Belépés / Regisztráció
Keresés
„Az Úrnak irgalmát örökké éneklem” – zendült fel a zsoltár május 22-én, délelőtt tíz órakor a debreceni Nagytemplomban, megkezdve ezzel a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinatának ülését. Vad Zsigmond debreceni esperes a Zsolt 105,1–5 és a Zsolt 89 válogatott verseinek felolvasása után imádságban adott hálát az Úrnak azért, mert hűsége nemzedékről nemzedékre megmarad, és mert az elszakíttatás fájdalmas idejében is velünk volt, nem csalódtunk benne. A lelkipásztor arra kérte Istent, hogy áldja meg ezt a tanácskozást és a hozzá kapcsolódó ünnepséget, adja meg, hogy átérezzük az összetartozás örömét, a testvéri egyetértés szépségét, és őrizzen meg bennünket attól, hogy csak a látszategységet munkáljuk ezen a napon.
Ezután Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök köszöntötte az esemény részvevőit. Rövid beszédében utalt az idei egyetemes imahét koreai keresztyének által választott ezékieli jelmondatára: „…eggyé legyenek a te kezedben.” (Ez 37,17) „Már akkor megkérdeztem, hogy vajon mi, magyar reformátusok, mertük-e volna ilyen prófétai bátorsággal megválasztani azt az Igét, amelyikről úgy gondoljuk, hogy az egész világnak érdemes érte imádkozni?” – tette fel a kérdést a püspök, majd hozzátette: ez a nap válasz erre a kérdésre, mert Isten meghallgatta fohászkodásunkat. Bölcskei Gusztáv ismertette Sólyom László köztársasági elnök ez alkalomból küldött levelét is (lásd keretes írásunkat! – a szerk.), és tolmácsolta a külföldi testvéregyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek, köztük a Református Világszövetség köszöntését is.
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere az esemény történelmi jelentőségét hangsúlyozta, és a Habsburg-ház 1849-es debreceni trónfosztásához hasonlította. Elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a város számára, hogy erre az eseményre itt kerül sor, ugyanakkor föltette a kérdést: „Hol is lehetne máshol a helyszíne a Kárpát-medencei magyar reformátusság újraegyesülésének, mint itt, a debreceni Nagytemplomban?” A polgármester szerint vannak nehéz idők, időleges akadályok a nemzet egysége előtt, fájdalmas lehet 2004. december 5. is, de a jó mégiscsak legyőzi a rosszat. „Értünk van ez az egység, magyar reformátusokért, és senki ellenére” – tette hozzá a polgármester, aki arra emlékeztetett: Debrecen ötszáz évvel ezelőtt, amikor a mohácsi csata után minden veszni látszott, nem várat épített és nem hadsereget szervezett, hanem iskolát alapított, amelynek a falára ezt írta: „Imádság és munka”. A polgármester végül a város nevében egy-egy, a Magyar Református Egyház részegyházainak címereit magán foglaló zászlót adott át azok képviselőinek.
Az ülést levezető moderátor, Tonk István erdélyi főgondnok valamint a jegyzők és hitelesítők megválasztása, majd a zsinati tagok számbavétele és a határozatképesség megállapítása után Csomós József tiszáninneni püspök ismertette az alkotmányozás folyamatát és annak előzményeit. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szétdaraboltság oka nem a tanbeli különbség, hiszen a hitvallási-történelmi egységtudat folyamatosan megvolt, hanem a trianoni békediktátum következménye. A püspök szólt a Magyarországi Református Egyház (MRE) egy 1992-es zsinati határozatáról, amely kifejezte, hogy szükségesnek tartja „az egyházjogi értelemben soha meg nem szüntetett magyar református zsinati egység jogfolytonos újraszervezését”, továbbá megemlékezett a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Alkotmányozó Zsinata tevékenységéről. Részletesen szólt Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent (Generális Konvent) 2004-es megalakulása óta elvégzett munkájáról, valamint jelentős eseményként értékelte a folyamat szempontjából az Európai Unió kibővülését és az MRE 2005. évi I., az egyháztagság minden magyar reformátusra történő kiterjesztését lehetővé tévő törvényének megalkotását.
Bibza István, a Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának elnöke ezután az alkotmányt ismertette. Az előadó elmondta, hogy a hitélet alapjain nem kellett változtatni, hiszen ugyanaz maradt, mint régen: az Apostoli Hitvallás, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás. Az alkotmány hatályával kapcsolatban szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a Kárpát-medencén kívüli magyar református egyházaknak és gyülekezeteknek is megvan a lehetőségük a csatlakozásra. Az ügyviteli nyelvvel kapcsolatban hangsúlyozta: a részegyházak az általuk hivatalosan használt nyelveket ügyvitelükben változatlanul használhatják. Az egyházszervezet sem változik, ami újat jelent, az ez a közös zsinat, „amely semmiképpen sem tekinthető valamilyen felettes testületnek” – ahogy az alkotmány is fogalmaz: „A Magyar Református Egyház a csatlakozó részegyházak zsinati közössége.” Ennek tisztségüknél fogva tagjai a részegyházak megválasztott, hivatalban lévő lelkészi és világi elnökei, valamint a zsinataik által választott küldöttek. Az egyházi szolgákkal kapcsolatban fontosnak tartotta kiemelni, hogy a részegyházi bíróságok döntései az összes részegyházban hatályosak, és aki a lelkészi jelleget elveszti, más részegyházban sem állhat szolgálatba. Az alkotmány szabályozza továbbá a közös ügyeket és a részegyházak önállóságát is. A függelék a részegyházak által delegált képviselőik számát és a Magyar Református Egyház jelképét rögzíti.
