Belépés / Regisztráció
Keresés
Nemcsak a közoktatásban, hanem a főiskolákon és egyetemeken – így a hitéleti képzést folytató felsőoktatási intézményekben – is elérkezett a tanévzárás ideje. Ezen a hétvégén a sárospataki templomban elhangzik egy ilyen mondat: „Ezzel Kollégiumunk és Teológiai Akadémiánk 479. tanévét bezárom.”
479. Engedtessék meg most nekem, hogy a befejeződő tanévre e tiszteletet parancsoló szám felől tekintsek. Nemrégiben egy filmet forgattak intézményünkben, s amikor a film készítői megismerték a Sárospataki Református Teológiai Akadémia történetét, csodálkozva kérdezték: miért nem reklámozzuk jobban magunkat? Vannak olyan intézmények, amelyek mindössze néhány évet, évtizedet tudhatnak maguk mögött, de ezt a múltat is nagydobra verik.
Valóban, jobban számon kellene tartanunk kincsünket, a magyar református oktatás közel félévezredes csodálatos történetét. Többet kellene beszélnünk ősi kollégiumaink értékeiről, amikben a reformátori fordulat után alig néhány évvel, az 1530-as években megkezdődött az oktatás és nevelés munkája. S bizony, többet kellene tennünk ezekért a sok megpróbáltatást megélt végvárakért, és a bennük folyó közoktatásért, felsőoktatásért és gyűjteményi munkáért!
A 479 év tanú, Isten örökkévaló kegyelmének tanúja. Annak, amit református himnuszunk, a 90. zsoltár így fogalmaz meg: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!” (1–2) Ő volt a hajlék, és most is ő az. Örökkévaló léte, igazsága és szeretete adott mindig biztos alapot a benne bízóknak. Jelenléte volt mindig a bizonyosság, ígérete pedig a biztosíték mindazok számára, akik századokon át küldetésüknek érezték az Ige megértését és megértetését. Ő volt a hajlék a megpróbáltatásos időkben, az üldöztetésekben, amikor átmeneti földi hatalmak bezárták a kapukat, s az oktatók és tanulók kívül rekedtek. De ő volt az, aki jóra fordította Sion sorsát, aki hatalmas dolgokat tett népével (Zsolt 126), mert visszatérést, lehetőséget adott az újrakezdésre.
Mindezek megtanították eleinket és megtaníthatnak minket is a történelem Ura tiszteletére. Mi Sárospatakon tizenkilenc évvel ezelőtt átéltük az újrakezdés örömét. Azóta is a Kollégium ősi jeligéje vezet és erősít meg feladataink végzésében és küzdelmeinkben: „Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget!” (Jel 14,7)
Lezárjuk ezt a tanévet. Feladataink és küzdelmeink négy területen folytak. Az első és legfontosabb terület a jövendő lelkipásztorainak képzése. Gyülekezeteink és intézményeink várják a missziós lelkületű és jól felkészült lelki vezetőket. A világi szabályozás bizonytalanságai nehézzé tették dolgunkat, s egyházunkon belül is nehezen formálódott az egységes látás a lelkészképesítés terén. Reméljük azért, hogy a Patakon végzett fiatal lelkészeink jól megállják a helyüket, bárhol is állítja őket szolgálatba Urunk.
A második terület a katekéták és lelkipásztori munkatársak képzése. E szak hallgatói már több éve gazdagítják közösségünk életét. Reménységünk van afelől, hogy nagyobb megbecsülést kap a nemzeti együttműködés korszakában a hit- és erkölcstan az iskolákban, és így azok, akik ennek oktatására készültek, megtalálják helyüket és megbecsülésüket egyházunk szolgáló közösségében.
A harmadik terület a presbiterképzés ügye. Ez nem akkreditált képzés, hanem egyházi felnőtt katekézis, amit népfőiskolai formában végzünk. A közel hatvanfőnyi buzgó közösség a gyülekezetek mindennapi kérdéseit hozta magával a Kollégiumba a konzultációkra, s hisszük, hogy az ismeretek gazdagságát vitte magával a gyülekezetekbe. A kétéves képzés ősszel újraindul.
A negyedik terület, egyben az előzőek alapja és koronája a tudományművelés és a továbbképzés ügye. A teológia tudománya az egyház kritikai munkája. Az Ige tiszta és időszerű megértésére törekszünk, erre kötelez a tudományművelés reformátori öröksége. Ennek megértésben és a szolgálati kompetencia megerősítésében másoknak is segítséget nyújtunk. Teológiánk aktív szerepet vállal a továbbképzés egyházkerületi munkájában.
Ha előretekintünk, egy újabb munkaterület is vár ránk. Intézményünk a következő tanévtől új akkreditált szakot indít, a református közösségszervező szakot. Bízunk abban, hogy ezzel az új képzéssel is hasznára lehetünk gyülekezeteinknek és más közösségeknek.
A tanévzáró a visszatekintés alkalma. Isten iránti hálaadással tekintünk vissza erre az egy évre és mind a négyszázhetvenkilencre. Ő adott igei vezetést és erőt szolgálatunk végzéséhez mindezidáig, s az ő ígérete biztat, hogy a ránk váró feladatok és küzdelmek között sem hagy egyedül.
Kívánom az oktatóknak és a hallgatóknak, valamint az Úr szolgálatában álló minden testvérünknek, hogy a nyár hetei a felüdülés és a lelki-szellemi feltöltődés hasznos idejévé váljanak mindnyájunk számára!
(A szerző a Sárospataki Teológiai Akadémia rektora)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
