Az 5. szám ajánlója
LIV. évf. 5. sz. - 2010. 01. 31.
A január 31-én megjelenő Reformátusok Lapjában Szétszakította az eget címmel olvasható Sándor Endre vámosújfalui lelkipásztor írása. „Milyen nagyszerű tudni, hogy az idők teljességében az Úr szétszakította az eget, amikor »született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt…« Eljött ebbe a világba Isten az egyszülött Fiúban azért, hogy meglássa a földi életet, átélje nyomorúságunkat, hogy valóságos ember és valóságos Isten legyen, és felvigye a bűneinket a keresztre” – írja a szerző.
A 4. szám ajánlója
LIV. évf. 4. sz. - 2010. 01. 24.
A január 24-én megjelenő Reformátusok Lapjában Református keresztyén öntudatunk és az ökumené címmel olvasható Huszár Pál dunántúli egyházkerületi főgondnok, a Zsinat világi elnöke írása. „Mindannyiunk számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy az ökuméné akkor érheti el nemes célját, amennyiben a különböző keresztyén felekezetek – az őket megkülönböztető, de el nem választó, többnyire formai különbözőségeik ellenére – képesek együtt imádni teremtő és megtartó Istenünket. Ebbéli őszinte és minden mellékgondolattól mentes együttműködésükben képesek eltekinteni azoktól a dolgoktól, amelyekből különbözőségeink erednek, és képesek figyelmüket arra összpontosítani, aki összekapcsol bennünket, a különböző keresztyén felekezetek tagjait” – írja a szerző.
A 3. szám ajánlója
LIV. évf. 3. sz. - 2010. 01. 17.
A január 17-én megjelenő Reformátusok Lapjában „Ti vagytok erre a tanúk” címmel olvasható Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára írása. „Az egyház népe kétezer esztendeje sokszor átélte a hit élményét, elbizonytalanodását, kételyét, de a megvilágosító, megerősítő, újra elkötelező és újra misszióba küldő isteni szó erejét is. Így válik a megváltás csodájának tanújává Krisztus tanítványa annak színhelyétől, Jeruzsálemtől a föld végső határáig; annak népétől minden népekig; és annak idejétől az idők végéig” – írja a szerző.
A 2. szám ajánlója
LIV. évf. 2. sz. - 2010. 01. 10.
A január 10-én megjelenő Reformátusok Lapjában Lelke rajtunk címmel olvasható Csűry István királyhágómelléki püspök írása. „A próféta magatartása minden lelkipásztor számára példa kellene legyen. Egyházkerületünk minden szolgálata erre a testet-lelket gyógyító evangéliumi feladatra kellene, hogy tekintsen. Sajnos ettől a példától távol vagyunk. Ezért történhet meg, hogy az evangélium hirdetését megelőzi több, egyébként nagyon fontos feladat, mint hívek toborzása, ingatlanok rendbetétele, egyházi javak megszerzése és sok egyéb hasonló. Az evangélium hirdetése elsődleges, és minden más csak utána következhet” – írja a szerző.
Az 1. szám ajánlója
LIV. évf. 1. sz. - 2010. 01. 03.
A január 3-án megjelenő Reformátusok Lapjában A reménység története címmel olvasható Köntös László dunántúli főjegyző írása. „A naptár nagy mágus: elhiteti veled, hogy azért vagy fontos, mert írod a jövőt. Mekkora önbecsapás! Azért vagy fontos, mert Isten a jelenben újra és újra megnyitja előtted a Jézus Krisztus feltámadásában nyilvánvalóvá vált végérvényes jövő (üdvösség) kapuját. Nekünk is, megkegyelmezett bűnösöknek. Ez a reménység története. Ez a mi valódi történetünk.” – írja a szerző.
Az 51-52. szám ajánlója
LIII. évf. 51-52. sz. - 2009. 12. 20.
A december 20-án megjelenő Reformátusok Lapjában Szegénnyé lett… címmel olvasható Cseri Kálmán budapest-pasaréti lelkipásztor írása. „A karácsony nem a szeretet ünnepe – úgy általában, mivel úgy általában szeretet nem létezik. Még csak a mi szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjainkban meg nem változtat, addig képtelenek vagyunk arra, hogy egymást személyválogatás nélkül, őszintén, tartósan, áldozatok árán is szeressük. Addig csak arra vagyunk képesek, amire a karácsonyi fegyvernyugvás utal: ma nem lövünk, de a fegyver a lábnál marad” – írja idei utolsó lapszámunkban a szerző.
