Belépés / Regisztráció
Keresés
A református egyház pedagógusai munkáját évről évre a Makkai Sándor- és az Imre Sándor-díjak kiosztásával ismeri el. Az átadásra általában az országos tanévnyitó keretében kerül sor. Az idei évben az Imre Sándor-díj díjazottja, Kálmán Attila volt főgondnok, a Zsinat korábbi világi elnöke – tekintettel a református egyházban betöltött szerepére és szolgálatára – a kitüntetést a Zsinat előtt vehette át.
Kálmán Attila a rendszerváltó parlamentben képviselő, majd több mint három éven át oktatási minisztériumi államtitkár volt. Egyik szervezője volt az 1993-as állami oktatási törvények formálásának, az egyházi iskolák és a kistelepülési iskolák újraindításának. 1990-től 2002-ig a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt, közben 1997-től 2002-ig a Zsinat világi elnöke. Ezt követően részt vett több, az oktatáshoz kötődő egyházi törvény és tervezet megfogalmazásában. Korábban a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója volt, 2005 óta pedig a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumát vezeti. Számos szakmai, művelődéstörténeti, egyházi és közéleti írása jelent meg. A Nemeuklideszi geometriák elemei című könyvét kétszer adta ki a Nemzeti Tankönyvkiadó.
Az aranygyűrűs teológiai doktor cím egyházunk tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma által adományozott kitüntetés, amely azokat illeti meg, akik olyan tudományos tevékenységet végeztek, amely meghatározó jelentőséggel bír a magyar református teológiai gondolkodás életében, és kihatással van a teológiai tudományosság nemzetközi területeire is. Idén Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora kapta meg ezt a címet.
Szűcs Ferenc a magyar református teológiai tudományosság olyan nemzetközileg is ismert alakja, aki egyházunk tanítójaként, a Zsinat mértékadó véleményformálójaként, a Károli Gáspár Református Egyetem egykori rektoraként és a Doktorok Kollégiuma elnökeként elvitathatatlanul fontos küldetést töltött be. Tudományos tevékenységét könyvek és tanulmánykötetekben, egyházi közleményekben, folyóiratokban publikált cikkek hosszú sora fémjelzi. Tudós teológusként is megmaradt igehirdető lelkipásztornak, a szó legnemesebb értelmében vett hitoktatónak. A protestáns dogmatika és etika napjaink egyik legjelesebb hazai művelőjeként lelkésznemzedékek számára meghatározó módon adja tovább azt a teológiai bázist, mely a kötelező érvényű egyházi tan és az ebből kiinduló etikum vonatkozásában megérett tartalommá válhatott tanítványaiban.
A Doktorok Kollégiuma az „Aranyokleveles teológus” címet olyan tudományos tevékenységet végző személyeknek adja, akik nem rendelkeznek tudományos fokozattal, doktorátussal, tevékenységük mégis magas teológiai és tudományos értékeket hordoz. Idén Tarr Kálmán református lelkész kapta a kitüntetést.
Tarr Kálmánnak, a Kálvin Kiadó korábbi igazgatójának, a Magyar Bibliatársulat egykori főtitkárhelyettesének hosszú évtizedek után sikerült újra saját lábra állítania a protestáns bibliakiadást, illetve igazgatói tevékenysége pályára állította a református egyház könyvkiadóját. Három évtizeden keresztül végezte a magyar nyelvű Biblia szöveggondozásának és kiadásának, illetve a Bibliához kapcsolódó keresztyén könyvek kiadásának szolgálatát.
A Kálvin Kiadó által alapított Év Könyve-díjat idén Fekete Károly Példázatos szavak, életes példák című művének ítélte oda a Doktorok Kollégiuma.
