Rovatok - Közösségben

Pál apostol útján – Törökország

LIV. évf. 31. sz. - 2010-08-01 - Bagdán Zsuzsanna

Efézus, Szmirna, Hierápolisz, Korinthus, Thesszaloniki, Filippi – az Újszövetségből jól ismerjük ezeket a kis-ázsiai helységneveket, ahol Pál apostol alapított keresztyén gyülekezeteket. Július 4. és 18. között ötvenkilencen – javarészt teológusok – vágtak neki, hogy Pál apostol nyomában, mintegy hétezer kilométeren keresztül, tanuljanak Kis-Ázsiáról, a Szentírásról, egymásról és az Isten megtartó kegyelméről.

Az út megálmodói, Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa és Fodorné Ablonczy Margit dunamelléki ifjúsági referens már húsz éve tervezték, hogy egy nagy, Pál apostol nyomában járó túrát szerveznek. Az egykori kecskeméti ifisek helyett végül a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának hallgatóival vágtak neki az útnak. A karon nem ez az első nagyszabású zarándokút – Bölcsföldi András már számos hasonló utat szervezett Skóciától Izraelig, ahol a reformációnak, illetve egyáltalán a keresztyénségnek eredtek a nyomába, bejárva a leghíresebb helyszíneket, amelyek hitvallásunkhoz kötődnek.

Pál apostol nyomában a tanulmányút első állomása a bulgáriai Haskovoban volt, innen másnap kelt át a csapat Törökországba. A határátkelés mindenhol igen lassan ment, olyannyira, hogy rögtön a második napra egy egész napnyi időt vesztettünk az útitervben foglaltakhoz képest.

A bolgár-török határon különösen sokat várt a buszunk, mire mindenki megkapta a vízumát. A török határőrök show-műsorba illő kreativitással, nagy kacagások között osztották ki a hosszú várakoztatás után az útleveleinket. „Ne feledjétek, ebben az országban mi vagyunk a hitetlenek” – figyelmeztetett egyik útitársunk, mikor méltatlankodásunknak adtunk hangot. És valóban: a határ túloldalán rögtön egy impozáns mecset fogadott minket, hogy lássuk, kivel is van dolgunk – a lemenő nap fényeiben a dombokra épült városokból kihívóan meredtek az égre a minaretek karcsú tornyai mindenfelé az út mentén.

Bibliai tájak egykor és most

Kis-Ázsia területe talán az emberiség bölcsője, de legalábbis rácsos ágya – az Európát és Ázsiát összekötő földnyelvet hosszú évezredek óta lakják. Az itteni föld évezredek kulturális kincseit, lerombolt városait rejti – a valaha virágzó kultúrákat, amelyeket egy-egy földrengés vagy egy ellenséges had tett a földdel egyenlővé. A hettitáktól a frígeken, a filiszteusokon, médeken, perzsákon, görögökön, a Római és a Bizánci Birodalmon át számos nagy és erős állam élt itt, majd a keresztes háborúk után az Oszmán Birodalomé lett a terület – ezen a vidéken él most az egyik legnagyobb haderejű iszlám ország, Törökország.

Persze azért nem mindent romboltak le az évszázadok, évezredek, a Bibliából jól ismert Efézus például létezik. Bár neve Efesre rövidült, de a máig pezsgő világiasságáról mi sem beszél szebben, minthogy a leghíresebb török sörmárkát is így hívják. De nemcsak Efézus neve maradt így meg és értelmeződött újra – több óriásplakáton is hirdette magát a következő márka: Galata Quality.

Az Újszövetségnek több könyve kötődik ezekhez a helyekhez: az Apostolok cselekedetiről írott könyv nagy része itt játszódik, ide szólt Pál apostol levele az efézusikakhoz, a kolosséiekhez, Timóteushoz, és a Jelenések könyve is említi a kis-ázsiai gyülekezeteket.

Pál apostol missziói útjainak számos állomását érintettük utunk során. Çanakkalénál mentünk át komppal a Dardanellákon Ázsiába, ahol a tengerparti sétány macskakövein ülve hallgattuk meg az aznapi áhítatot Pál tróászi igehirdetéséről, hogy utána egyből Isten kegyelmébe helyezzük éjszakánkat – ugyanis a csúszás miatt aznap estére nem volt szállásunk.

