Belépés / Regisztráció
Keresés
Isten éltessen bennünket! Megszokott és kedves figyelmesség szeretteinket születésnapjukon Isten áldását kérve köszönteni. Ma a keresztyén anyaszentegyház születésnapján kérjünk áldást önmagunkra! Vállaljunk közösséget keresztyén őseinkkel és napjaink Krisztust követő testvéreivel! Megosztott világunkban pünkösdi lelkülettel legyünk jelen! Merjünk hinni abban, hogy kegyelemből világ világossága és Földnek sója lehetünk.
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: »Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén.«” (ApCsel 2,1–8)
Az ószövetségi zsidó ünnepen beteljesedett, amit Keresztelő János meghirdetett és a Feltámadott megígért: a Szentlélek kitöltetett.
Az ünnepre ezrek érkeztek Jeruzsálembe. Isten újszövetségi népe, az egyház közöttük és belőlük született meg. Pünkösd nem a legkönnyebben értelmezhető ünnep. Páratlan esemény, melyet az egyház létét meghatározó és a jövendőjét ígérő isteni cselekedetnek tekintünk.
Az Apostoli Hitvallás 3. cikkelye így fogalmaz: „Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat.” A Szentlélek és az egyház egymástól elválaszthatatlan. Az első pünkösd óta tudjuk: a Szentlélek Isten szeretetének megtapasztalható valósága. Nem hagyja közömbösen az embert. Állást foglal mellette, vagy elutasítja. Az elutasítók megbélyegzik azokat, akik befogadják őt: részegek, bolondok, tudatlanok.
Pünkösdkor a közösséget és a közösségi gondolkodást kell a legelső helyre tenni. Meg kell érteni, hogy Isten pünkösdkor közösséget teremtett. Akkor történt mindez, amikor együtt voltak, amikor ünnepeltek, amikor emlékeztek, amikor az Isten jelenlétében örvendeztek. A mai ünnepen érthetjük meg leginkább, hogy a keresztyén élet nem magányos küzdelem az üdvösségért. A keresztyén hit az Istentől való megajándékozottság felfedezése. A keresztyén hit gazdagságához tartozik az a tudás, hogy a hit nem azt jelenti, hogy valamit elhiszünk, hanem az Isten szabadításáról szóló, az apostolokra bízott üzenet befogadásának örömét és annak továbbadását. A krisztusi hit lényege: Isten szeretetében való élet, Isten bennünk munkálkodó szeretetének megélése.
Ami akkor, a zsidó húsvét után ötven nappal történt, miközben emlékeztek Isten múltban megtapasztalt szabadító tetteire: a sínai törvényadásra, bizakodóan tekinthettek előre, mert hálát adhattak a zsengéért, a mindennapi kenyérért. De Isten ideje nem állt meg, hiszen mindezek közben a Jóel próféta által jövendölt idő beteljesedett.
Törvényadás, szövetségkötés, aratás, a zsenge ünnepe és Isten tüze, a Lélek ereje szinte berobbant a világba. A régi szövetség alapjain felépült az új. Keresztyén módra ünnepelni nem a múlt felidézését jelenti, hanem vállalva a vele való összetartozást, a folyamatosságot és közben megérteni Istennek a jelent megoldó és a jövendő felé mutató kegyelmét. Ünnepünk egyben azt hirdeti, hogy Isten nem a múlt Istene. Ma is, és mi is hozzá tartozhatunk.
Áldjuk az Istent mindazért, ami volt, és magasztaljuk azért, amit ma értünk és bennünk elvégez. Káoszból kozmoszt, rendezetlenségből rendet teremt. Pünkösdkor az embervilág új rendje született meg: az egyház. Isten teremtő szavára: megszületett az egyház, mely a jelen áldása és a jövő reménye. A pünkösdi események meghatározzák és kijelölik az egyház, a gyülekezet lényegét. Az egyház ott és akkor a sokféle ember közössége lett. Mindenki az maradhatott, aki volt. A változás nem a külsőt, hanem a belsőt érintette. A teremtő isteni Lélek alkalmazkodott hozzájuk, nem nekik kellett hozzá alkalmazkodni. És mégis mások lettek. Péter igehirdetésében az isteni szó az emberi szó alakját öltötte magára. Isten úgy tett rendet, hogy nem szüntette meg a különbözőségeket, hanem alkalmazkodott hozzá. Isten hatalma biztosítja, hogy emberi szavakkal emberfelettieket lehet elmondani. Ő beleszólt a világ zűrzavarába. Emberfeletti jelenség, ami a földi viszonyokat megváltoztatja: mi akar ez lenni? Isten úr akart lenni az emberi élet felett. Bejelentette visszavonhatatlan szeretetigényét ember gyermekei iránt. Bizonyosak lehetünk abban, hogy olyanok voltak jelen, akik nem ismerték, nem értették egymást. Az első pünkösdön megjelenteknek nem volt közös az anyanyelvük. Isten Lelkének áradása és érintése azonban felszínre hozta az elfeledett, eltemetett „atyanyelvet”. Egymást már nem, de együtt mégis értetették, mindenki a maga anyanyelvén az Atya üzenetét: bűnbánat, bűnbocsánat, örök élet.
Biztatás: ha mindegyikőnk sajátos körülményei közé van rekesztve, ha már elfelejtettük a kapcsolatot, teremtő, közös szavainkat, már csak Isten könyörülhet és ő szeret annyira, hogy könyörül is rajtunk. Közösséget formálóan megszólít és átélhetjük a csodát: Istennek gyermeki és egymásnak testvérei lehetünk.
Felülről kellett jönnie valakinek, aki akadálytalanul volt képes kapcsolatot teremteni a zűrzavarossá lett emberi közösséggel. Akik egymást nem értették, azok számára érthetővé tette magát az Atya, megértették az Istent. Aki megérti Istent, az meg fogja érteni embertársát. Hitben erre válaszolhat az ember így: „Legyen meg a Te akaratod !”
Megtörtént! Higgyük, hogy velünk és bennünk is történik: éltető, életet és közösséget formáló erővé lesz mennyei Atyánk szeretetének ereje, Lelkének áldása. „Hiszed-e ezt?” Isten éltessen bennünket!
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
