Belépés / Regisztráció
Keresés
Délután 16 órakor a Kárpát-medence református templomainak harangjaival együtt megszólaltak a Nagytemplom harangjai is, majd ötperces bongás után Tonk István erdélyi főgondnok, az Alkotmányozó Zsinat moderátora lépett a templom előtt álló színpad mikrofonjához, hogy a magyar haza legkülönfélébb pontjaiból összegyűlt tömeg előtt felolvassa a történelmi jelentőségű ülés üzenetét.
Ezt követően megszólalt a magyar reformátusság himnuszának is nevezett 90. zsoltár, majd Tőkés István kolozsvári teológiai professzor, Koncsol László tiszteletbeli felvidéki főgondnok és Papp Éva Adrienn debreceni teológushallgató lépett a mikrofonhoz, hogy a hálaadó ünnepség résztvevőit köszöntse.
Tőkés István beszédében történelmi visszatekintést adott, hangsúlyozva, hogy az egységes magyar református egyház alkotmánya hatályban maradt egészen az 1947-es párizsi békediktátumig, addig, amíg „Magyarország igazi anyaországot jelentett, a benne élő református anyaegyházzal együtt”. A professzor a kommunizmus éveit a református egyház lelki és szervezeti elszegényedése és elerőtlenedése időszakaként jellemezte. Változást ebben csak a rendszerváltozás hozott, amikor Tőkés László kezdeményezésére beindultak az egység igénye által vezérelt törekvések, jóllehet a „rendelt idő” mindmáig nem érkezett el. „A református egyház gyülekezeti képviselőinek jelenléte azzal a reménységgel tölt el, hogy a Magyar Református Egyház alkotmánytervezetének meghallgatása nyomán, szervezeti alkatában is újból létrejöhet az a zsinat-presbiteri alapon nyugvó egyetemes zsinat, mely végleges formába önti majd a jelenlegi tervezettel útjára bocsátott egyházalkotmányt” – tette hozzá Tőkés István a jövőt illetően.
Koncsol László a 20. századot az egész nemzetet sokszorosan ért megpróbáltatásai miatt gyászévszázadnak nevezte, amelyben „a szabad szellem, a szabad lélek és a vallás jórészt a magánélet katakombáiba szorult”. A felvidéki tiszteletbeli főgondnok szerint azonban Isten gyermekei, alkotmányos királyságának szabad polgárai vagyunk, és bár tiszteljük földi országaink törvényeit, adópénzeinket is az ő pénztáraikba fizetjük be, lelkünk és szellemünk „fölolvad a református, a keresztyén és az emberi egyetemességben, Istenben és Jézus Krisztusban”. „Nagy közösségek keresik egymás erősítő közösségét. Egymásba kapaszkodunk, jelenlegi és majdani próbáinkhoz megújított egységünkben keresünk megerősítést” – fogalmazott Koncsol László, aki szerint a földön mindenki nőni és erősödni akar, de sokszor a mások kárára teszi ezt. „Mi is növekedjünk, de ne mások rovására, hanem önmagunkból és gyökereinkből” – mondta. A főgondnok beszédében arról is szólt, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „sajátos, etnikailag kevert összetétele miatt egyelőre nem csatlakozhatott a Magyar Református Egyház alkotmányához”, de idézte annak nyilatkozatát, mely szerint a szlovákiaiak is magától értetődőnek tartják a Kárpát-medencei reformátusság egységét, és fontosnak tartják a további együttműködést.
Papp Éva Adrienn arról beszélt, hogy számos példát említhetnénk történelmünkből, amikor a református magyar megtagadta testvérét. „De íme, van új lehetőség, van újrakezdés, van megbocsátás és összefogás. Magyar testvér magyar testvérnek megbocsátva nyújt kezet” – utalt az örömteli eseményre a debreceni teológia diákjainak képviselője.
