Belépés / Regisztráció
Keresés
Egyszer az egyik ismerőm arról panaszkodott nekem, hogy mennyire kicsi ez a Debrecen. Idézem: „Ha vendégem érkezik, egy fél óra alatt be tudom mutatni neki az összes múzeumot és nevezetességet.” Önkéntelenül is ez az eset jutott az eszembe, amikor felkértek erre a képzeletbeli idegenvezetésre az újság hasábjain. Megszólalt bennem a cívisbüszkeség: én a fél órából akkor is kettőt csinálok!
Érdemes talán a Nagytemplommal kezdeni a sétát, hiszen a mindenki által oly jól ismert épület a régi, megszokott keretekben, de mégis új kiállítással várja látogatóit. Eredetileg az ünnepségre Csia Lajos bibliafordító Bibliai makettek és festmények című tárlatának megnyitásával készülnek, de valószínűleg a tárlat állandó jelleggel csak júliustól kezdve lesz látogatható.
A templom mögött található Református Kollégiumba lépve szinte megcsap minket az élő történelem: ötszáz év és híres tanítványok tömege. Az Egyházművészeti Múzeum a különböző úrasztali edények, szószékek, orgonák, festmények bemutatásával jól reprezentálják egyházunk és kultúrája sokszínűségét. A szemfüles vendégnek még az is feltűnhet, hogy a falon található rézkakas egyik lábát igazából papírból vágták ki.
Az iskola emeletén két megtekintetésre méltó terem található. Az Oratórium egy apró kis „református kápolna” érzetét kelti, szinte lehetetlen elképzelni, hogy mégis ez az imaterem adott kétszer is helyet a magyar országgyűlésnek. Lassan már nemzeti zarándokhellyé fog válni a szószék, ahol Kossuth Lajos egykor beszédeit tartotta.
A Nagykönyvtár a régi kolostorok könyvtárának légkörét idézi mély meleg színével és karzatos szerkezetével. A Kálvin Évre pedig kifejezetten egy időszakos kiállítás keretében kívánnak emlékezni, ahol nemcsak Kálvin János életébe, hanem más reformátorokéba, illetve a magyar reformáció történetébe nyerünk betekintést.
A múlt század nagy püspökéről, Baltazár Dezsőről elnevezett téren található MODEM egy viszonylag friss és modern irányt képvisel, és ezekben a hónapokban a vezetőség A mindenség modellje című templomépítészeti kiállítással is színesíti repertoárját. A tárlat az országban elsőként ötvenegy kortárs templom részletét vonultatja föl, megfűszerezve magának a kiállítótérnek egy templombelső hangulatát idéző elrendezésével.
A Déri Múzeum ezzel szemben egy konzervatívabb oldalt képvisel, a modernség helyett a város történetére helyezi a hangsúlyt. Debrecen történelmének összefoglalása ez, mely ömlesztve tartalmazza a cívis öntudat és a „kálvinista Róma” legjellemzőbb elemeit. Munkácsi terme pedig szigetként emelkedik ki környezetéből, a belépő ember a hatalmas festmények hatására az időtlenség állapotába kerül.
Sétánk vége felé, elhagyva a város központját, a Kossuth utcán lévő Dóczy Gimnázium felé vesszük az irányt. Az iskola az egykori leánynevelő intézet híres diákja, Szabó Magda berendezett szobájával hívogatja a látogatókat. Csak egy apró kuckó ez az írónő könyveivel, saját emlékeivel és az asztalon egy befejezetlen levéllel. Mintha csak egy pillanatra hagyta volna félbe az írást Szabó Magda, hogy leugorjon egy kávéért a szemközti utcába.
Bár nincs lehetőségem lemérni – ahogy mi, debreceniek mondanánk – múzeumi korzózásunk idejét, azért nagyon remélem, a kitűzött kétórás célomat sikerült elérni. Csak legyen, aki győzi végigcsinálni!
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
