Kósa Lajos szerint Debrecen annak köszönheti jelentős várossá válását a Hortobágy közepén, hogy kezdetektől fogva a református egyház oktatási és kulturális központja volt. A cívisváros polgármesterével a város és a reformátusság kapcsolatáról beszélgettünk.
– Mennyire szükségszerű, hogy a „kálvinista Róma” polgármestere református?
– Semennyire, ez teljesen véletlenszerű.
– De ha jól tudom, polgármester úr az.
– Református vagyok, de szerintem itt nem annyira a konkrét felekezethez tartozás, mint inkább egyfajta kálvinista szocializációs típus az, ami a debrecenieket megfogja. Tehát annyiban van összefüggés, hogy a kálvinista embertípus, annak szocializációja és reakciói körülírhatók, és ebben az értelemben én tőrőlmetszett kálvinista vagyok. Az őseim szatmári reformátusok voltak, és a családunkból a fiúk a református gimnáziumba jártak. Én vagyok az első, aki nem ott érettségizett.
– Köztudott, hogy Debrecen a múltban összefonódott a református egyházzal, hiszen tisztségviselői egyúttal egyháztagok is voltak. Milyen szerepet játszanak ma a reformátusok a város életében?
– A református egyház oktatási és kulturális központja a kezdetektől fogva Debrecen. Kétségtelenül ez adhat magyarázatot arra, hogy jelentős település lett itt a Hortobágy közepén. A város és a Kollégium történetét vizsgálva azonban inkább azt látjuk, hogy az előbbinek volt nagy befolyása az utóbbira. Pont azért, mert a városi tisztségviselők egyúttal egyháztagok is voltak. Tehát nem arról volt szó, hogy a városi politikát a Kollégiumból irányították volna. Persze az összefüggés nyilván kölcsönös volt. Ha a korábbi tradíciókkal akar párhuzamot vonni, akkor inkább úgy célszerű feltenni a kérdést, hogy mennyire határozza meg a város ma a kollégium vagy az egyház életét?
– Kétségkívül érdekes így is a kérdés.
– Kölcsönösen jó az együttműködés, de azért ma más világ van. Nem is lenne feltétlenül helyes, ha direkt összefüggés lenne a város irányítása és a református egyház között. A mai demokrácia teljesen világi demokrácia. Inkább egyfajta tradicionális szimbiózist látok abban, ahogy Debrecen és az egyház együtt él.
– Azért nem csak egyszerű együttműködésről és egymás mellett élésről van szó.
– Az önkormányzat koncepcionálisan támogatja a református egyházat, de a többi közösséget is, ilyen értelemben az ökumené talaján állunk. Ennek nyilván jelei is vannak, mint például korábban a „Kisrefi” vagy újabban a volt pártszékház ügye. De nemcsak az egyházkerülettel és a Kollégiummal vagyunk jóban, hanem a gyülekezetekkel is: templomépítéshez például úgy járulunk hozzá, hogy 99 évre telket adunk jelképes összegért. De az egyházra, annak értékeire való odafigyelés jele például az is, hogy a debreceni MODEM, az ország legnagyobb modern képzőművészeti központja a május 22-i történelmi eseményre és a Kálvin Évre két kiállítással is készült. A mindenség modellje című hallatlanul izgalmas templomépítészeti tárlat már látogatható, a másik júliusban nyílik, és a megváltás témakörét, annak átvitt értelmezését járja majd körbe.
– Úgy hallottam, hogy a város polgármestereként Ön is hivatalos a május 22-i Alkotmányozó Zsinatra és annak hálaadó ünnepségére.
– Ennek nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok rá. Ez is ugyanaz a hagyomány, ami a kölcsönös segítségnyújtás alapján működik.
– Ezek szerint polgármester úr is ott lesz ezen a napon?
– Ez egészen biztos.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.