Belépés / Regisztráció
Keresés
Ragyogás, hó, betlehem, tisztaság, díszítetlen karácsonyfák, egymást kereső kezek. Képek és esszék, amelyek által megelevenedtek Ady Endre versei. Megrázó erejű alkotásokat küldtek be a fiatalok szerte a Kárpát-medencéből arra a pályázatra, amelyet a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnöksége, a Kommunikációs Szolgálat és a Református Pedagógiai Intézet (RPI) hirdetett meg. Nemcsak a munkák magas színvonala, hanem a pályázók száma is nagy meglepetést hozott.
Valódi élmény az Istenkeresés
„Csak hozta és hozta a postás a borítékokat, benne a pályázók munkáival” – mesélte Márkus Gábor, az RPI igazgatója. „Megrökönyödtünk, mert végül összesen 127 különböző iskolából 968 pályázat érkezett. Ami még meglepőbb, hogy a pályázatban résztvevő iskolák 71 százaléka állami fenntartású intézmény, az egyházi oktatási intézmények aránya 29 százalék volt.” Az igazgató szerint a beküldött rajzok és esszék a legékesebb bizonyítékai, hogy az istenkeresés valódi élménye a mai fiatalságnak. A rajzokból kitűnt, hogy leginkább a 7–11 éves lányok keresik a családi meleget és a biztonságot adó kezet. A pályázatok háromnegyed része az óvodás – kisiskolás korcsoportból érkezett, ahol a téma Ady verseihez kapcsolódóan a karácsony volt. A nagyobbak esszékben arról írhattak, hogy mit jelent a 21. században hívőnek lenni. A rajzokban, írásokban megjelent a hit küzdelmének a szépsége, a kitartás és a bátorság egyaránt.
A férfiaknak ma nem divat sírni
A fiú pályázók feleannyian voltak minden kategóriában, mint a lányok. Tamás Dániel az Úr érkezése kategóriában első lett. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja arról beszélt a Baár-Madas Református Gimnáziumban tartott díjátadó ünnepség után: egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy sokkal több lány pályázott. „Ha az ember bemegy egy templomba, ugyanilyen a fiú-lány arány. A mai férfiképbe kevésbé fér bele, hogy az ember aláveti magát Istennek, vagy bármi másnak” – elemezgette a helyzetet a középiskolás diák. „A mai társadalomban nem divat sírni egy férfinak, s az érzelmeiket sem szeretik kimutatni.” Tamás Dániel szerint talán ezért könnyebb a lányoknak elmondani, hogy mit jelent a hitben sírni, vagy megtörten imádkozni. A diák úgy véli, hogy a hitről beszélni „nehéz és nem is túl férfias.” Ennek ellenére azt vallja, hogy keresztyénnek lenni kihívás és ugyanakkor gyönyörű dolog.
Vegyetek komolyan minket!
Rajzból a legjobb jóindulattal is csak hármas volt az iskolában – vallotta be Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a rajzokból nyílt kiállítás megnyitóján. A püspököt megindította a képek szépsége, a gyermekek lelkének gazdagsága, s az, ahogyan Ady gazdag szimbólumvilágát ábrázolták. „Amikor hallottam arról, hogy váratlan nagy visszhangra talált felhívásunk – nemcsak egyházi, hanem önkormányzati iskolákban is –, arra gondoltam, hogy a sok-sok riasztó jel ellenére, mégis csak van reménység, hiszen ezek a fiatalok alakítják majd a jövőnket.” A püspök szerint az egyházi és a világi iskolába járó gyerekek egyaránt kapaszkodót keresnek a zűrzavaros világban. A rajzokkal is azt sugallják, hogy itt vagyunk, figyeljetek ránk! A pályamunkák egyfajta sürgönyök, felhívások, amelyek azt üzenik a felnőtt társadalomnak, hogy „vegyetek komolyan minket!”
Barátság, tehetség, győzelem
„A mi munkánk olyan, mint egy jól összehozott ebéd: kell egy finom leves, egy ízletes sült hús és kész” – mondta nevetve a siker receptjét Tasi Réka, aki barátnőjével, Doma Eszterrel közösen pályázott és ért el első helyezést kategóriájában. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium diákjai fekete alapon színes újságpapír-kivágásokkal, mozaikokkal ábrázolták Ady istenkeresését. A fiatalok azt mesélték, hogy a Teremtő a világ minden részletében ott van, ezt próbálták ábrázolni munkájukban is. Több napig készültek, olvasgattak, elemeztek, míg megszületett fejükben az alkotás. Az elemzések Rékát, a különleges, mozaikos-vizuális ábrázolás Esztert dicséri. „Odaadónak kellett lenni a másikkal szemben” – állították. A diáklányok azt vallják, hogy évek óta tartó barátságuknak nagy szerepe volt a sikerben.
Szeretetet Isten felé
„Minden gyermekben megvan a szeretet Isten felé” – mondta az egyik édesanya, akinek gyermeke a nyertes pályázók között volt. Az önkormányzati iskolába járó kislány édesanyja elárulta, milyen sokat jelentett számára, hogy gyermeke református pályázaton indult. „Ma már egyre kevesebben járnak templomba, s az egyház felhívása jó kapcsolódási pontot jelent a világi és egyházi iskolába járó gyerekeknek” – vélte a büszke édesanya.
Oklevél-dömping
Nemcsak a szülők, a diákok is úgy nyilatkoztak, hogy örülnek az egyházi szervezésű pályázatnak: „Számomra különösen pozitív érzés, hogy egyházi szervezésű a pályázat, hiszen református vagyok, egy református nagycsalád tagja. Nekem ezért egyáltalán nem volt furcsa és szokatlan a légkör, annak ellenére, hogy nem egyházi iskolába járok – mondta egy diáklány, aki a Barcsi Nevelési és Oktatási Intézmények, Vikár Béla Művészeti Iskolából érkezett a díjátadó ünnepségre. A diák a sajátján túl még négy oklevelet is átvett; ugyanis ilyen sok díjazott volt iskolájából, közülük azonban nem mindenki tudott eljönni Budapestre. A rajzokból vándorkiállítás készül, amelyet először a pályázaton részt vett iskolákban mutatnak be. A tárlat két évig járja majd az országot.
Beleszerettek a rajzokba
A zsűri egy egész napon keresztül válogatta a rajzokat, mielőtt meghozta a döntést. Végül konszenzus született abban, hogy melyek a legjobb alkotások. Úgy döntöttek, hogy képeslapsorozatot hoznak létre a rajzokból. A Református Pedagógiai Intézet kétszer hat képből álló sorozatot készített el. Az egyházi vezetők is beleszerettek a pályamunkákba. Elhatározták, hogy idén kizárólag olyan üdvözlőlapokat küldenek karácsonyra, amelyeken a Szívemben már megtaláltam őt című pályázatra beküldött gyermekrajzok láthatók.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
