Belépés / Regisztráció
Keresés
Ma már nyugodtan leírható – minden nacionalista és marxista ihletésű mai status quo védő véleménnyel szemben –, hogy a versailles-washingtoni békerendszer, benne Trianon, az újkori történelem legnagyobb hazugságai és tragédiái közé tartozik. Ez vezetett el ugyanis a második világháború poklához. Azért, mert az antant hatalmak (Franciaország, Anglia, Amerika) – sokféle okból – a saját maguk által meghirdetett szép „alapelveket” sem tartották be, hanem primitív, önző érdekből, tudatlanságból értelmetlen és célszerűtlen döntéseket hoztak. (Ezek egy részét azóta a történelem „felülvizsgálta”.)
Mi is volt az a két alapelv, aminek érvényesítésével egy tényleg a réginél igazságosabb állapot is létrejöhetett volna? Egyrészt a nemzeti (etnikai) elv, másrészt a nemzetek önrendelkezési joga. Ezek figyelmen kívül hagyása mellett azonban hangsúlyozni kell azt, hogy a magyarországi baloldal doktrinérizmusa és korai kommunista fixáltsága is bűnös. Károlyi Mihály és Kun Béla kéz a kézben. Ők akadályozták meg ugyanis egyrészt a magyar nemzeti honvédelmet, másrészt azt, hogy a magyarság Párizsban időben előadhassa a valós etnikai tényeket a Kárpát-medencét illetően. S a magyarság ügyében így született egy olyan döntés, amely Apponyi Albert (sok tekintetben problematikus magyar történelmi személyiség ő) többnyelvű beszéde nyomán még a döntéshozóknál is rögtön megkérdőjeleződött. De már „döntöttek”! Hogy minek alapján, ahhoz sokat kell olvasni a 20. századi első évtizede „megmondó embereinek” írásaiból.
Trianon széttépett egy évezredes, organikusan alakult világot. Uralomra juttatott nem európai, balkáni struktúrákat. Főleg a városi világban primitíven „etnokrata”, vagyis nemzetileg önző, másokat tönkretevő rendszereket uralomra segítve. A régi „magyar világ” általában mindenkit „élni hagyott”, aki politikailag lojális volt. Az alulról jövő, de ettől még nem demokratikus nemzetiségi uralmaknak azonban nem volt európai mércéje. Ők jobbára attól az oszmán rendszertől tanultak, ami általában a kiirtástól várta a „megoldásokat”. A sokat dicsért csehszlovák demokrácia sem volt nagyon különböző – ha a nemzetiségekről volt szó.
Trianon a nagyhatalmak közötti közép-európai térség népeit egymásnak ugrasztotta, s ezzel megteremtette Hitler, majd Sztálin uralmának is az alapjait (ehhez persze sok minden más is kellett!). A megmaradt Magyarország ugyan óriási erőfeszítésekkel életképessé építette magát, de politikája kényszerpályára került s aztán „bűnös népként” bélyegezték meg. Azóta is zajlik a Kárpát-medencei magyar múlt és az idegen uralom alá került magyar népesség felszámolása. Miközben elképesztő logikával nacionalizmusnak és irredentizmusnak nyilvánítanak minden magyar önvédelmi tevékenységet – még a művelődni akarást is. Trianon így nem gyógyuló seb, hiszen egy közösséget önfeladásra akarnak kényszeríteni (lásd a szlovák nyelvtörvényt és a kettős állampolgárság elleni kirohanásokat). S évtizedekig az elvileg magyar kommunisták asszisztáltak népük elnyomásához.
Ha szomszédaink nem akarnának nemzetállamot építeni még az EU-ban is, akkor Trianon fájdalma csillapodna, s elindulhatna egy tényleges megbékülés (az ugyanis nem megbékülés, ha kádári-gyurcsányi módra magukra hagyjuk a határon túli magyarokat!). Sajnos a hazai (sőt immár a kisebbségi) magyar társadalomban nem jelentéktelenné nőtt az önző közösségi önfeladás, amely persze a növekvő műveletlenségből is fakad. Pedig Európában minden nép csak nemzeti önérdekvédő módon lehet sikeres. S európai néptársaink így is cselekszenek. Ha a 20. században elfertőződött Trianon-sebet gyógyítani akarjuk, akkor azt magunkon kell elkezdeni, értékelni identitáspolitikával, s az európai átlagot messze meghaladó magyar individualizmus kordában tartásával. Mindez nem irányul senki ellen, hanem önmagunk, isteni küldetésünk fenntartását jelenti.
Trianon magyar sorssá lett magyarok millióinak, de nem vezet pusztulásba soha és sehol sem akkor, ha elhisszük, hogy a jó erősebb a gonosznál. Ki hitte valamikor, hogy a Szovjetunió egykor nem lesz?
(A szerző történész, az ELTE tanára, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnoka)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
