Az augusztus 22-én megjelenő Reformátusok Lapjában A kenyér címmel olvasható Szalai László fehérgyarmati lelkész, a Kommunikációs Bizottság elnökének írása. „Ha az Isten kezéből fogadjuk el a kenyeret, nem leszünk annak rabjává, elég lesz mindenkor. Aki a kenyeret naponta el tudja kérni az ő Teremtőjétől, az hálás érte, és dicsőíti őt, mint minden jó adomány ajándékozóját” – írja a szerző.

Az augusztus 15-én megjelenő Reformátusok Lapjában Kálvinnal haladni a megszentelődésben címmel olvasható Fekete Károly, lapunk főmunkatársa, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárának írása. „Kálvin után megfogalmazhatjuk, hogy a hit az emberi méltóság megtalálása, és ez elkötelez a másik ember méltóságának mindenkori megőrzésére. A keresztyén szabadság felszabadít a felebarát szüksége iránti érzékenységre” – írja a szerző.

Az augusztus 8-án megjelenő Reformátusok Lapjában Útkeresők címmel olvasható Krasznai Andrea lelkipásztor, misszióvezető, a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének volt elnökének írása. „A start előtti különös lelkiállapotban, az utasban tudatosul léte bizonytalansága és sérülékenysége. A lelkiek iránti vágya erősödik, átgondolja élete jelentősebb eseményeit, döntéseit. A múlt történéseit, tévedéseit, vargabetűit, gyarlóságait – ebben a különös atmoszférában – rendszerint másként értékeli” – írja a szerző.

Az augusztus 1-én megjelenő Reformátusok Lapjában Uborkaszezon címmel olvasható Csoma Áron lelkipásztor, a Kommunikációs Szolgálat vezetőjének írása. „Vannak-e olyan témáink, amelyek a ma emberét valóban izgatják, amelyek segítik fölismerni, elmondhatóvá tenni a saját történeteiket? Vannak-e olyan témáink, amelyek az embereket izgató kérdésekre válaszolnak, amelyek saját kortársaink életének életbevágó kérdései, s amelyek vágyott válaszaiért érdemes eljönni a templomba?” – teszi fel a kérdést a szerző.

A július 25-én megjelenő Reformátusok Lapjában A világmisszióban is az ő munkatársai vagyunk címmel olvasható P. Tóthné Szakács Zita lelkipásztor, a Zsinati Missziói Iroda osztályvezetőjének írása. „Az elmúlt generációk nagy mulasztása, hogy elfogadták ugyan Isten szeretetét, de csak éltek és táplálkoztak belőle. Felélték e szeretetet, nem pedig megélték mások felé. Bevezettük a következő nemzedék egy részét az egyházba (hitoktattuk, konfirmáltuk), de nem tettük tanítvánnyá. A tanítvány élő tagja egyházának, követe Krisztusának (HK 54)” – írja a szerző.

A július 18-án megjelenő Reformátusok Lapjában Tagjai vagyunk a Református Egyházak Világközösségének címmel olvasható Kádár Zsolt, az Egervölgyi Egyházmegye esperesének írása. „Ez az új egyházi világszervezet 108 ország több mint 230 egyházába tartozó, 80 millió református legmagasabb szintű nemzetközi testülete. Létrejöttekor az apostoli ige járta át a világszerte élő reformátusság képviseletében egybegyűltek szívét. A református reformáció e modern kori pillanatában Pál apostol által azt üzente az Úr: »Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét, a békesség kötelékével.« (Ef 4,3)” – írja a szerző.

A július 11-én megjelenő Reformátusok Lapjában Az üdvösség napja címmel olvasható Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektorának írása. „A 21. század elejére mintha véglegesen elveszítettük volna látószögünkből a reménynek korábban még úgy-ahogy szivárgó fénysugarát: az örök élet reménységét, vagy akár a világmegváltó eszmerendszerekbe vetett hitet. Félő azonban, hogy ahol a keresztyén üdvösség bizonyossága megerőtlenül, ott maga Isten is fölöslegessé válik. Mert ahol nem várják azt, amit egyedül Isten adhat, ott nincs is szükség rá” – írja a szerző.

