Belépés / Regisztráció
Keresés
Az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium immár egy éve működik a kolozsvári teológiai intézet mellett felépített új épületben. Mégis keveset tudunk róla. Létrejöttéről, az intézmény céljairól, a bentlakók életéről és az új tervekről beszélgettünk Ballai Zoltán lelkipásztorral, aki az indulás óta az igazgatói tisztséget tölti be.
– Az Erdélyi Egyházkerület 2003-ban határozta el, hogy Kolozsvárott létrehoz egy száz főt befogadó, a kolozsvári magyar felsőoktatási intézmények háttérintézményeként működő egyetemi szakkollégiumot. Több éves munka után az épületet 2008 őszén avattuk fel a volt Bocskai tér (ma Avram Iancu tér) 14–15. szám alatt. Jelenleg kilencven diáknak biztosítunk kényelmes és biztonságos otthont. Az Apafi Mihály Egyetemi Kollégium a kolozsvári magyar nyelvű diákok legnagyobb otthont biztosító egyetemi kollégiuma. Legfontosabb távlati célja, hogy népünk számára keresztyén hitét megvalló, szülőföldjéhez és annak hagyományaihoz ragaszkodó, s mindezek megtartásában aktív szerepet vállaló értelmiséget neveljen. Ugyanakkor célja az is, hogy a Kolozsváron lévő felsőoktatási intézményekben nappali tanulmányokat folytató tehetséges hallgatók igényes szálláshelye és otthona, tehetséggondozó központja legyen. Legfőbb sajátossága az, hogy lakói a legkülönbözőbb egyetemeken tanulnak. Így a diákok elsősorban nem a saját szakjuk elmélyítéséhez kapnak segítséget, hanem az intézet önálló program keretében közéleti menedzserré szeretné képezni az ittlévőket. Örömmel biztosítunk helyet a keresztyén szellemi műhelyek, egyesületek rendezvényeinek és konferenciáinak. A magyar történelmi kollégiumok peregrinációs hagyományait követve igyekszünk kapcsolatba lépni hasonló szellemiségű külföldi intézményekkel.
– Az eredeti elképzelés szerint a diákoknak a különböző egyetemi karok legjobb tanulói közül kellene kikerülniük. Tekintettel arra, hogy számos elsőéves diákot vettek fel, akik az egyetemen még semmit nem bizonyíthattak, nem sérült ez az elv? Milyen az összetétele a bentlakóknak?
– Nem érzem, hogy ez az elv sérült volna. Minden tanév végeztével néhányan befejezik az egyetemet, tavaly több mint negyvenen. Ekkor megvizsgáljuk a diákok elért eredményeit, és azok alapján döntünk, ki maradhat továbbra is a kollégiumban. Valójában ez az első év, amikor teljes gőzzel üzemelünk, így érthető, hogy sok az elsőéves hallgató. Viszont a felvételin ez nem volt az elsődleges szempont; azt vizsgáltuk, ki milyen környezetből érkezik, volt-e vagy van-e kapcsolata valamelyik keresztyén egyházzal, vannak-e kimagasló eredményei, hűséges keresztyén-e. Az elsődleges cél az volt, hogy akik középiskolásként vagy egyetemistaként már élő kapcsolatot tartottak fenn a református vagy más keresztyén egyházzal, azoknak otthont adjunk. Nemcsak a tanulmányi eredmény, hanem az egyházhoz fűződő viszony is számít. Ez természetesen fordítva is igaz: nemcsak azt várjuk el valakitől, hogy hívő keresztyén legyen, hanem azt is, hogy jó eredményeket érjen el tanulmányaiban. A kollégium összetétele igen változatos: jelenleg 90 diákunk van. 73 református, 13 katolikus és 4 unitárius (69 lány és 21 fiú). 47 elsőéves, 23 másodéves, 13 harmadéves és egy negyedéves. Mindezekből 66-an a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, tízen a Műszaki Egyetemen, öten a Zenekonzervatóriumban, hárman-hárman a Képzőművészeti, az Agrártudományi és a Sapientia Egyetemen tanulnak.
– Az elmúlt év folyamán bizonyára kialakult valamilyen közösségi élet. Egyházi intézményről lévén szó, kikerülhetetlen a kérdés: milyen a lelki élet a bentlakásban?
– Arra törekszünk, hogy mindenki megtalálja a helyét a közösségben. Otthonnak tartjuk a kollégiumot, egyfajta ideiglenes családnak. E cél érdekében szükséges az egymás iránti nyíltság, a kölcsönös elfogadás és szüntelen építés: lelkiekben és egyebekben egyaránt. A lelki-nevelői munkát a kolozsvári egyetemi lelkésszel együtt végezzük bibliaórák, közös beszélgetések, lelki-nevelői tanácsadások és a közös templomi istentiszteleteken való részvétel által.
– Milyen közös tevékenységekben vesznek részt a diákok?
