Belépés / Regisztráció
Keresés
Reménykedtünk, hogy komoly elhatározások és elköteleződések születnek az ENSZ történelmi találkozóján Koppenhágában. Hiába… Nem hozott eredményt – várva várt történelmi fordulatot – a világ vezető politikusainak találkozója. Sok közhely hangzott el: „A szavak ideje lejárt, most már a tetteknek kell következni!” „A jövő nem jön, már itt van!” Szépen hangzó beszédek után nem született konkrét egyezmény.
A záródokumentum nem kötelez senkit semmire, csupán tudomásul szolgál. Vegyük pozitív jelnek már azt is, hogy nem lett nagyobb a káosz, nem estek egymásnak a világ vezetői? (Az ülés elnöke lemondott, sok esetben nemcsak a civil szervezetek küldötteit, hanem a szakértőket sem engedték be a tárgyalásokra.)
A legnagyobb feszültség a szegény és gazdag országok között jelentkezett. Az úgynevezett fejlett országok felelőssége elvitathatatlan abban, hogy földünk légköre az üvegházhatású gázok és más káros anyagok kibocsátásával szennyeződik és folyamatosan melegszik. Az Egyházak Világtanácsa delegációjának tagjai egyöntetűen kritizálták a konferencia meghosszabbításán, éjszaka megszületett „egyezményt”, ami ismét azt mutatja, hogy a gazdag országok nem törődnek a klímaváltozás áldozataival: Grönlandot és a csendes-óceáni szigeteket már elérte, Afrika egyes országait, a Karib-tenger mentén élő népeket fenyegeti az általános fölmelegedés következménye.
A Koppenhágai Egyezmény öt ország között jött létre: Amerikai Egyesült Államok, Kína, India, Dél-Afrika és Brazília. Ez csupán megerősíti, hogy bolygónk éghajlatának átlagos hőmérséklet-emelkedését 2 Celsius fok alatt kell tartani a század végéig, de elmulasztották hozzátenni, hogy ehhez elkötelezik magukat arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét ennek érdekében mennyivel csökkentik.
„Vajúdtak a hegyek és egeret szültek” – írta a koppenhágai találkozó végeredményéről egy megfigyelő. A nem kormányzati szintű szervezetek, civil mozgalmak ennél jóval több konkrét javaslatot készítettek elő és vártak a felelős kormányoktól. Az egyezmény azonban nem határozott meg kibocsátás-csökkentési célszámot a fejletteknek sem 2020-ra, sem 2050-re; ezeket mind 2010 februárjáig halasztotta el.
Az Egyházak Világtanácsa képviselői is jelen voltak és beszéltek a konferencia résztvevőihez. December 13-án, vasárnap délután 3 órakor a koppenhágai katedrálisban ökumenikus istentiszteleten imádkoztak egyházi vezetők a világ népeiért, az éghajlati igazságosságért. Az istentisztelet végén megszólaltak a harangok Dániában, és felhívásukat szerte a világon harangok, gongok, dobok visszhangozták.
Desmond Tutu afrikai érsek átnyújtott Yvo de Boernek, az ENSZ Klímavédelemi Bizottság főtitkárának egy jelképes órát, amely a visszaszámlálás utolsó perceit mutatja, és egy dokumentumot, ami az éghajlati igazságosságról szól. Véleménye szerint sürgős megegyezésre van szükség: a fejlődő országok 2020-ig csökkentsék 40%-kal a széndioxid kibocsátásukat, 2050-ig pedig 80%-kal (az 1990 évihez képest), és évi 150 milliárd dollárral segítsék a legsérülékenyebb országokat. A klímaváltozás azokat sújtja leginkább – a szegény és kiszolgáltatott népeket –, akik nem tehetnek róla. Tutu érsek a városháza előtt beszélt a tömeghez, hangsúlyozva, hogy azok fizetik az éghajlatváltozás árát, akiknek semmi közük nem volt ahhoz. Ez a nagy igazságtalanság. Több mint 20 országból egyházi és humanitárius szervezetek félmillió aláírást gyűjtöttek össze. A pontosan 512.894 aláíró arra kötelezte el magát, hogy egyéni életvitelével csökkenti a CO²-kibocsátást újrahasznosítható anyagok és többször használatos eszközök használatával, és általában a fogyasztásunk mérséklésével („recycling, reusing and reducing consumption”). Így akarnak példát adni és nyomást gyakorolni a politikai vezetőkre, mihamarabbi megegyezésre és elköteleződésre a szegény országok megsegítésére sarkalni őket.
Yvo de Boer a kampányórát elfogadva azt válaszolta: annak ellenére, hogy a világ vezetői a pénzügyi, gazdasági és ipari válságról beszélnek, erkölcsi válságban vagyunk, ez okozza környezetünk válságát.
Folytatjuk a küzdelmet – mondta az Egyházak Világtanácsa (EVT) éghajlatváltozással foglalkozó bizottságának vezetője, Guillermo Kerber. Az egyházak és a civil mozgalmak mozgósítására építünk a jövőben: imádkozunk, megkondítjuk a harangokat és programokat szervezünk, hogy elérjük azt, amit Koppenhágában nem értek el a fejlett, iparosodott országok vonakodása miatt a hivatalosok. Noha nem ez az első eset, hogy egy egyezmény nem éri el azt a célt, amire vártunk – mondta Elias Abramides, az EVT delegáció vezetője – ezúttal rosszabb volt a helyzet, átláthatatlanabb, mivel árnyéktárgyalások folytak néhány ország között anélkül, hogy mindenkit bevontak volna.
Jó, hogy mi, keresztyének nem fölülről, hanem igazán fölülről, Istentől várjuk a megoldást a válságra. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy amint a Teremtésvédelem honlapja idézi: „Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta.” (Zsolt 115,16) Azaz a mi felelősségünk, hogyan élünk Istentől kapott lehetőségeinkkel.
Nem apokalipszis, hanem reménység – erről tartott előadást Barbara Rossing, a Chicago-i Lutheránus Teológia professzora az egyházi konferencián. A Biblia nem beszél éghajlatváltozásról, de a keresztyének a Bibliára alapozva válaszolhatnak a jelenségre. Hol van Isten ebben a válságban? Úgy vélte, hogy Isten nem bünteti az emberiséget a válsággal, hanem együtt szenved a világgal. Bibliaértelmezése szerint a Jelenések könyvében sokkal inkább arról van szó, hogy „Isten gyászol a föld helyett, mint hogy megátkozza azt.” A híres csapások nem jóslatok, hanem fenyegetések és figyelmeztetések, ébresztő felhívások arra, hogy mik lesznek a logikus következményei az emberiség tevékenységének a jövőben, ha nem változtat a jelenlegi folyamatokon. Ugyanakkor Rossing szerint a Jelenések könyve nem a világ végét hirdeti meg, hanem a Birodalom végét. Ebben látja a remény üzenetét: „A jelenlegi fenntarthatatlan fogyasztási szokásunk és gazdaságunk ellenére a katasztrófa nem elkerülhetetlen, van még idő a változásra.”
A keresztyén teológia és hit ezzel a reménységgel járul hozzá az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemhez.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
