Belépés / Regisztráció
Keresés
Három, a kenyerét ma tollforgatással kereső egykori debreceni kollégistát kértünk meg arra, hogy írjon pár mondatot Debrecenről.
(T.) Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője
Keblet duzzasztó sikerek, mellbevágó kudarcok, szívszédítő szerelmek és kijózanító „lelki fröccsök” emlékei villannak elő gimnazista éveimből. Bő három évtized távlatából azonban nem csupán patinás kulisszát látok a minden kamaszok élményeiben sokszorosan részesítő Kollégium falaiban. Mert a debreceni alma mater emlőin nevelkedni valóban privilégium. Már hogyne volna kiváltság egyszerre kapni esélyt a Refihez, a nemzethez és az Istenhez való kötődésre!
Perjéssy-Horváth Barnabás, a Kollégium blues című regény szerzője
1986-ban Zürichben bandukolva kérdezősködtem, merre van a Mittelstrasse, ahol Helene Roesli várt, akinél atyám lakott fél évig, és mellesleg C. G. Jungnak volt munkatársa. Egyszer csak két csinos hölgy került utamba. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy magyar vagyok, és refis voltam. Nem értettem, miért mulatságos ez. Aztán elárulták, ők is magyarok, és refisek voltak. Refisek a világ minden pontján vannak.
Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese
Bár csak egy évig jártam a Refibe, mégis sorsfordító időszak volt az életemben. Sokszor leírták már, hogy Debrecen az állandóság és a maradandóság városa – én azonban éppen ezt szeretem benne. Reformátusnak lenni Debrecenben a magyarságnak valamilyen egészen különleges megélése, más ott a beszéd, más a városkép, más a közéleti és felekezeti klíma. Remélem, a mai diákok is így érzik ezt az ősi Kollégium falai között.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
