A július 3-i Reformátusok Lapja vezércikkében Szántó József a papkéve szerepéről gondolkodik most, az aratás idejében. „Hozd a kévéid, rakd keresztbe, s hidd el, Isten gondviselő keze – mint a papkéve – őrzi életünk ama napig, míg elérkezik a mezőről a behordás, s te tudni fogod: hazaérkeztél” – írja a tornyospálcai lelkipásztor.

Urunk Jézus azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az ő nevében, ott jelen lesz – emlékeztet Börzsönyi József vezércikkében a közelgő Északkeleti Református Találkozó kapcsán. „A találkozók fontos célja a növekedés egymás hite által. Ha mindenki hozza magával hitének gyümölcseit, bizonyságait, az nemcsak sokszínűvé és érdekessé teszi az alkalmat, hanem indítást is ad arra, hogy másokhoz hasonlóan tudjunk mi is a magunk környezetében Istenünk jó bizonyságai, hasznos eszközök lenni Urunk kezében” – írja a Zempléni Egyházmegye esperese.

Nincs harmadik út az élet és a halál útja mellett - figyelmeztet Csomós József a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódó vezércikkében. „Ezért igaz ma is, és ezen a napon különös súlya van, hogy »akik az Istent szeretik, minden javukra van«. Mert ők azok, akik megtalálták az Élet útját. Megtalálták az Élet Fejedelmében” – írja a tiszáninneni püspök.

A június 12-i dátummal megjelenő, pünkösdi Reformátusok Lapja vezércikkében a közelmúltban beiktatott pasaréti lelkipásztor, Horváth Géza arról ír, hogy tüzet csak tűzzel lehet gyújtani, és az egyház dolga, hogy éhezze a Szentlélek jelenlétét. Számos pünkösdi írással emlékezünk meg a Szentlélek kitöltetésének ünnepéről.

A június 5-i Reformátusok Lapja vezércikkében Kereskényi Sándor gondolkozik a konfirmáció idejéről, megszólaltatva már konfirmált gyülekezeti tagjait. „Kérjünk hát mindnyájan a Szentlélek Istentől tisztánlátást arra vonatkozóan, hogyan egyeztessük össze biblikus, református tanításunkat azzal az igénnyel, amely tiszta szívű, kereső fiataljainkban él. Merjünk kilépni a rossz gyakorlatból, amely a »kötelező« hittanoktatás befejeztével fiainkat és leányainkat nem megtartja, hanem elküldi gyülekezeteinkből!” – írja a Szeged-Honvéd téri gyülekezet lelkipásztora.

A május 29-i Reformátusok Lapjában a mennybemenetel ünnepének történetét és jelentőségét járja körül Pap Ferenc vezércikke. „A korai egyházi atyák prédikációikban szépen jellemzik e jeles napot: »az ünnepek ékessége és befejezése dicsőséges és örvendetes nap.« Valóban, mivel ez az ünnep nem csupán búcsúvétel, hanem beteljesedés, ezért az öröm dicsőséges ünnepe, hiszen »van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus« (1Jn 2,1), és az Isten jobbján ülő meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus »esedezik is érettünk« (Róm 8,34).” – írja a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa.

Ünnepi, tizenkét oldalas melléklettel jelentkezik a Reformátusok Lapja május 22-i száma. Fekete Károly vezércikkében a korfordító Istenről ír, és bátorít minket személyes fordulataink megtételére, emlékezve 2009. május 22. fordulatára. „Semmi nem feledtetheti velünk, akik megéreztük, hogy jó együtt lenni, összekapaszkodni, számítani egymásra, hogy számunkra megtapasztalt valóság lett: ahol találkozik a korfordító Isten és a sorsvállaló ember, ott csodák történnek, ott jóra fordul az élet, ott az lehet életélményünkké, hogy a sorsunk jó kezekben van” – írja a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára, lapunk főmunkatársa.

Literáty Zoltán vezércikkében a megértő, elfogadó, elhordozó, megbocsátó, irgalmas szeretetről ír. „Isten irgalmas. Irgalma pedig abban nyilvánul meg, hogy vállalja az ember mélységeit. Azonosul a mélységben lévő ember életével, vállalja azt azzal, hogy lehajol hozzá” – írja a május 15-én megjelenő lapban a lelkipásztor.

A tartalomból: hat iskola ballagását mutatjuk be ballagási körképünkben. Sándor Endre vezércikke nem csak az érettségizőket, hanem mindenkit bátorít: ne aggodalmaskodjatok! „Milyen jó lenne, ha az ember elfelejtene aggodalmaskodni, rábízná magát Istenre, és rábízná azokat is, akiket szeret, s akkor boldogabban élne” – írja a május 8-án megjelenő lapban a lelkipásztor.

 Az anyák napi Reformátusok Lapja címlapjáról a bácskossuthfalvi ovisok köszöntik az édesanyákat. Nagy László vezércikke Ráhel életét állítja példaként az olvasók elé. „Mi ma Ráhelre emlékezve Istennek adunk hálát édesanyánk áldozatos szeretetéért. Köszönjük meg édesanyánknak, hogy kért minket Istentől, e világra segített, nevelt, éltetett” – írja a május 1-én megjelenő lapban a Tiszántúli Egyházkerület volt főjegyzője.