A köszöntéseket követő szabadtéri istentiszteleten Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette Isten Igéjét az 1Móz 37,12–17 alapján: „Testvéreimet keresem…” Az igehirdető József történetén keresztül mutatott rá a „legelemibb és legemberibb motivációjára” annak, amiért a reformátusok Debrecenbe jöttek: „Rájöttünk, hogy egymás nélkül nem kicsik vagy nagyok vagyunk, hanem csonkák. Nem akarunk csonka családban élni.” A magyar reformátusok számára is többet jelent Európa a nagyobb piacnál, a terjeszkedési lehetőségeknél, az egységes jogrendnél vagy a nagyobb biztonságnál. „Ha nem testvéreinket keressük, vagy elvitatjuk egymástól múltunk, nyelvünk, kultúránk, hitünk jogát, akkor semmi újat nem tudunk kitalálni, akkor csak a régi nótát fújjuk tovább” – fogalmazott a püspök, aki hangsúlyozta: „Krisztus követségében járunk, aki maga is testvéreit kereste ebben a világban, és amikor az keresztre feszítve kivetetette magából, úgy válaszolt, hogy feltámadása után mellénk szegődött. Ez a mi reménységünk, ez marad a világ reménysége ma is.” A püspök prédikációja végén a magyar reformátusságot egy képhez hasonlította, amelyet 89 évvel ezelőtt kiszakítottak a keretéből, de most újra keretet kapott. A keret nélküli kép sérülékeny, szélei szétfoszlanak. A keret tehát nem dísze a képnek, hanem óvja és tartást ad neki. „Ilyen keret ez az egyházalkotmány is, amelyik segít összetartani és kiábrázolni Krisztusban megnyert egységünket” – zárta gondolatait a püspök.
Az úrvacsora előtt elmondott rövid tanításban Szabó István dunamelléki püspök arra figyelmeztetett, hogy az élet legfontosabb és legdöntőbb dolgait Krisztus nélkül nem tudjuk megtenni: ez az igazság, az irgalmasság és a szeretet. Ezért lépjünk vele ma is közösségre az Úr asztalánál, és hirdessük az ő áldozatos szeretetét, szabadító irgalmát, eljövetelét, és azt, hogy tőle, de mint övéit egymástól sem szakíthat el minket soha senki és semmi.
Az istentiszteleten a határon túli és a magyarországi részegyházak püspökei, világi egyháztagjai szolgáltak és a Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus is adta szolgálatát.
*
Clifton Kirkpatrick elnök és Setri Nyomi főtitkár, a Református Világszövetség vezetői és Kyrill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája levélben üdvözölte a május 22-i Alkotmányozó Zsinatot. A levelet Bölcskei Gusztáv püspöknek, a Magyarországi Református Egyház Zsinata elnökének küldték.
„A Református Világszövetség a világot átfogó református és ökumenikus mozgalommal együtt jókívánságait és Isten áldását küldi a Magyar Református Egyház 2009. május 22-ére tervezett Alkotmányozó Zsinata alkalmából. Azért imádkozunk, hogy Isten gazdagon megáldja ezt az erőfeszítést, s hogy az a magyar reformátusok családját alkotó egyházak bizonyságtételének megszilárdításán túl Jézus Krisztus egyetemes egyházának egységét és bizonyságtételét is előmozdítsa, amelynek mindannyian tagjai vagyunk” – áll a levélben.
A Református Világszövetség vezetői sajnálatukat fejezik ki, hogy nem tudnak részt venni a debreceni eseményen, amely – mint írják – „pontosan egybeesik a Református Világszövetség Végrehajtó Bizottságának kétévenkénti genfi ülésével”.
„Bár nem lehetünk jelen személyesen az ünnepségen, lélekben együtt leszünk Önnel, és a Református Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjai imában emlékeznek Önre és munkatársaira május 22-én. Nagyon hálásak vagyunk azért az igen fontos szerepért, amelyet a Magyar Református Egyház vállalt a Világszövetség életében az elmúlt évek folyamán. Bízunk abban, hogy ez a hozzájárulás csak növekszik azzal, hogy közösségüket új formában juttatják kifejezésre, a világszövetség pedig a Református Egyházak Világközösségévé válik” – írja Clifton Kirkpatrick és Setri Nyomi Bölcskei Gusztávnak.
Kyrill, a közelmúltban megválasztott moszkvai pátriárka levelében reményét fejezi ki afelől, hogy a magyar reformátusok erőfeszítése újabb impulzusokat ad a keresztyén egyházak közötti párbeszédhez, hiszen nagyon fontos, hogy azok az evangélium hagyományos értékeiről a modern világ előtt bizonyságot tegyenek. A keleti keresztyénség családjában a legnagyobb befolyással bíró ortodox egyházvezető szerint „a radikális szekularizmus, a vallási és erkölcsi relativizmus állandó propagandájának kitett földrészünk lelki túléléséről van szó, ezért meggyőzően kell hangzania azok közös szavának, akik az európai civilizáció igaz keresztyén alapjait és hagyományait kívánják megőrizni”. Kyrill levelében megemlékezik a magyar reformátusoknak az ortodox-protestáns párbeszéd múlt században történt megindításában játszott rendkívül fontos szerepéről is.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
