Belépés / Regisztráció
Keresés
Gyalogoltunk az éjszakában Pulától Öcs felé, éjfél fele járhatott. Pula határából kilépve tisztán lehetett már hallani Boban Marković koncertjét az öcsi kőfejtőből – lehetett óvatosan táncolni próbálni a nagy hátizsák alatt, de mindig le kellett húzódni a szembejövő kocsik elől. Mondjuk biztos, hogy senkit nem lepett meg, hogy éjjel nagy hátizsákos fiatalokat látnak ballagni két falu között a Művészetek Völgye programjai alatt. A huszadik alkalommal megrendezett összművészeti találkozó a rossz idő ellenére is számos hátizsákos, biciklis érdeklődőt, művészetkedvelőt vonzott a Balaton-felvidéki falvakba, a református programokra is július 23. és augusztus 1. között, még éjjel is.
Az öcsi parókia udvarára érve már csak egy fél sátorhelyet találunk egy farönk és egy orgonabokor között – telt házzal üzemel a református udvar. Bölcsföldi András (alias Bölcs) és ifisei mellett még színészek és zenészek is tanyát vertek a most felújított, apró öcsi templom szomszédságában. Mire beérünk, ők is visszaszállingóznak a koncertről – a megfeszített munka után mindannyian meg is érdemlik a pihenést. Az itt szolgáló fiatalok az udvar házigazdájaként fogadják a betérőket, és vezetik őket végig Votin Dóra kiállításán, vagy éppen abban segítenek, hogy Bölcsföldi András interaktív fotókiállításán a Tízparancsolat szövegrészleteit tudják párosítani a megfelelő képekhez. (Hozzá kell tenni, hogy a próbálkozók között volt nyolcéves leánygyermektől a többször nyolcéves esperesig mindenféle felkészültségű ember, de a hivatalos megfejtést mégis csak kevesen találták ki.) A Völgy három napján is nagy népszerűségnek örvendő kézműves foglalkozásokat tartottak, ahol az évek óta visszajáró öcsi gyerekeken kívül is sokan alkottak elmélyülten és örömmel.
Az ez évi öcsi református program legfontosabb kelléke a novellásszekér volt, eredetileg. A tervek szerint hetvenhét, magyar szerzők tollából született novellával járta volna a szekér a falvakat, amik közül egy dartstábláról lehetett volna kiválasztani a felolvasandó novella sorszámát. A projekt végül egyszer járt körbe a találkozó más falvaiban, Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester szekerén, ahonnan Galkó Balázs felolvasta azt a novellát, amiről az akció is kapta a nevét: Sánta Ferenctől az Isten a szekéren című írást. Bár a szekér megérkezett Pápáról, de végül csak állt az udvarban, és szelíden figyelte, ahogy az érdeklődők csendben leülnek mellé a kiválasztott novellával.
A pajta, ahol a fotókiállítás és a novellákat őrző, dartstáblás szekrény volt, két délutánon is színházteremmé változott, ahol a szegedi Focus Műhely mutatta be Happy Hours című színházi előadását-koncertjét. A darabban kortárs szerzők verseit gondolták újra a boldogságról, feldolgozva őket az összes elképzelhető zenei stílusban. Votin Dóra kiállítása a templomban – ahol népi szőttesek és varrottasok motívumaiból újrafejtett-újrafestett festményeit ismerhették meg a belépők – ugyancsak a létkérdéseket vetette fel.
Nagy dicséret volt, amikor betért az udvarba két fiatal nő, akik szorgalmasan végigjárták az öcsi utcákon elhelyezett zsoltárokat, és a segítségükkel megválaszoltak egy kérdőívet. Egy délutánra még Hobo is a pajta vendége volt, mivel szabadtéri programját meghiúsította az időről időre eleredő eső.
Nemcsak a jó programok miatt volt érdemes ellátogatni a Völgybe. Gueth Sanyi, aki már évek óta hűségesen készíti el a Bölcs által megálmodott kiállítások asztalosmunkáit, minden nyáron eljön Öcsre, hogy segítsen ott, ahol csak tud. Azt mondja, azért, mert itt olyan jó a közösség – velük lehet kirándulni menni és leszánkózni egy dombtetőről. Velük ki lehet bírni az esős, hideg napokat, és bár valóban sokan, több mint negyvenen segédkeztek, mégis mindenki megtalálta, hogy hol tehet hozzá a nagy egészhez valamit. Azt lehet tenni, amire a hétköznapok rohanásában nincs idő: leülni, negyvenedmagaddal együtt, imádkozni evés előtt, és beszélgetni egy bográcsban rántott patisszon mellett a hitről, az Istenről. Sanyi meséli élményeit, és egyszer véletlenül gyülekezetet mond csoport helyett, gyorsan javítja is magát. „Ahogy így együtt vagyunk, valóban olyan, mintha egy gyülekezet lennénk, ahol a tagok összefognak a gondban. Nagyon jó érzés nekem, hogy – bár sokakkal nem ismerjük egymást, mégis – tudunk együtt dolgozni” – fogalmazza meg a református Völgy lényegét Sanyi.
*
A rovat további írásait keresd a Reformátusok Lapja Ifjúsági Oldalán, lapunk ifjúsági rovatának honlapján a Zsinati Ifjúsági Iroda szerkesztésében:
http://www.reflapifjusagioldal.reformatus.hu
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