Számos jegyzet foglalkozik húsvéttal a Reformátusok Lapja ünnepi számában. A Jézus-követés legmélyebb titkáról szól Szabó István húsvéti vezércikke, a bizonyosságról, hogy a feltámadott Jézus előttünk megy utunkon. „Immár, a feltámadás óta, nem félelmes út a Jézus követése. Nem a magunk útja-módja, hanem boldog út ez, a cél felől látható a célig vezető út. Jézus felől látható, hogy mire hívott meg minket Isten. Jézus felől látható, hogyan jutunk el Istenhez” – írja az április 24-én megjelenő lapban a dunamelléki püspök.

Virágvasárnapi számunk vezércikkében Kuti József gondolkodik az ünnep három koordinátájáról. „A virágvasárnapi történetnek a legátütőbb jellegzetessége az örvendező sokaság. Emberek, akik felsőruháikat a földre terítik, pálmaágakat lengetnek, hozsánnázva és örvendezve dicsérik Jézust. A virágvasárnapi hit: lelkesedés, ünneplés és öröm” – írja az április 17-én megjelenő lapban a kecskeméti lelkipásztor.

A böjt célja az Istenre figyelés, bűneink meglátása és átélése annak, hogy van bocsánat – fejti ki Pótor László vezércikkében. „Mi sokszor megelégszünk azzal, hogy elolvassuk az Igét, ott vagyunk az istentiszteleten. Isten pedig üzenni, beszélni akar velünk, személyes mondanivalója van számunkra” – írja az április 10-én megjelenő lapban a nyírmeggyesi lelkipásztor.

Koncz Tibor vezércikke a református böjt nyomába ered többek között Kálvin és Ravasz László gondolataira támaszkodva. „A böjt korrekció, az önmagunktól elfordulás és az Istenhez odafordulás, a szent visszatérés ideje, amint azt a tékozló fiú is tette. A böjt a megüresedésünk időszakává is lehet, azért, hogy azután Isten szeretete egészen betöltsön bennünket” – írja az április 3-án megjelenő lapban a karcagi lelkipásztor.

A március 27-án megjelenő Reformátusok Lapjában a presbiterválasztás évére tekintettel Veress Sándor, a Dunamelléki Egyházkerület világi főjegyzője Ki a presbiter? címmel a presbiterek szerepéről, kötelességéről és jogosítványairól ír vezércikkében. „Mai, itt élő református testvérem, mi a válaszod erre? Krisztus nem a szakmaiságodat kérdezi, nem világi ismereteidet, hanem hozzá való viszonyodat. Mit válaszolsz életeddel, gyülekezeti forgolódásoddal, az idősek, betegek látogatásával, a rászorulók segítésével, az imádságaiddal, a bizonyságtételeddel?” – teszi fel a kérdést a szerző.

A március 20-án megjelenő Reformátusok Lapjában Hol van az egyház helye a mai magyar életben? címmel olvasható Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorának írása. „A mindenkori hatalomnak viszont nem az a dolga, hogy az egyházat egyházzá minősítse – de kötelessége a visszaélések felfedése és megszüntetése, a hit szabad gyakorlásának védelme. Ugyanakkor az államnak joga, hogy a társadalom jólétének érdekében azzal az egyházzal, vallásközösséggel keresse a partneri együttműködés lehetőségét, amely nem riad vissza attól, hogy ott is megkeresse az embert, ahol a legmélyebb az anyagi, lelki és szellemi sötétség” – írja a szerző.

A december 19-én megjelenő Reformátusok Lapjában Áldást, vagy csak sikert? címmel olvasható Püski Lajos debrecen-nagyerdei lelkipásztor írása. „Gyors, látványos, rövid távú sikereket akarunk csupán elérni, vagy gyümölcsöző, áldásos életet szeretnénk élni? Csak látszateredményeket, sikereket akarunk elérni, vagy emberek megtérését, megszentelődését, szolgálatba állását akarjuk kitartóan, hűségesen munkálni?” – teszi fel a kérdést a szerző.

A december 12-én megjelenő Reformátusok Lapjában Ez nem mese címmel olvasható Pásztory Ádám, a reformatus.hu munkatársának írása. „Túl sok mindent jelölünk karácsonnyal: vásárt, rally-futamot, mobil csengőhangot. A sok jelentés nem jelentés, elvész az éle a szónak. Pedig a karácsony az egyik legélesebb szavunk: hitvallás. Isten és ember kapcsolatát értjük rajta. Az örömüzenetet: nem vagyunk egyedül a világban, az életünkben. Van beavatkozás, van titok, van egy hatalom, amely nagyobb bármilyen hatalmasságnál, természete kiismerhetetlen és felfoghatatlan az ember számára” – írja a szerző.

A december 5-én megjelenő Reformátusok Lapjában Törődjünk az „ily nagy” üdvösségünkkel! címmel olvasható Márkus Gábor verőcei lelkipásztor, a hajléktalanmissziós szolgálat vezetőjének írása. „Az advent ajándéka, sikere, a karácsonyra készülődésünk óriási lehetősége, hogy Jézus, aki az üdvösséget hozza, felnövekedjen a szívünkben minden érték fölé, vagy ha tetszik, „ily nagy üdvösséggé” váljon. Ha fontos ez nekünk, akkor lesz áldás karácsony ünnepe” – írja a szerző.

A november 28-án megjelenő Reformátusok Lapjában Új kezdet a finisben címmel olvasható Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárának írása. „Van abban valami szimbolikus, hogy miközben mindenki más egy nehéz és fárasztó év levezetésére készül, az egyház legalább a 4. század óta az új egyházi év nyitányát látja az adventben. Mi mással is kezdhetnénk az egyházi évet, mint emlékezéssel és felkészüléssel?” – teszi fel a kérdést a szerző.