Belépés / Regisztráció
Keresés
Az idén sokaknak szegényebb karácsonyuk lesz, mint korábban. Még jobban be kell osztanunk az ünnepre félretett forintokat, meg kell gondolni, milyen ajándékokat veszünk, sőt, nyilván lesznek az idén is, akik semmilyen ajándékot nem kapnak, s még karácsonykor sem kerül finom falat az asztalukra. De ahol lesz is, szerényebben kell ünnepelni. Ez önmagában szomorú, ugyanakkor segíthet abban, hogy a karácsony egyre inkább annak az ünnepe legyen, ami az eredeti tartalma volt.
Mert minek az ünnepe is a karácsony? Sokan ezt mondják: a szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe… És természetesen a mi szeretetünk, a mi ajándékozásunk, a mi családunk ünnepe. Hiszen ilyenkor legalább néhány napig próbáljuk szeretni egymást, készítünk valami ajándékot a hozzánk közelállóknak, s ha egyébként egész évben nem sokat törődünk is egymással, rájövünk, hogy vannak rokonaink, akiket felkeresünk vagy meghívunk magunkhoz. Néhány napig igyekszünk jól érezni magunkat és békességben élni egymással. Tehát a mi ünnepünk a karácsony. Ezt jelzi a dúsabban terített asztal is.
És mit mond Isten Igéje? Azt, hogy a karácsony nem a szeretet ünnepe – úgy általában, mivel úgy általában szeretet nem létezik. Még csak a mi szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjainkban meg nem változtat, addig képtelenek vagyunk arra, hogy egymást személyválogatás nélkül, őszintén, tartósan, áldozatok árán is szeressük. Addig csak arra vagyunk képesek, amire a karácsonyi fegyvernyugvás utal: ma nem lövünk, de a fegyver a lábnál marad.
A Biblia szerint karácsony az Isten szeretetének ünnepe. A mindenható szent Úr Isten irántunk való, meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlen nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi önhibánkból zuhantunk, amely szeretet kiemel innen, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretettel Isten új kezdést tesz lehetővé, visszaemel magához, ahonnan kiestünk – újra igazán emberré teremt.
Ezt a szeretetet hozta el Jézus karácsonykor erre a földre. Enélkül nem tudunk emberi életet élni, sőt enélkül egyáltalán nem tudunk élni, csak tönkretesszük magunkat, egymást, a világot. Mivel mi nem tudtunk felemelkedni Istenhez, ő hajolt le hozzánk, hogy minket magához felemeljen. Ennek az ára az volt, hogy Jézus Krisztus otthagyta isteni dicsőségét, magára vette nyomorult emberi testünket, gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk (2Kor 8,9).
Sőt: irántunk való szeretetéből odaállt, ahol Isten a mi megérdemelt büntetésünket végrehajtotta, és helyettünk elszenvedte ezt az igazságos ítéletet a kereszten. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,21) Az ő testté létele és kínhalála, a karácsony és a nagypéntek ugyanannak az isteni szeretetnek a megnyilatkozása. Ezért ad Isten minden benne hívőnek bocsánatot, új életet, igazi, teljes, örök életet – már itt és a halálunk után is.
Karácsony tehát az Isten ajándékozásának ünnepe. Hiszen Istennek erre a nagy ajándékára emlékeztet minden, amit mi ilyenkor egymásnak adunk. S ez a nagy ajándék nem is valami, hanem valaki: maga Jézus. Róla írja a Szentírás: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32) Mindent visszakaphatnak a hívők, amit elveszítettek, de csak Jézussal együtt. Így teszi ő a benne hívőket az ő szegénnyé létele által lelkileg nagyon gazdagokká. Ezért van annak sok előnye, ha a külsőségeiben szerényebb ünnep erre irányítja a figyelmünket: a mi ajándékainkról Isten ajándékára, önmagunkról Jézusra és egymásra.
Segít ebben, ha megtervezzük a négy munkaszüneti nap programját. Ne akarjunk mindent most pótolni, de ne is csupán vendégeskedés vagy semmittevés legyen benne! Legyen ideje a pihenésnek, de tervezzünk bele tudatosan olyan csendet, amikor a karácsony lényegéről gondolkozunk, Igét hallgatunk, legyen lehetőség spontán beszélgetésekre, de szerezzünk örömöt magányos, beteg, elhanyagolt embereknek is, akkor is, ha nem rokonaink! Legyünk mi magunk ajándékká egymás és mások számára! S az örömszerzés maradjon állandó program az ünnep után is! Hiszen azt a lelki gazdagságot, amit Jézus ad a benne hívőknek, arra adja, hogy másokat gazdagítsunk vele. Ez olyan ajándékozás, ami nem kerül pénzbe, de olykor életet ment, életet hosszabbít, s mindenképpen megszépíti mások életét.
Jézus földre jövetelének, a karácsonynak az igazi célja ez: venni és vinni azokat a mennyei kincseket, amelyeket a Megváltó hozott erre a földre. Sőt: hittel befogadni és továbbadni szeretettel őt magát, hiszen nekünk Isten nem valamit adott karácsonykor, hanem önmagát adta Jézus személyében. Aki benne hisz, aki ténylegesen vele közösségben él, az bármilyen szegényes körülmények közt is gazdag, és másokat is gazdagítani tud.
(A szerző budapest-pasaréti lelkipásztor)
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