A részegyházak alkotmányra vonatkozó határozatairól Szűcs Endre, az ülés lelkészi jegyzője adott tájékoztatást. A lelkipásztor elmondta, hogy a Kárpátaljai Református Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a szerbiai Református Keresztyén Egyház, a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház és a Romániai Református Egyház előzetesen ratifikálta a törvénytervezetet, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) viszont nem tudta elfogadni azt. Ezt követően ismertette az SZRKE Zsinatának ehhez kapcsolódó nyilatkozatát, mely szerint a széttagoltság ellenére is magától értetődőnek tartja a Kárpát-medencei reformátusság egységét, amely a történelmi gyökerekből fakad, és kifejezi a hitvallásbeli azonosságot, melynek „megerősítésére pedig ösztönöz az a tény, hogy egyházunk, valamint a Kárpát-medencei reformátusság túlnyomó része magyar ajkú és érzelmű”. A nyilatkozat hangsúlyozza: bár a szlovákiai reformátusok az alkotmányt az előterjesztett formában nem tudják jogrendjükbe illeszteni, az együttműködést fontosnak tartják az alkotmányban felsorolt területeken, beleértve a jogharmonizációs folyamatot is.
A zsinati tagok ezután a Magyar Református Egyház Alkotmányának szövegét az előterjesztett formában egyhangúlag elfogadták, és a részegyházak elnökségei aláírták azt.
Ezután az Amerikai Magyar Református Egyház csatlakozására került sor, részükről Szabó Sándor püspök és Kocsis Attila esperes írta alá az alkotmány elfogadását biztosító ratifikációs nyilatkozatot.
Végül Tonk István főgondnok előterjesztette az Alkotmányozó Zsinat üzenetét, amit a zsinati tagok szintén megszavaztak (az üzenet szövegét keretes írásban olvashatják – a szerk.), majd Szivi László, a Magyar Posta vezérigazgató-helyettese bemutatta és forgalomba bocsátotta a Kálvin Év alkalmából e napon kiadott emlékbélyeget.
*
Az Alkotmányozó Zsinat ülését követően Bölcskei Gusztáv tiszántúli, Fazekas László felvidéki és Pap Géza erdélyi püspök sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. Bölcskei Gusztáv elmondta, hogy az alkotmány aláírása a kölcsönös közösségvállalást jelenti az aláíró egyházak számára. A püspök szerint ez nem pusztán egy egyszeri aktus, hanem egy folyamat fontos állomása. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházra utalva hozzátette: ugyan vannak, akik a csatlakozásnak speciális helyzetüknél fogva ezt a jogi formáját nem tudják vállalni, de ennek ellenére a közösségvállalást jelenlétükkel kifejezésre juttatják.
A tiszántúli egyházvezető arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy a rendezvényen várhatóan közel húszezer ember fordul meg, az egységes református egyháznak pedig közel három millió tagja van, ami igen jelentős szám az európai református egyházak családjában. Bölcskei Gusztáv ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta: minden jelentős európai egyház pozitívan reagált a magyar reformátusok egységesülési szándékára. Sólyom László köztársasági elnök levelét idézve pedig kiemelte: a magyar igazolvány kiadása óta nem történt ilyen jelentős esemény a magyar nemzet egységének a kifejezésére.
Fazekas László hangsúlyozta, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a kezdetektől fogva részese volt ennek az egységesülési folyamatnak, és zsinatának döntése sem azt jelenti, hogy a továbbiakban kimaradna belőle. A püspök megjegyezte: szeretnék, ha Szlovákiában a magyar kisebbséget olyan tiszteletben részesítenék, mint ők részesítik egyházukon belül a szlovák kisebbséget.
Pap Géza a közös alkotmány elfogadását nyitott ajtónak nevezte, amit senki nem zárhat be előttünk. „Isten csodája ez” – fogalmazott a püspök, aki elmondta, hogy az erdélyiek számára a 2004. december 5-i népszavazás azt jelentette, hogy a magyarországiaknak nem kellenek határon túli testvéreik, nincs szükségük rájuk. „Keserű eszméléssel vettük tudomásul, hogy nem mindenki szeret minket, és ebben a döbbenetben csak később vettük észre, hogy sokan vannak azok is, akik velünk együtt sírnak” – fogalmazott az erdélyi egyházvezető, aki Bocskai végrendelete beteljesedésének nevezte a május 22-i döntést.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
