A Magyarországi Református Egyház képviseletében egy háromtagú delegáció vett részt a Skót Református Egyház évente megrendezésre kerülő gyermektalálkozóján (9-11 évesek). Baráth Balázs és Virányi Márton gyermekek és jómagam a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség tagjai vagyunk. A találkozó helyszíne ebben az évben Iona szigete volt, ahol a keresztyénséget Skóciába hozó Szent Colomba által alapított apátság, a kolostor és az ifjúsági központ adott otthont a több mint 140 résztvevőnek október 10–13. között. A magyar vendégek - Közép-Kelet Európa egyetlen delegációja – mellett zambiai, kenyai, malawi, új-zélandi és természetesen nagyszámú skót résztvevője volt a találkozónak.
A találkozó központi témája ebben az évben az Egység és sokszínűség volt. Balázs így emlékszik vissza ezekre a napokra: „Napközben különböző programokon vettünk részt: ismerkedős játékok, kirándulások, közös éneklés. Reggel és este áhítatok voltak. E különleges alkalmakon sokat énekeltünk. Az énekekből egy CD-t is kaptunk ajándékba, amit azóta is szívesen hallgatok. A szervezők külön egy erre a találkozóra készített sapkával, hátizsákkal, édességgel és egy angol nyelvű gyermekbibliával is megleptek bennünket. Lefekvés előtt egy pohár finom forró csoki és keksz fogyasztása közben esti mesét olvastak nekünk felnőtt kísérőink.”
A négynapos rendezvény célja nem csupán a találkozás és kapcsolatteremtés volt, hanem egyrészt a gyermekek szentírásismeretének elmélyítése és hitbeli megerősítése, valamint hatékony bekapcsolásuk az egyházi életbe, az istentiszteletekbe. A szervezők szerint ugyanis az istentiszteletek liturgiájában, az egyház bel- és külmissziójában igazán jelentős, értékes szolgálatot a fiatalok nem kapnak. Az idei találkozó alkalmával az idejétmúlt, merev gyermek-képet próbálták lerombolni és mind a gyermekekben, mind a jelenlévő felnőttekben kialakítani az Isten által szolgálatra elhívott gyermek képét. A gyermekek kiemelt figyelmet és szerepet kaptak a találkozón az áhítatok alakításában, kézügyességük eredménye plakátokra került, zenei tehetségükkel pedig az énekes és hangszeres szolgálatot építhették.
A találkozó központi üzenete a külföldi vendégek által a kulturális, nép-nemzeti sokszínűségre is felhívta a figyelmet. Sokféle népből és kultúrából érkeztünk, mégis Krisztusban egyek lehetünk. Ezt a hatalmas igazságot tapasztalhattuk meg együtt énekelve és szolgálva az istentiszteleteken: magyarok és új-zélandiak, skótok és afrikaiak. Különböző nyelveken szóltunk, mégis egy nyelvet beszéltünk: a szeretet nyelvét. Márton így ír erről az élményéről: „Ezekben a napokban olyan élményeket éltem át, ami az egyik közös jelmondatunk is volt: egy test, egy Úr, egy hit, egy templom. Hiába jöttünk a világ sok részéről, mindannyian ugyanabban az Istenben hiszünk. Mások az ételeink, más a bőrszínünk, más nyelven beszélünk, de a hitünk ugyanaz. Életre szóló élmény volt.”
A találkozó záró istentiszteletén a Skót Református Egyház első embere, William Hewitt moderátor szolgált, aki rövid prédikációjában a gyermekeknek Isten szolgálatára való elhívásáról beszélt. Felhívta a figyelmet ennek a szolgálatnak a fontosságára és értékére, bátorítva a jelenlévőket a gyermekek szükségszerű szolgálatának fel-, illetve elismerésére.
Lelkipásztorként, ifjúsági munkatársként eredményesnek és hasznosnak látom az ilyen találkozókat. Érdemes lenne egyházunknak is gondolkodni hasonló kezdeményezésekben és egyházmegyei, kerületi vagy akár országos gyermek-, illetve ifjúsági találkozókat szervezni. Hazatérve ugyanis a gyermekeken látom, hogy mit jelentett számukra ez a találkozó, milyen élményekkel és érzésekkel, de főleg lelkesedéssel és tenni, szolgálni akarással tértek haza családjukba, illetve gyülekezetükbe. Istennek legyen hála mindezért.
*
A rovat további írásait keresd a Reformátusok Lapja Ifjúsági Oldalán, lapunk ifjúsági rovatának honlapján a Zsinati Ifjúsági Iroda szerkesztésében:
http://www.reflapifjusagioldal.reformatus.hu
Kommentek írásához be kell jelentkezni.