztek, ahol mérsékelt áron lehetőség nyílt kulturális szabadidős programokra és a kapcsolatteremtésre is. A színpadokon ismert hazai előadók, valamint kezdő művészek is felléptek, emellett filmvetítéseket, sportprogramokat és más szórakoztató rendezvényeket is tartottak. Az első sziget fővédnökségét maga Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök vállalta. A fesztivál költségvetése 26 millió forint volt, két színpadon kétszáz koncerttel, nyolcvan filmmel és negyven színházi produkcióval indult, és több mint 43 ezer látogatót vonzott.

A koncepció azóta némileg változott: a szervezők szerint új szolgáltatások bevezetésével a látogatók komfortérzetének növelése, a kritikusok szerint pedig a tavalyi, 2,65 milliárd forintos költségvetés 150 millió forintos nyereségének a felülmúlása a cél. Egy biztos: az augusztus 9–15. között zajló rendezvénysorozat megfizethetetlen áraival, négyszázezres nemzetközi látogatótömegével, élhetetlennek tűnő közegével szembenézve óhatatlanul felvetődik a gondolat: ez nem feltétlenül keresztyén fiataloknak, sőt nem is biztos, hogy a magyaroknak szól. Erre mintegy rácáfolandó, idén tíz éve néhány lelkes fiatal elindult a Szigetre, mivel úgy gondolta, van mit mondani a fesztiválozóknak. S mint ahogy lenni szokott, nemcsak egy fesztiválnak, de egy közösségnek is komoly történelme van. „Mára évente közel száz ember közös szolgálatává vált a KözösPont. Jelen vagyunk az összes jelentős magyar fesztiválon, határainkon innen és túl egyaránt. A tokaji Hegyaljától kezdve a soproni VOLT-on át az EFOTT-ig elmondhatjuk: évről évre egyre nyitottabbak az emberek, és egyre több fiatalt láthatunk vendégül a sátrainkban” – meséli Csákai István, az egyik missziós-önkéntes.

Ahogy Jézus valóságosan közöttünk járt, úgy kell, az egyháznak is Krisztus testeként jelen lennie a világban, és a KözösPont ilyen módon akar ott lenni a fesztiválok forgatagában. „Mi azért megyünk ki a fesztiválokra, hogy a bulizás mellett a mosoly alá komolyságot csempészve megosszuk veletek, mi hogyan látjuk a világot, elmondjuk, mi miért vagyunk vidámak és boldogok, miben hiszünk; és természetesen kíváncsiak vagyunk rátok is. Azért vagyunk ott, hogy megkérdezzük tőletek, hogy vagytok, mi jót csináltok a fesztiválon, vagy akár itt a világhálón kalandozva” – olvashatjuk a misszió felelősségvállalását honlapjukon. Megszólítható, nyitott és elfogadó szolgálóik több száz emberrel beszélgetnek egy nap, így valós kapcsolódási pontot jelentenek a fiatalok és az egyház között.

Idén a Mi Atyánk témája került elő három spiri­tuális vezető – Turcsik Ferenc református egyetemi lelkész, Nobilisz Márió katolikus püspöki tanácsos és Gerdán Pál evangélikus szolgáló – irányításával. Mint mesélik, a fesztiválozók általában komoly előítéletekkel jönnek a keresztyén sátorba, ér­tet­le­nül fogadják a magyarok közötti ritka egységet. „Ti nem utáljátok egymást, tudtok együtt dolgozni?” – kapjuk meg sokszor a ritka ökumenikus lehetőségben méltán rejlő, csodál­ko­zó kérdést. Sok ember nem számít arra, hogy a Sziget tarka, hangos és sokszor kettős világában Istenről is hallhat. Az igazság az, hogy bár korábban gyakran keményen provokáltak minket, jelenlétünk meg­szo­kásával nőtt az elfogadottság szintje is, így egyre gyak­rab­ban fordul elő, hogy a helyzet viszonylagos anonimitásába burko­lózva kötetlen beszélgetések jöhetnek létre, amely során messzire mutató problémáikat egyedül velünk osztják meg a látogatók” – tájékoztat élményeiről Csá­kai István.

A KözösPont misszió ereje az ökumenikus együttműködés, amelyben nem a felekezetek közti különbségekre fektetik a hangsúlyt, hanem a Krisztus felé forduló, alázatból fakadó egységre, ezáltal képesek teljesíteni Jézus parancsát. A több nyelven beszélő, szak­mailag felkészült segítők történe­teiből kide­rül, nem egyszer különleges helyzetekben is megállják helyüket. Volt, hogy az egyik szolgáló három siketnéma holland lánnyal ismertette meg a Biblia üzenetét: „beszélgetéseik” csaknem hetven írott oldalra rúgtak. A sátorban megtalálható, ötven nyelvre lefordított Miatyánk is termékeny ötletnek bizonyult, a betérők érdeklődéssel olvassák az életükben újdonságnak számító imádságot. A rendszeres áhítatok, képzőművészeti elfoglaltságok mellett a jó hangulat is garantált, amelyről némi csoki, tea, illetve a Szélrózsa Band zenei aláfestése gondoskodik. A misszió sikerességét mutatja, hogy a KözösPont nyomán, először 2005 nyarán a tusnádfürdői Bálványosi fesztiválon állítottak egy hasonló sátrat erdélyi testvéreink: a kez­de­ménye­zés azóta is tart, a KeskenyÚt nevet viseli.

Az idei Sziget Fesztiválról sok minden eszébe juthat majd a hazatérőknek. Volt mínusz egyedik nap Kispál és a Borz búcsúkoncerttel, nulladik nap reggae ünneppel, míg a világzenei színpadon a 2009-ben elhunyt Cseh Tamásra emlékezhettek a látogatók. Ráadásul a magyar jazz születését is méltóképp megünnepelték. A végére érve elmondhatjuk, hogy a fesztivál csaknem két évtizedes története alatt a Hungarikum falu, a Múzeumi negyed és Vándor vurstli mellett a KözösPont sátra is állandó, igényelt szereplője lett a sok száz színes programot felvonultató rendezvénynek. Néhány fiatalnak köszönhetően immár nemcsak a szem és a fül ingerei, de a lélek ajándékai és az önzetlen segítségnyújtás is szerephez jutottak egy olyan közegben, ahol igazán nagy szükség van a bizonyságtételre.

*

A rovat további írásait keresd a Reformátusok Lapja Ifjúsági Oldalán, lapunk ifjúsági rovatának honlapján a Zsinati Ifjúsági Iroda szerkesztésében:
http://www.reflapifjusagioldal.reformatus.hu

 

Utolsó hozzászólások / Összes hozzászólás

Kommentek írásához be kell jelentkezni.


Rovatok