Az 50. szám ajánlója
LIII. évf. 50. sz. - 2009. 12. 13.
A december 13-án megjelenő Reformátusok Lapjában Az övéi közé jöve címmel olvasható Szűcs Endrének, a Tiszáninneni Egyházkerület főjegyzőjének írása. „Adventjeink mindig újra emlékeztetnek arra, ami a túloldalon már megtörtént. Arra, hogy ebben is lemaradásban vagyunk. „Készítsétek az Úrnak útját!” Lekéstünk erről a feladatról. Mert akire nézve ezt tennünk kellett volna, az maga lett útkészítővé, sőt, maga lett nekünk az út – a hazavezető, járható, általa megvilágított és jelenlétével megáldott út –, hogy eljussunk az Atya kapujáig, hogy hazaérjünk. Már réges-rég arról van szó, hogy mi van a mi indulásunkkal, a mi mozdulásunkkal, járunk-e már azon az úton, aminek irányát, nyomvonalát, mint kitaposott ösvényt tőle ajándékba kaptuk?” – írja a szerző.
A 49. szám ajánlója
LIII. évf. 49. sz. - 2009. 12. 06.
A december 6-án megjelenő Reformátusok Lapjában Már itt és most is… címmel olvasható Ifj. Kuti József szomódi lelkipásztor írása. „A keresztyének adventje tehát nem valami homályos várakozás: majd csak lesz valahogy… A keresztyén ember pontosan tudja, hogy mit vár, mert pontosan tudja, hogy mi történt. Várja, hogy az, ami elvégeztetett, ami már most is megvan és valóságos, és amiből már ma is él és remél, az mindenki előtt nyilvánvaló legyen (1Jn 3,2)” – írja a szerző.
A 48. szám ajánlója
LIII. évf. 48. sz. - 2009. 11. 29.
A november 29-én megjelenő Reformátusok Lapjában Az észrevétlen advent címmel olvasható Bodó Sárának, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárának írása. „Advent üzenete pedig éppen az, hogy lelkileg megerősödve, új erőkkel feltöltődve, hitünkben megújulva kezdhessük el az egyházi évet, és folytassuk a naptári évet. Az adventet azonban nem könnyű észrevenni, mert a csendből érkezik, Isten titokzatos világából, amelyben eldőlt Jézus Krisztus testté létele, emberré születése az első karácsony éjszakán” – írja a szerző advent elő vasárnapján megjelenő lapszámunkban.
A 47. szám ajánlója
LIII. évf. 47. sz. - 2009. 11. 22.
A november 22-én megjelenő Reformátusok Lapjában „Közös szó adatott a szánkba…” címmel olvasható Fekete Károly teológiai tanár, lapunk munkatársának írása. „Az államnak és az egyháznak valóban különböző feladatai vannak, mégis mindkettő Isten országáért munkálkodik. Ezért utaltak sokan az egyház őrállói tisztére: az egyháznak újra és újra emlékeztetnie kell az államot arra a feladatára, hogy gondoskodjék minden polgárának a jólétéről és biztonságáról, mert mindenki Isten teremtménye. Ez ma azt jelenti: van jogunk megszólalni, ha kell, tiltakozni. Az életért bárhol, bármikor ki kell állni” – írja a hetvenöt évvel ezelőtt született Barmeni Teológiai Nyilatkozatra emlékezve a szerző.
A 46. szám ajánlója
LIII. évf. 46. sz. - 2009. 11. 15.
A november 15-én megjelenő Reformátusok Lapjában Keresztyén növénytan címmel olvasható Bagdán Zsuzsanna, lapunk munkatársának írása. „Az ünnep, mint a színielőadás, csak a jelenben és az adott térben, itt és most értelmezhető: a bimbó a szemünk láttára csodálatos virággá feslik, majd elmúlik. Még múlandóságukban sem mondhatjuk azt az ünnepekről, hogy feleslegesek – amennyiben, ahogyan a virág, kifeslő, majd lehulló virágával is az egyetlen örökkévalóra mutat” – írja a szerző.
| << korábbiak | 8/8 |