Belépés / Regisztráció
Keresés
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, Bogya Kis Mária a kerület nőszövetségi találkozójára, örömünnepére a többi egyházkerület nőszövetségeit is meghívta. Lapunknak az évről évre megszervezett konferenciáról, a mostani jubileumról és az elkövetkező programokról beszélt.
– Most húszéves nőszövetségünk, és erre emlékeztünk idén. A kezdetekkor még kisebb találkozókra gyűltünk össze, többnyire Nagyváradon, és minden egyházmegye csak egy-két taggal képviseltette magát. 1997-től megváltozott a gyakorlat. Gede Ildikó vette át az elnöki tisztet, és már több alkalommal is találkoztunk évente. Gede Ildikó ebben az időszakban két emlékezetes, nagyobb, többszáz embert megmozgató konferenciát is szervezett. 2002-től én lettem a nőszövetségi elnök. Mivel láttuk, hogy az elszállásolás gondja miatt gyakran nehéz megszervezni egy kétnapos konferenciát, egynaposra változtattuk a programot. Egyre többen kezdtek el jönni, kilencszáz, majd pedig ezernél több jelentkező is érkezett a konferenciáinkra. Minden alkalommal komplex programot készítünk elő igehirdetéssel, előadással, úrvacsoraosztással. A közös úrvacsoravétel alkalma nagyon fontos asszonyainknak. Ezeknek a konferenciáknak óriási haszna, hogy megismerhetjük egymást. Ugyanabba az egyházkerületbe tartozunk, de nem szoktuk ismerni egymás egyházmegyéit, templomait, egymás életét. Missziói látogatásnak is szánjuk a találkozóinkat, mert mindig más-más egyházmegye templomába szervezzük őket. Így a vendéglátó gyülekezetek életét is felpezsdíti a szolgálat és a közös együttlét. Erősödnek az emberi kapcsolatok, találkozhatnak a barátok. Nagyon nagy áldás kíséri ezeket az alkalmakat. Ugyanakkor hatalmas vágy él bennem arra, hogy szervezzünk továbbképzéseket is, és mélyrehatóbban képezzük az asszonyokat. Szeretnénk ilyenfajta többnapos alkalmakat is. Persze ennek az álomnak a megvalósításához megfelelő anyagi fedezetre lenne szükség. Noha a konferenciák költségeire egy bizonyos összegnél többet nem kérhetek el a tagoktól, mégis tudom azt, hogy ha bármilyen ügyben segítséget kérek valaki vagy valami számára, akkor az asszonyok odaadják kincseiket, javaikat. Minden konferencián gyűjteni szoktunk – volt, hogy súlyos beteg gyermekeket vagy árvízkárosult gyülekezeteket támogattunk. Ez is egy olyan szolgálat, amivel sok örömet szerzünk. Boldogító, amikor megkapjuk az adományunkra a visszajelzést. Néha nőszövetségként valódi édesanyái lehetünk gyülekezeteinknek.
– Megható volt látni a zászlós bevonulást – ez a ti gyakorlatotok, hogy minden nőszövetség választ magának igét, zászlót, címert. Hogyan alakult ki ez a szép hagyomány?
– Amikor újraindítottuk a nőszövetségeket, ősi gyökerekre találhattunk rá, amelyek aztán tápláltak bennünket. Városunkban még élt két idős diakonissza, akik segítették a munkánkat, és ők mesélték el a szokásokat nagyanyáink idejéből. Az emlékeik által visszanyúltunk a régi nőszövetségi időkbe, és megpróbáltuk átemelni azokat a sajátosságokat, amelyek összeegyeztethetők a jelen igényeivel. A kilencvenes évek elején gyülekezetünkben Sarolt diakonissza testvér segítségével zászlót avattunk – ez volt az első nőszövetségi zászló. Egy elhivatott asszonytestvérünk azután szebbnél szebb zászlókat tervezett, és egy másik testvérünk pedig gyönyörűen meghímezte őket. Gazdag múltunk van, amihez visszanyúlhatunk. Olyan erdélyi nagyasszonyok nevét vették fel a nőszövetségek, akikhez közük van – régi nagy patrónák neve került elő az irattárakból. Árva Bethlen Kata több mint ötven templomot, iskolát építtetett a saját költségén, ezért vette fel a mi templomépítő gyülekezetünk nőszövetsége például az ő nevét.
– Nagy élmény volt számunkra azt látni, hogy a lelkipásztorok elkísérték ide a gyülekezetük nőszövetségét.
– Az okos lelkipásztor rájön, hogy az asszonyok a legjobb munkatársak, hisz rengeteg energia van bennük a szolgálatra, ami Krisztus fennhatósága alatt igazi kinccsé válik. Ugyanakkor vannak olyan lelkipásztorok, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel a kezdeményezéssel. Számít az is, hogy a lelkészfeleségek mennyire tudnak ráhangolódni erre a munkára. Ha a lelkészfeleség aktívan részt vesz a gyülekezet életében, akkor könnyen létrejön a kapcsolat az asszonykör és a gyülekezet közt. Mi újra és újra felkínáljuk a lehetőséget a nőszövetségek megalakítására. Sokat utazom, látogatom a gyülekezeteket, beszámolok a tevékenységünkről, igeszolgálatot végzek. Érdemes – mert nagyon sok áldás van a nőszövetségi munkában. A Királyhágómelléken az Isten a szemünk láttára növesztett bennünket hatalmas mozgalommá. Nem vagyunk tömeg, mert arcunk van, és úgy látom, hogy ez az arc egyre inkább a Krisztusé.
– Tudjuk, hogy sok helyen a diakóniai munka mellett a nőszövetségek azok, amelyek a világimanapot és a Kárpát-medencei imanapot előkészítik.
– A Kárpát-medencei imanap igazi női kezdeményezés, és valódi szívügyünk, hogy az egész nemzetért együttesen imádkozhatunk. Évről évre egyre többen csatlakoznak hozzánk. A világimanap nagy ajándéka pedig a mi gyülekezetünk számára az, hogy a városunk többi felekezetéhez közeledhettünk, és a katolikus, sőt, az ortodox asszonyokkal is szoros kapcsolatot alakítottunk ki. A magyarság, de a különböző nemzetek és felekezetek egymáshoz közeledését is segítheti a közös imádság.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
