Belépés / Regisztráció
Keresés
Tanévzárás. Lassan véget ér a tanév az oktatási intézmények diákjai és dolgozói számára. Egyházi iskoláink készülnek a tanévzáró ünnepi istentiszteleteikre versekkel, énekkari szolgálatokkal és természetesen szép ajándékkönyvekkel, talán alapítványi jutalmakkal is a legjobbaknak. Mezőtúron a 480. tanévét zárja az 1530-ban alapított túri alma mater. Szeptember elsejétől, az új tanévben intézményrendszerünk közép- és általános iskolája, „egy közös test tagjai” már Mezőtúri Református Kollégiumként működnek tovább, ami 2011-től óvodával is bővül. Ilyenkor, a tanév végén sok gondolat, emlék sejlik fel az elmúlt esztendőből.
Tanévkezdés. Mintha tegnap lett volna, amikor szintén a templompadokban ültünk a tanévnyitó istentiszteleten, s talán ugyanolyan izgalom volt a diákokban, mint most, a tanévzárásnál. Csak akkor azért, hogy milyen lesz az első nap az iskolában, vagy milyen lesz végzősként az utolsó évre beülni az iskolapadba, milyen lesz újra találkozni a barátokkal, osztálytársakkal; most pedig nyilván azért van tanulóinkban izgalom, hogy hogyan értékelték tanáraik az elmúlt évi teljesítményt, milyen lesz a bizonyítvány, ki kap jutalmat, és mit szól majd ehhez apa és anya!
Múlik az idő. Mi, pedagógusok, lelkészek, szülők – bármelyik oldalról is nézem akár a saját életemet is – tapasztaljuk az idő múlását, amikor a kisgyermekekre nézünk, és látjuk, hogyan teszik meg első lépéseiket önállóan, majd hogyan lépik át az óvoda kapuját, aztán az iskoláét – és egyre nagyobb méretű cipőt kell rájuk venni, amiben átlépik az intézmények küszöbét. Nemcsak a kisgyermekeken látjuk az idő múlását, hanem nagy, komoly középiskolás diákjainkon is. Akár egy év is mennyit számít! A napokban egyik tanárkollégánk a következőképpen jellemezte osztályát: „A tanévnyitó napján még annyi nyakkendőt nem kötöttem, mint akkor. Most, visszagondolva, a nyakkendőkötés egyfajta szimbólummá is vált. Összekötöttük életünket, munkánkat egymással néhány évre, talán hosszabb időre… Most már tudnak nyakkendőt kötni a fiúk.”
Egy tanév alatt sokat lehet tenni. A szorgalmi időszak arra van, hogy tanuljanak diákjaink, a nyári szünet arra van, hogy pihenjünk. De aki tanév közben pihen, és nem teszi meg a maga feladatát, lehet, arra kényszerül, hogy nyáron is tanuljon, és így nem tud pihenni. Mert nem lehet mindent utólag pótolni, nem lehet az utolsó napokban, percekben behozni az egész éves lemaradást. Ezért mondja az apostol: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt… Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,15–17)
Lehetőségek. Bennünket Isten az egyházi iskolákban is a saját háza népévé választott ki azért, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt, azt a sok lehetőséget, ami egy egyházi iskolában adatik, és éljünk az áhítatokon, istentiszteleteken hangzó Ige útmutatása szerint. Most, amikor az idő múlásával ily módon szembesülünk, akkor meg akar bennünket szólítani Isten, és felhívni figyelmünket: ne éljünk meggondolatlanul – csak úgy, bele a nagyvilágba –, ne legyünk meggondolatlanok, hanem igyekezzünk bölcsen élni az Úr akarata szerint.
Következmények. Nincs olyan ország, ahol azt tehetünk, amit akarunk, és ahol úgy élünk, ahogy akarunk! Nincs következmények nélküli társadalom, még ha ezt így is gondolták néhányan. Ez csupán mítosz, egy vágyálom, és hiába bízunk ebben, bizony tetteinknek vagy éppen annak, amit nem tettünk meg, elmulasztottunk, következményei vannak. Ezt nemsokára tapasztalni fogják diákjaink is, amikor bizonyítványukat kezükbe kapják.
Számadás. Így, tanév vége felé elgondolkozunk: egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan éltük meg ezt a tanévet. Az sem igaz, hogy mindez csak ránk tartozik. Mert nem vagyunk az idő urai. Mi csupán vagy elvesztegetni/eltékozolni, vagy kihasználni tudjuk az időt. Noha ma ebben az ötperces sztárvilágban gyakran elfelejtjük, de igazán nagy dolgok csak úgy születnek, ha kitartóan használjuk ki a perceinket az Úr akarata szerint.
Hálát adhatunk Istennek azért, hogy ad jó és alkalmas időket. Hálát adhatunk azért, hogy Isten ma is megszólít bennünket, és figyelmeztet a tanév végén. Mert ő mindig azért szólít, hogy el ne késsünk, hogy le ne késsünk a percekről. Most, hogy eljött a pihenés ideje, arra figyelmeztet, hogy használjuk ki ezt az időt is, a nyári szünetet. Ne esztelenül, hanem bölcsen!
(A szerző mezőtúri lelkész-főigazgató)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