Ez a mintegy másfélszáz oldalas könyvecske a műfaji besorolást tekintve gazdag tartalmat hordoz: újszövetségi írásmagyarázatok, homiletikai minták, pasztorációs esettanulmányok sorakoznak e kötet három részre tagolt fejezeteiben. Az istenkeresőktől az egzegetika iránt érdeklődőkön keresztül a hitük elmélyítésére törekvőkig bárkinek hasznos olvasmány lehet a kötet. Fekete Károly debreceni teológus professzor tanít, prédikál, ír, szerkeszt, és a legrangosabb konferenciák előadójaként szólít meg sokakat.
A református egyház Dobos Károly-díját azok a lelkipásztorok kaphatják, akik legalább húsz éven keresztül végezték szolgálatukat kistelepüléseken vagy kis gyülekezetekben.
Kis Sándor 1950-ben kezdte meg szolgálatát a Békési Egyházmegyében. A békési segédlelkészség után Kardoskúton, majd Gádoroson és a környékbeli tanyavilágban vezette Isten református népét, míg végül 1981-ben Orosháza lelkipásztorának választották meg. Itt megelevenítette a gyülekezetet, majd nyugdíjazását követően ismét visszatért Gádorosra, ahol a mai napig – 84 évesen is – ellátja szolgálatát.
A Kiss Ferenc- és Juhász Zsófia-díjat egyházunk Zsinata 2006 őszén alapította a gyülekezeti, valamint az intézményi diakóniában kiemelkedő szolgálatot végző egyháztagok munkájának elismerésére. Az előbbi díjat idén Galambos Endréné és Szlukovinyi Károlyné Papp Irén, az utóbbit Patalenszki Irén és Kiss Sándorné kapta.
Galambos Endréné nyugdíjas közgazda a győri gyülekezet szeretetszolgálatának szervezője, vezetője. Az egyházközség Egymás Terhét Hordozzátok Alapítványa kuratóriumának elnöke. A gyülekezet idősei, a betegek és a mozgásukban korlátozottak is számíthatnak segítségére, akár járókeretre, kerekesszékre vagy autós szállításra van szükségük. A helyi nőszövetségi gyűjtések, a ruha- és élelmiszer-küldemények, valamint a karácsonyi csomagok szervezése és célba juttatása is szolgálatának része, és a gyülekezet iratterjesztését is ő végzi.
Szlukovinyi Károlyné Papp Irén egykori köröshegyi presbiterként, gondnokként rendkívül fontosnak tartotta a családlátogatást. A magányosokra, idősekre, betegekre különös figyelmet fordított. Utóbbiakhoz a mai napig is elkíséri lelkipásztorát, és az élelmiszer mellett igés kártyákat, lelki könyveket ajándékoz nekik. A Lepramisszió helyi népszerűsítéséből is kivette a részét, évtizedek alatt hetven önkéntest vont be annak munkájába. A gyülekezeti hitoktatást is diakóniai lelkülettel végezte, odafigyelve a gyermekek mindennémű szükségleteire.
Patalenszki Irén több mint negyven évvel ezelőtt kezdte intézményi szolgálatát Őrbottyánban, majd 1975-ben Debrecenbe került a Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthonába. Keresztyén magatartása, szerénysége, a lakókkal való törődése, az intézmény iránti több évtizedes hűsége nagy áldást jelent mind a lakók, mind munkatársai számára. A szolgálatról így vall: „A diakónia nem csupán embereken múlik. Jézus Krisztus ügye, aki lehajol az elesetthez, meghallja kiáltását. Rájöttem, hogy én ennek az ügynek az eszköze lehetek.”
Kiss Sándorné harminckét éve dolgozik gyermekápolóként. Mindig a legelesettebbeknek, a fogyatékkal élőknek áldozta tudását és szeretetét. 1978-ban kezdett dolgozni a mai Bethesda-kórházban. Részt vett a neurológiai osztály és az Epilepszia Centrum megszervezésében, szervezője az epilepsziás és izombeteg gyermekek nyári táborozásának. A kórház gyakornokai, munkatársai nemcsak tudását, hanem diakóniai szemléletét is igyekeznek eltanulni. Szolgálata túlmutat a hagyományos értelemben vett ápolói-gondozói munkán.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