A június 20-án megjelenő Reformátusok Lapjában Tiszta szívű oszlopok címmel olvasható Tóth János orvos, zsinati tag, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés megyei területi szervezete elnökének írása. „A szív tisztasága a legbelsőbb becsületesség. A szív tisztasága a tisztaság és a becsület összhangja a gondolatok, szavak és tettek egymással összefüggő világában. Mert nem lehetünk becsületesek csak szavakban, és nem tökéletes a tisztaságunk a szavak és cselekedetek feddhetetlensége esetén abban az esetben sem, ha gondolatainkban szeretetlenség, féltékenység rejtőzik” – írja a szerző.

A június 13-án megjelenő Reformátusok Lapjában Nem mindegy, hogyan éltük meg ezt a tanévet címmel olvasható Mihalina László mezőtúri lelkész-főigazgató írása. „Így, tanév vége felé elgondolkozunk: egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan éltük meg ezt a tanévet. Az sem igaz, hogy mindez csak ránk tartozik. Mert nem vagyunk az idő urai. Mi csupán vagy elvesztegetni/eltékozolni, vagy kihasználni tudjuk az időt. Noha ma ebben az ötperces sztárvilágban gyakran elfelejtjük, de igazán nagy dolgok csak úgy születnek, ha kitartóan használjuk ki a perceinket az Úr akarata szerint” – írja a szerző.

A június 6-án megjelenő Reformátusok Lapjában Trianon valósága címmel olvasható Tőkéczki László történész, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnokának írása. „Ha a 20. században elfertőződött Trianon-sebet gyógyítani akarjuk, akkor azt magunkon kell elkezdeni, értékelni identitáspolitikával, s az európai átlagot messze meghaladó magyar individualizmus kordában tartásával. Mindez nem irányul senki ellen, hanem önmagunk, isteni küldetésünk fenntartását jelenti” – írja a szerző.

A május 30-án megjelenő Reformátusok Lapjában Szentháromság vasárnapja, mint „lehetetlen lehetőség” címmel olvasható Németh Áron Debrecen-nagyerdei beosztott lelkész írása. „A Szentháromság vasárnapja ilyen értelemben a keresztyén ember számára nem más, mint egy »aha-élmény«. Annak a belátásnak a jóleső érzése, hogy összeállt bennem a kép, értek bizonyos összefüggéseket. Egyszerre látom Istenemként a királyt, aki bölcsen uralkodik mindenek felett, vagy éppen a bepólyált csecsemőt, akiről a próféták jövendöltek, vagy azt a láthatatlan és szent erőt, ami életeket változtat meg” – írja a szerző.

A május 23-án megjelenő Reformátusok Lapjában „Jővel, Szentlélek Úr Isten!” címmel olvasható Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspökének írása. „A krisztusközpontú, az Istent imádó, a Bibliát ismerő és hálaáldozatban élő, a gondoskodó, imádkozó, vigyázó és haladó szellemű egyház mindig fog vonzani hasonló gondolkodású és hasonló lelkületű embereket. A Szentlélekkel megtöltött egyház egy titok, amit nem lehet eltakarni, kinyújtott kar, ami nem tarthatja magát távol az emberektől. Amikor elérünk a másik emberhez, aki vágyik a Szentlélek megismerésére, rajtunk keresztül fogja megtalálni Istent, és megmarad az ő közelségében. A hívő élet a leghatalmasabb térítőbeszéd” – írja pünkösdi cikkében a szerző.

A május 16-án megjelenő Reformátusok Lapjában Konfirmáció vasárnapjára címmel olvasható Komlósi Péter nyugalmazott ráckevei lelkipásztor, délpesti esperes írása. „Konfirmáció vasárnapján arra biztatjuk a most konfirmálókat, hogy ha megismerték Jézus Krisztust, lépjenek a nyomába, járjanak bátran vele. A kereső felnőtteket, hogy őt keressék, mert nincs más út az Atyához, csak ő, s nincs más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk (ApCsel 4,12). A gyülekezeteket és lelkipásztorokat pedig arra bátorítjuk, hogy az egyre járhatatlanabbá váló utak mellett induljanak a hit merészségével az eddig járatlannak tűnő útra, így töltve be küldetésüket. S akinek nevében mennek, ő jár majd előttük, s szállít áldást munkájukra” – írja a szerző.