– A közös tevékenységeket a nyolctagú diáktanáccsal együtt szervezzük: évente több tanulmányi kiránduláson veszünk részt. Közösen ünnepeljük meg a születésnapokat, a diákok filmklubot, tánckört, barkács-klubot vagy sportdélutánokat szerveznek. Azt az elvet követjük, hogyha valakiben van igény és elszántság egy program megszervezésére, annak maximális segítséget nyújtunk.
– A kollégium célja nemcsak bentlakás biztosítása, hanem a diákok képzése, továbbképzése. Az Apafi ilyen szempontból bizonyos fokig szabadegyetem-szerepet is betölt. Milyen előadások megtartására került sor az elmúlt időszakban? Mi volt ezeknek a célja?
– Az a célunk, hogy diákjaink itt olyasmit is kapjanak, amit az egyetemen nem hallanak. Ugyanakkor reméljük, diákjaink a jövő nemzedék felelős értelmiségi emberei, vagy esetleg egyházunk presbiterei lesznek. Így az értelmiségi, közösségszervezői és a presbiteri lét kihívásaira szeretnénk felkészíteni őket. Tavaly a heti rendszerességgel tartott bibliaórák mellett havonta két nagyelőadást tartottunk, ahol a meghívottak különböző tematikák szerint tartották meg előadásukat. Tavalyi előadóink közül megemlíthetjük Egyed Ákos akadémikust, Szilágyi N. Sándor nyelvészprofesszort, Juhász Tamás teológiai professzort, Vetési László szórványszakértőt, Egyed Sándor lelkipásztort, Sógor Csaba EP-képviselőt, Bánffy Miklóst. Idén bevezettük a szakkollégiumi műhelyeket is, ezekben a diákok ötféle műhelyből választhattak legalább egyet: szórvány, zene, erdélyi művészettörténet, erdélyi egyháztörténet és kiadványszerkesztés-újságtördelés. A műhelyek vezetésére kiváló szakembereket kértünk fel: Kovács Zsolt művészettörténészt, Kolumbán Vilmos egyháztörténészt, Könczey Elemér grafikust, Sütő Ferenc tördelő- és kiadványszerkesztőt és Brian Johnston karvezetőt. A helyi képzéseken kívül a diákok műhelyüknek megfelelően további terepmunkán is részt vesznek. Külön kiemelném a szórványműhelyt, melynek nagy jelentőséget tulajdonítok, hiszen fontos, hogy a jövő értelmisége megismerje szórványainkat.
– Az Apafi Kollégium a diákok elszállásolásán és képzésén kívül más tevékenységet is folytat?
– Igen, legalábbis szeretném, ha a kollégium a protestáns kultúra egyik alapintézményévé válna. Ebben is diákjainkból indulnék ki, hiszen adottak a feltételek és a lelkes emberek. Ez irányban már konkrét lépéseket is tettünk: a Kálvin Év alkalmából lefordíttattuk és több száz gyülekezetbe eljuttattuk a nagy reformátor életét bemutató Egyedül Istené a dicsőség című dokumentumfilmet. Ezzel együtt készítettük el a Kálvin öröksége című minikiállítás valamint a gyülekezeti vallásórásoknak szánt reformációs kifestős sorozat anyagát is. A nyáron Kálvin és Erdély címmel tudományos diákkonferenciát szerveztünk. Decemberben a Hunyad-Zarándi Egyházmegye templomait bemutató interaktív DVD bemutatására kerül sor, amelyet ugyancsak mi készítettünk el. Év közben festészeti és fényképkiállításoknak adunk otthont, illetve társszervezőkként részt veszünk a város egyházi és kulturális eseményein.
– Hogyan sikerül fenntartani az intézményt?
– Elég hamar sikerült önellátókká válnunk. Programjainkat pályázatokból támogatjuk, az épület fenntartási költségeit pedig a diákok által befizetett bentlakási díjból fizetjük. Szintén pályázatokból és magánadományokból a diákok tíz százalékának szociális ösztöndíjat biztosítunk, mintegy hat százalékának pedig tanulmányi támogatást. Az új tanévben a legjobban teljesítő diák számára létrehoztuk az Apafi-díjat: az érdemeit elismerő oklevél mellett kap egy körülbelül 300 eurónak megfelelő pénzjutalmat, ugyanakkor jogot nyer arra, hogy a következő tanévben felvételi nélkül lakjon a kollégiumban.
– Milyen rövid illetve hosszú távú tervei vannak az intézménynek?
– Szeretnénk felállítani kollégiumi könyvtárat a diákoknak szükséges kézikönyvekkel, lexikonokkal és szakkönyvekkel, e célból máris összegyűlt 4-500 kötet. De szívesen fogadunk bármilyen szakterületről kézikönyveket, esetleg még használható kurzusokat, szótárakat. Továbbá szeretnénk megoldani azt, hogy minden diákunk ingyenes internet-hozzáférésben részesüljön. Nem utolsósorban szeretnénk elérni azt, hogy az Apafi Kollégium és hozzá hasonló intézmények jogi elismerésben részesüljenek: sajnos a jelenlegi romániai törvények nem ismerik a független szakkollégium fogalmát.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
