Belépés / Regisztráció
Keresés
„Isten nem eredményeket vár tőlünk, hanem hűséget” – mondta köszönőbeszédében Bereczky Ildikó a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díj átvételekor a Hold utcai református templomban. A diakóniai elismerést a baranyai szórványban és a határon túli magyarokért végzett szolgálatáért vehette át a harkányi és a márfai gyülekezet lelkipásztora. Hangsúlyozta: azokról szól ez a díj, akiket megtalált az emberi szükség, és akik megpróbálták ezt a helyzetet megválaszolni, hiánypótló modellként a világban, mint az irgalmas samaritánus.
Budapest helyett Baranya
Bereczky Ildikó családja a második világháború alatt érkezett Erdélyből Magyarországra. A lelkésznő Budapesten és Bázelben folytatta tanulmányait, dolgozott a Ráday Kollégium Levéltárában exmisszusként, majd 1986-ban száz lelkésznő társával együtt felszentelték. Pécsi szolgálati helyéről, ahol levéltári munkássága alatt is már ifjúsági munkát szervezett, az Állami Egyházügyi Hivatal eltávolította, felajánlva, hogy választhat Budapest és Baranya között – utóbbi a nyolcvanas években száműzetésnek számított. Bereczky Ildikó mégis Baranyát választotta. Tanított a Baár-Madasban, Nagykőrösön és Pécsett is. Gyülekezeti munkájába beemelte a roma fiatalokat is, ezzel nyitva az ökumenikus kapcsolatok felé, illetve rendszeresen segítette az erdélyi és délvidéki magyarságot – a délszláv háború idején számos menekültet fogadott be és látott el. „Ez az életút a megtestesítője a díj plakettjén található kiállásnak és megtartatásnak” – fogalmazott Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke laudációjában.
Jézus számára nincs hiába
„Jézust nem lehet kihasználni” – fogalmazott áhítatában Szabó István dunamelléki püspök. A vérfolyásos asszony és Jairus leánya történetén keresztül rávilágított: ahogyan a mestert, úgy követőit is kihasználják és kinevetik sokszor, de mégis, Isten szuverenitása felragyog kegyelmében, amivel feltámasztja a halott gyermeket. „Jézus számára nincs későn és nincs hiába – ő sosem késik, nem úgy, mint például az egészségügyi reform” – mondta a püspök.
Magyarország szegényben gazdag
A díjátadót követő Szegénység – cigányság – egyház című konferencián a szegények helyzetéről tartott előadást Spéder Zsolt demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Az iskolázottság, a munkahely, a gyermekszám, az etnicitás és a települési helyzet, mint szegénységi kockázati tényező, összefüggéseiről szólt, kiemelve, hogy az összes tényező közül a legsúlyosabb hátrányt az alacsony iskolai végzettségűek szenvedik el –, akik közül jócskán akadnak sokgyermekes, kistelepülésen élő, munkanélküli romák, különösen Észak-Magyarországon és Baranyában. A szegénység persze nem csak a romákat érinti: Magyarországon egymillió ember él mélyszegénységben, hárommillióan a létminimum szintje alatt, további hárommillióan pedig a létminimum közeli szinteken.
Esélyt adnak, mert esélyt kaptak
A Borsod megyei Vilmányban 2000-ben az iskola 94%-a cigány volt, a nagy létszámú osztályok tanulói közül pedig 90% halmozottan hátrányos helyzetű. A fiatalok nem látnak egyre beszűkülő környezetükben alternatívát, csak a segélyt vagy a börtönt. Utóbbit maguk között egyetemnek hívják, hiszen sokan itt fejezik be a nyolc általánost és végeznek el egy tanfolyamot. Pár évvel ezelőtt indította el a faluban a Sóhajda házaspár az Esélyt adunk programot. Sóhajdáné Samu Zsuzsanna a programról tartott beszámolójában kiemelte: a missziói parancs és a segítségnyújtás úgy valósulhat meg, ha a már meglévő, de össze nem függő lépcsőfokok összeállnak egy kivezető lépcsővé – ehhez viszont komplex odafordulás kell az egyén felé, elkísérni őt nehézségeiben a bölcsőtől a koporsóig. A programban együtt dolgoznak, játszanak a roma fiatalokkal, segítenek nekik a tanulásban, jelen vannak a fiatal felnőttek életében, és munkájukat jutalmazzák, hogy a fiatalok elmondhassák: „Nem azért kaptam, mert cigány vagyok, hanem mert megdolgoztam érte.”
