Belépés / Regisztráció
Keresés
Kamaszkorúvá érett az újraindult Soli Deo Gloria Diákmozgalom (SDG). A tizenötödik évfordulót a fenti címmel az SDG őszi csendeshétvégéjének keretében, október 24-én ünnepelték Nagykőrösön, amelyen ifjú és örökifjú SDG-sek együtt adtak hálát az útért és tették fel a jövőre vonatkozó kérdéseiket.
Szabó Gábor nagykőrösi lelkipásztor az Ézs 43,1b biztató szavaival köszöntötte az SDG-seket, akiknek – mint elmondta – a tizenöt éve kapott elhívását is köszönheti a lelkészi szolgálatra. Áhítatában kiemelte: Isten bátorságra buzdítja népét ebben a belülről szorongó világban, hiszen nem egy világgondolat vagy eszme, hanem a személyes megváltás bátorító és gyógyító ereje van az ő kezében, ami mindent megelőz.
Az SDG újraindulásának történetéről több senior SDG-s tett vallomást a fiatalok előtt. Horváth Erzsébet, a Zsinati Levéltár vezetője beszélt az 1949-ben megszűnt mozgalom munkásságáról és az újraindulás pillanatairól is. „Mi felfrissültünk a vidám énekeitektől, ti pedig leültetek velünk beszélgetni” – fejezte ki örömét Vörös Károlyné Juhos Magda, aki a senior SDG-sek nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és szeretettel kérte az ifjú seniorokat: kapcsolódjanak be az örökifjú seniorok munkájába. Szilágyi Anna, a senior SDG-találkozók egyik lelkes szervezője is megemlékezett az újraindulás alkalmairól, noha ő saját bevallása szerint „olyan SDG-s, aki sosem volt SDG-s”.
„Én az SDG-konferenciákon erősödtem meg igazán a hitemben, hogy a Jézus Krisztusé vagyok, így hirdetem hatvankét éve az Igét” – mondta el Apostol Pál, és arra buzdította a jelenlevőket, hogy vigyék tovább a lángot, reményt adva ezzel a reményvesztetteknek. Szabó János volt SDG-telepi gondnok emlékeztetett a gyökerek fontosságára, a meggyőződés meghatározó erejére, melynek jó példáját látta a különleges hitbeli-szellemi igényességgel működő SDG-ben, és figyelmeztetett: szükség van a hazáért dolgozó, elkötelezett, munkabíró közösségre. Nagy István, az SDG elnöke emlékeztetett a mozgalom életének sötétebb részeire: a bizonytalan sorsú balatonszárszói konferenciatelepre és az elmúlt tizenöt évben az SDG-ből eltűnt több száz fiatalra.
A délutáni, kötetlen hangulatú közgyűlésen szó esett az SDG sikeres, központi szervezésű programjairól, valamint arról, hogy az egyes gimnáziumok alapcsoportjai messze nem optimálisan működnek, hogy a szervezetet sokhelyütt nem támogatják református iskoláinkban. Katona Viktor titkár ismertette az elmúlt két év megvalósult programjait, és beszámolt az SDG jövőbeli terveiről, többek között a határon túli kapcsolatok erősítésének szükségességéről, a teológusösszefogás és a senior-szekció létrehozásának jelentőségéről. A közgyűlésen eldöntötték, hogy a balatonszárszói konferenciatelep ügyében az SDG-sek és az SDG-seniorok közös memorandummal fordulnak a Zsinathoz – ugyanis az SDG-seniorok tavalyi memorandumára nem érkezett semmiféle válasz, amiben nehezményezték, hogy az SDG-telep nem tölti be a neki szánt funkciót, hiszen nem szolgál a református ifjúság üdültetésére.
Az úrvacsorás záróistentiszteleten Nagy István az 5Móz 8,2–7 alapján a jó emlékezésre hívott az amnéziás vagy éppen csak nosztalgiázni hajlandó világban: „Az emlékezet azt jelenti, tanulni a múltból, átemelni az Isten szabadító tetteit a mába, mert abból élünk ma is.” Elmondta: a múlt legyen előttünk és a jövő mögöttünk, mert a múltat látva, ismerve és felvállalva leszünk csak képesek a jövő felé nyúló láncszemekké válni – nemzedéktől nemzedékig.
*
A rovat további írásait keresd a Reformátusok Lapja Ifjúsági Oldalán, lapunk ifjúsági rovatának honlapján a Zsinati Ifjúsági Iroda szerkesztésében:
http://www.reflapifjusagioldal.reformatus.hu
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