Trójai háború, 2010

Trója híres városának határába török idő szerint éjfél után érkeztünk. Pál apostol itt, Tróász vidékén prédikált és támasztotta fel az ablakból kizuhant Eutikhoszt – mi pedig ott kerengtünk szállás nélkül, mikor egy török kocsmáros befogadott minket. A nála töltött éjszakán a szállást adó isteni kegyelem és a trójai háború furcsa keverékét éltük át az első egypár kultúrsokkal együtt – nevezetesen akkor, amikor a szállásadónk a müezzin (fülsiketítően hangos) reggeli énekére, az első hajnali fény megjelenésekor felkapcsolta nekünk a villanyt, hogy imádkozhassunk Allahhoz. Mi csodálkoztunk a müezzin hangos énekén, erősen ittas szállásadónk pedig azon, hogy nem imádkozunk. Persze nem ez volt az utolsó reggel, amikor a müezzin imára hívó énekére keltünk. A szállásdíjjal kapcsolatban hangos nézeteltérés alakult ki a minket befogadó fiatalember és a csoportvezetőnk között – ez után a konfliktus után furcsa szájízzel mentünk, hogy megismerjük az Iliász híres városának romjait, aztán pedig továbbinduljunk Asszoszba, majd Pergamonba egy-egy rövid látogatásra.

Látomás és Jelenések

Asszoszban, a kicsi, de gyönyörű kikötővárosban kapta Pál apostol európai elhívását, Pergamon pedig híres tartományi központ volt, kiemelkedő Aszklépiosz-kultusszal és a világ második legnagyobb könyvtárával, aminek könyveit a helységről elnevezett pergamenre írták papirusz helyett. Pál apostol alapította az itteni gyülekezetet, de ők elpártoltak tőle abban a vitában, amely a zsidókból és a pogányokból lett keresztyének között robbant ki a Mózes által adott törvények betartása kapcsán. Később János pasztorálta a gyülekezetet, ezért is jelenhet meg a Jelenések könyvében. Az ott említett gyülekezeteket mind Pál apostol alapította egy forgalmas postaútvonal mentén – és ebben a sorrendben is íródtak hozzájuk a Jelenésekből ismert levelek.

Utunk ezután az Anatóliai-fennsík viszonylag ritkán, jobban mondva koncentráltan lakott vidékén vezetett keresztül – itt fekszik Izmir, régebbi nevén Szmirna, Törökország harmadik legnagyobb városa, közelében Efézussal, Pergamonnal és Szardeisszal.

Az utazónak ezeken a tájakon egyszerre több dologra is nagyon oda kell figyelnie: először is ötvennyolc társára, arra, hogy egy másik földrészen egy, a megszokottól szögesen különböző kultúrában jár, és emellett tudnia kell gondolatban visszarepülni kétezer évet az időben. Ebben az időutazásban alighanem a legnagyobb segítségünk a kerek, csillámpalás-gránitos, felgyűrt dombokon ezüstlő, olajfaligetes táj és a forró klíma volt. Ezért is másztuk meg a selçuki szállásunktól egy kilométerre lévő Efézust gyalog egy négy kilométeres, de gyönyörű hegyi útszakaszon a tűző napon.

Akiket elhagyott a tenger

Efézus volt a kétezer évvel ezelőtti világ egyik kiemelkedő kereskedelmi központja, amit nem véletlenül választott missziós cél- és központként Pál apostol. Az egyik legnagyobb és legjobban feltárt romvárosban most is emberek ezrei tolonganak napról napra, turistaként. Kis keresztyén csoportunknak egy iszlám ország nyüzsgő romvárosában nem volt nehéz elképzelnie Pál apostol nehézségeit, de kiváló lehetőségeit sem. Az efézusi színház például 24000 ember befogadására alkalmas, akusztikája kiváló, mint azt a csoportunk ki is próbálta. Hatalmas hangzavar lehetett itt az ötvösök lázadásakor. Különleges érzés volt a romváros bejáratánál hallgatni Isten Igéjét Pál elhívásáról, és elgondolkozni arról, hogy vajon eléggé figyelünk-e az Úr üzeneteire, és készek vagyunk-e nekivágni a nagy, kék ismeretlennek, ha a Lélek arra indít.

