Két héttel az Alkotmányozó Zsinat előtt a debreceni Kossuth tér járókelőit arról kérdeztük, mit gondolnak a történelmi eseményről.
Rákos Tamás és kislánya, Hajdúsámson
Római katolikus vagyok, de a rádióban hallottam erről a rendezvényről. Nyilván nagy jelentőséggel bír ez az esemény a református egyház életében, a hívő reformátusok összefogásában. Biztos vagyok benne, hogy ennek csak előnyei lesznek, de ezek az eredmények a jövőben fognak megmutatkozni.
Tokayné Pusztai Gabriella, Debrecen
Ha a reformátusok úgy látják helyesnek, hogy egyesüljenek, senkinek semmi kifogása nem lehet ezzel szemben. Különben sem hiszem, hogy a határon túli magyarság összefogása – merthogy azért arról is szó van itt – bármikor is rossz kezdeményezés lehetne. Az Európai Unión belül úgyis szabadon mozoghatunk, találkozhatunk egymással, miért ne tehetnék ezt ilyen formában, ha így látják helyesnek? Megnézem majd a programot, és valószínűleg én is kijövök majd a térre.
Vad Zsuzsanna, Debrecen
Azért is fontos ez a rendezvény, mert így meg tudjuk mutatni mi, reformátusok országnak-világnak összetartozásunkat, hogy össze lehet fogni, és lehet testvérként tekinteni egymásra. A jelenlegi helyzetben és 2004. december 5. után különös jelentőséggel bír ez. Ezen túl jó ötletnek találom, hogy szerte a Kárpát-medencében egyszerre fog megszólalni minden református templom harangja. Ha lehetne, minden templom mellett ott állnék, mert biztosan nagyon jó érzés lesz.
Bogya Kis Áron, Szatmárnémeti
Határon túliként és debreceni teológushallgatóként számomra különleges alkalom lesz május 22. Újra egyesülhet az a református közösség, amelyben az emberek Krisztusban testvérei egymásnak. Nagyon sok pozitív visszajelzést hallottam otthonról, melyek szerint ezzel a lehetőséggel élni kell, részt kell venni benne. Fontosnak tartom a helyszínt is, mert ez a város számomra mai napig is a „kálvinista Róma”. Ez az alkalom nagy lelki beteljesülést jelent számunkra, és ez nem ismer határokat.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.