A szeretet iskolája
„Újfajta gondolkodásra van szükség” – mondta Hofher József jezsuita szerzetes. A Magyar Jezsuita Szerzetesrend az iskolai végzettség hiányából fakadó hátrányok leküzdésére létrehozta a Szeretet Iskolája felnőttképzési modellt és komplex felzárkóztató programot. A program először Tápiószecsőn valósult meg, és kísérleti jelleggel Budapest nyolcadik kerületében, a Mátyás téren is elindult. Tapasztalatok szerint a roma gyerekek fejlesztésére csak akkor van mód, ha az őket küldő környezet is fejlődik – és pontosan a cigányság gyermekközpontúsága válhat kapoccsá az egyház és a cigányság között. „Egy nagymama azt mondta: én is szeretnék az unokám ágya mellett felolvasni egy mesét” – idézett egy roma asszonyt az atya, majd hozzátette: szükség van karizmatikus vezetőkre, pozitív példákra, valamint radikálisan új gazdaságpolitikára, ami a tönkretett kisvállalkozások rendbetételével új életet lehel a falvakba. „Az új gazdaságpolitika érdekében az egyházaknak is fel kell emelni szavukat” – jelentette ki Hofher József.
Az egészségügy elefántcsonttornya
„Az egyetemen nem készítettek fel minket arra, hogy orvos és beteg között több lesz a kulturális különbség, mint a hasonlóság” – mondta Fogarasi András, a Bethesda Gyermekkórház főorvosa. Mint elmondta, a kórház csecsemőosztályán kezelt gyermekek 8%-a külföldi állampolgár, és a roma újszülöttek aránya is magas. Gyakorta találkozik olyan hozzáállással, ami számára idegen, nehezen kezelhető, például egy tízfős látogatócsoport érkezése, vagy éppen az, ha hónapokig elmarad a látogatás, vagy amikor olyan nyelven kommunikálnak előtte, amit ő nem ért. Mindezek a jelenségek érthetővé válnak a roma kultúra megismerése segítségével. A roma gyerekeket érintő problémák sokszor átnyúlnak a szociális munka területére is – sok olyan gyermek részesül ellátásban, akinek nem szervi baja, hanem hátrányos szociális helyzete teszi azt szükségessé. Személyes példákkal világította meg, hogy az egészségügy perspektívájából csak a kép egészen kis szelete látható – a valódi segítségnyújtás csak ebből az elefántcsonttoronyból kilépve lehetséges.
Új romapolitika szükséges
A konferenciát és díjátadót záró kerekasztal-beszélgetés résztvevői kiemelték, hogy a rendszerváltás nagy vesztesei a cigányok, akiket nem készítettek fel a „jóléti állam” megszűnésére. A megoldást keresve egységesen az őszinte párbeszéd szükségessége mellett foglaltak állást. A szóba került, megrázó olaszliszkai és veszprémi gyilkosságok kapcsán elmondták: elkövetőiket nem tartják a roma társadalom tagjainak. „A jobboldalnak a bűne, hogy átadta a cigányságot a baloldalnak, ezzel teremtve feszültséget cigány és nem cigány között” – emelte ki Farkas Flórián országgyűlési képviselő. „A roma ügy nem lehet pártpolitikai kérdés” – tette hozzá Kállói Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi és kulturális osztályának vezetője. Kamarás István, a gödöllői Szent István Egyetem Roma Szakkollégiumának igazgatója szerint „morális, erkölcsi és politikai változásra van szükség, amiben a történelmi egyházak segítségére is számítunk”. Célként fogalmazták meg a romák bevonását a közéletbe, illetve hogy nemzetpolitikai kérdéssé emeljék a romaügyet. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának vezetője szerint minden közösség vezetőjének kritikus hangon kell szólnia az övéihez, beszélni arról, amiről nem lehet vagy nem szabad – illetve emlékeztetett, hogy az alkotmány kimondja: a kisebbségek államalkotó tényezők. „Igaz, hogy nekünk, a keresztyén közösségnek más, erősebb fundamentumunk van, de már az alkotmány is jó alap, amire fel lehet állni” – tette hozzá.
*
» A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat 2004-ben alapította a Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Dunamelléki Egyházkerület, a Budapest-Németajkú Református Egyházközség Protestáns Fóruma és a Bethesda Kórház Alapítvány. Első alkalommal, 2005-ben Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkipásztor, 2006-ban Neuwirth Magda neurológus főorvos, 2007-ben Győri Józsefné Kristóf Katalin, a debreceni Kőszikla Alapítvány vezetője, 2008-ban a magyarországi református diakonisszák közössége, tavaly pedig Victorné Erdős Eszter, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője vehette át. A kitüntetést minden évben Dizseri Tamásra, a Bethesda Gyermekkórház egykori igazgatójára emlékezve, halálának évfordulóján adják át a szeretetszolgálati munka elismeréséül a díj kuratóriuma által kiválasztott személynek. A díj maga Melocco Miklós szobrászművész alkotása, egy bronzból készült érem, ami az irgalmas samaritánust ábrázolja. A kitüntetéssel 700 000 forint pénzjutalom jár.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