A május 9-én megjelenő Reformátusok Lapjában Mennyhorizontú élet címmel olvasható Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára, lapunk főmunkatársának írása. „Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe az izgalmas ellentétek napját idézi fel. Jó és rossz érzések vegyülnek össze bennünk ezen a napon. Győzzön itt is a hűvös ész, ami nem tudja megmagyarázni az eseményeket, és a földhözragadtságra ösztönöz? Vagy jobb a rajongókra hallgatni, akik azt mondják: emelkedjünk máris a mennybe, mit számít ez a világ? S kiadják a jelszót: Felhőre, keresztyének!” – írja a szerző.

A május 2-án megjelenő Reformátusok Lapjában „Nehéz igazán élni, de jó!” címmel olvasható Szántó József tornyospálcai lelkipásztor írása. „Gyerekként még nem is sejtettem, mit jelent édesanyám szép üzenetében az igazán szó. Ma már sejteni vélem, a sötétlő erdők árnyékában, félig telt batyumba gyűjtött, másokért érzett felelősséggel: az igazán élni nem más, mint az igaz úton járás megélése” – írja anyák napi cikkében a szerző.

Az április 25-én megjelenő Reformátusok Lapjában Urunk, irgalmazz nekünk címmel olvasható Bányai László bukaresti református lelkipásztor írása. „Meg kell engednünk Istennek, sőt, imádkoznunk kell, hogy indulatainkat, szavainkat és tetteinket felülvigyázza. Az önuralom a Lélek gyümölcseinek egyike, és a Szentlélek által vezérelt élet egyik legfontosabb ismertetőjele. Ennek forrása és alapja a személyes kapcsolat az Istennel.” – írja a szerző.

Az április 18-án megjelenő Reformátusok Lapjában Hálás avagy hálátlan az utókor? – Lorántffy Zsuzsanna emlékezete címmel olvasható Virágh Sándor sárospataki lelkipásztor írása. „Mi Istennek vagyunk hálásak Lorántffy Zsuzsannáért, ami elsősorban azt jelentheti, hogy úgy szeretjük és olvassuk a Szentírást, mint ahogy ő tette, aminek bizonyságát az oroszországi fogságból hazatért Bibliája bejegyzése tanúsítja. Úgy segítjük a gyülekezetet, hogy szolgálata feltételeit nemes és korszerű eszközök biztosítsák. Úgy vagyunk háládatosak, ha nem hagyjuk a templomot és az iskolát elszakadni egymástól, és nem szűnünk meg imádkozni odaszánt életű nevelőkért” – írja a szerző.

A január 24-én megjelenő Reformátusok Lapjában Református keresztyén öntudatunk és az ökumené címmel olvasható Huszár Pál dunántúli egyházkerületi főgondnok, a Zsinat világi elnöke írása. „Mindannyiunk számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy az ökuméné akkor érheti el nemes célját, amennyiben a különböző keresztyén felekezetek – az őket megkülönböztető, de el nem választó, többnyire formai különbözőségeik ellenére – képesek együtt imádni teremtő és megtartó Istenünket. Ebbéli őszinte és minden mellékgondolattól mentes együttműködésükben képesek eltekinteni azoktól a dolgoktól, amelyekből különbözőségeink erednek, és képesek figyelmüket arra összpontosítani, aki összekapcsol bennünket, a különböző keresztyén felekezetek tagjait” – írja a szerző.

A január 17-én megjelenő Reformátusok Lapjában „Ti vagytok erre a tanúk” címmel olvasható Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára írása. „Az egyház népe kétezer esztendeje sokszor átélte a hit élményét, elbizonytalanodását, kételyét, de a megvilágosító, megerősítő, újra elkötelező és újra misszióba küldő isteni szó erejét is. Így válik a megváltás csodájának tanújává Krisztus tanítványa annak színhelyétől, Jeruzsálemtől a föld végső határáig; annak népétől minden népekig; és annak idejétől az idők végéig” – írja a szerző.

A január 10-én megjelenő Reformátusok Lapjában Lelke rajtunk címmel olvasható Csűry István királyhágómelléki püspök írása. „A próféta magatartása minden lelkipásztor számára példa kellene legyen. Egyházkerületünk minden szolgálata erre a testet-lelket gyógyító evangéliumi feladatra kellene, hogy tekintsen. Sajnos ettől a példától távol vagyunk. Ezért történhet meg, hogy az evangélium hirdetését megelőzi több, egyébként nagyon fontos feladat, mint hívek toborzása, ingatlanok rendbetétele, egyházi javak megszerzése és sok egyéb hasonló. Az evangélium hirdetése elsődleges, és minden más csak utána következhet” – írja a szerző.