Továbbutazva, Milétoszban elköszöntünk Pál apostollal az efézusi vénektől. Furcsa volt látni a két egykori híres kikötővárost, Efézust és Milétoszt, amelyeket azóta földrengések tépáztak meg, és a szorgalmas folyók lerakott hordaléka is messzire tolta el a közelükből a tengerpartot. A városokat a hatalmi harcok, nagy háborúk sem kímélték.

Kocsiút az éjszakában

Mivel egy egész elvesztett napot kellett behoznunk, így, miután Pamukkale természeti csodáját és Hierápolisz romjait megnéztük, Kolossé, Filadelfia és Laodicea egykori vidéke után Antalyába, a török riviéra leghíresebb városába mentünk, ahol arra buzdított az esti áhítat, hogy merjünk kincset keresni az Úrban, az úton és egymásban. Itt kivártuk a busz kötelező pihenőidejét, majd éjfélkor nekiindultunk, hogy az éj leple alatt egy szuszra átszeljük észak felé a hatalmas országot, egészen Isztambulig, közel nyolcszáz kilométeres utat téve meg. Az amúgy is sokakat próbára tevő utazás itt, az ötödik napon érkezett el egyik legmegterhelőbb pontjához. Mindenkit keményen megviselt a kevés – vagy semennyi – alvás, illetve a szokatlan étkek és italok, így testileg-lelkileg meggyötörve érkeztünk másnap Isztambulba, ahol egy katolikus gyülekezet fogadott be minket gyülekezeti termébe. Az aznap esti áhítat arról szólt, hogy Jézus minden vihart képes lecsendesíteni, vajon hisszük-e ezt, vagy pánikolunk, mint a tanítványok?

A kövek beszélnek

Isztambul tengernyi múzeumára és kincsére csak nyúlfarknyi időnk volt, végigrohantunk a Grand Bazaron, illetve másnap megcsodáltuk a Hagia Sofiát, az isteni bölcsesség gigantikus méretű templomát, a bizánci építészet egyik legjelentősebb alkotását, ami volt keresztyén és muszlim templom is, mielőtt Kemal Atatürk múzeummá nyilvánította. Volt útitárs, aki azt mondta: hiába van Allah nevével tele a templom, ő mégis itt érzi az elszakíthatatlan rokonságot az ortodox egyházzal, nézve a világhírű mozaikokat, és látva, hogy ortodox testvéreinkkel ugyanabban a Messiásban hiszünk. Megrázó volt belegondolni az Ige igazságába is – a didimei Apollón-templomot ötszáz éven át építették, és bár az egyik legnagyobb ókori építmény, mégsem készült el soha. A Hagia Sofia öt év alatt épült fel. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.”

Magyar utca Tekirdağban

Európába a híres, 1510 méter hosszú Boszporusz-hídon át tértünk vissza, hogy utolsó törökországi állomásunkon, Rodostóban (ma Tekirdağ) koszorút helyezzünk el II. Rákóczi Ferenc emlékházánál az ottani Magyar utcában, olvasva Mikes Kelemen jól ismert mondatát a mívesen faragott székelykapun: „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” S bár Pál apostol otthona Ázsia vidéke volt, mi mégis nagy megkönnyebbüléssel, hálás tapssal gurultunk át hosszas ácsorgás után a török-görög határon a görögországi Kavala mellé. Ide érkezett Pál apostol is, miután Asszoszban megkapta látomásban európai elhívását. Hajnali kettőkor, vaksötétben vertük le sátrainkat a tengerparti kempingben, az út felénél, készülve az első görögországi igehirdetésre, és számolgatva, mi mindenben más Hellász földje, mint a minaretes, csadoros, zsibongó Törökország.

 

Utolsó hozzászólások / Összes hozzászólás

Kommentek írásához be kell jelentkezni.


Rovatok