Belépés / Regisztráció
Keresés
Akármennyire is igyekeztem, nem tudtam késés nélkül odaérni a reggeli, fél nyolcas áhítatra. Mégis megérte korábban kelni, hiszen ahogy csatlakoztam a lelátón szép sorokban üldögélő, rekedt hangú, hunyorgó társaimhoz, máris tudtam: valami különlegeset sejtet a természetes környezet – a hullámzó víz, a túlpart fái és nádasa –, és persze a korán kelők várakozó arca, amint elképzelik: valamikor a Mester hasonló emberek előtt, hasonló körülmények között hirdette az Igét.
Kommentek írásához be kell jelentkezni.
